Patrick Dempsey tényleg nagyon szexi, de ér tárgyiasítani a férfiakat?
Patrick Dempsey-t nevezte meg a People Magazin a »Legszexibb élő férfiként« idén. A GLAMOUR-nál pedig elgondolkodtunk azon, hogy vajon rendben van ez így?
Ezeket láttad már?
2023-ban, amikor évek óta levehetetlenül napirenden van a tárgyiasítás, a szexualitás kizsákmányolása, még mindig ezt a lealacsonyító, gyerekes baromságot műveljük? A szubjektív dögösség alapján rangsoroljuk a hírességeket? Vagy bárkit? A szépség, szexiség olyasmi, amit kell vagy lehet versenyeztetni?
A szépségversenyek húspiacát régóta érik erős kritikák. Az 1968-as Miss America elleni tüntetés például fordulópont volt a női felszabadító és emancipációs mozgalomban. A megmozdulás - amellyel az aktivisták még a verseny élő, televíziós közvetítését is megzavarták -, célja az volt, hogy vitát provokáljon a szépségversenyekről és az azokat életrehívó patriarchális társadalomról. Ez a vita ma, jó fél évszázaddal később is parázslik, ha közben kicsit át is alakult a világ.
Szépségversenyek ma is léteznek (kapják is az ívet rendesen), a People magazin pedig minden év novemberében arról dönt, ki az adott esztendő legszexibb férfija. A „Legszexibb élő nő” címet a People csak egyszer, 2014-ben ítélte oda Kate Upton színésznőnek és modellnek. Ez egyszeri eset volt, a díjat 1985 óta ettől az egy kivételtől eltekintve mindig férfiak kapták. (Pontosabban volt még egy kivétel, amikor 1993-ban Richard Gere és Cindy Crawford elnyerte a „Legszexisebb pár” díjat, amelyet abban az évben a legszexisebb férfi helyett ítéltek oda.) Adja magát a kérdés, hogy milyen értéket hordoz egy ilyen díj, eleve miért van szükség rá?
A helyzetet bonyolítja, hogy sokan a People által közzétett „legszexisebb nők” listát valószínűleg összekeverik az éves „Legszebb ember” díjjal. A díj technikailag nemi szempontból semleges, de csak három férfi nyertes – Mel Gibson, Tom Cruise és Leonardo DiCaprio – nyerte el a címet a harminchárom éves története során. (Általában eleve női díjnak tekintik, különösen, mert a „szép” még mindig jellemzően nőknek szóló bók.)
A Legszebb-díjjal a People az elmúlt években inkább a lelki szépséget ünnepli, és a dolog nem annyira a vonzerőről szól, különösen Patrick Dempsey »legszexibb« díjához képest. 2020-ban például Goldie Hawn, a lánya, Kate Hudson és az egyéves unokája közösen nyerték el a Legszebb díjat, idén pedig Melissa McCarthyt érte a megtiszteltetés. Na de miért sikerült a Legszebb elismerést modernizálni és mi a gond a Legszexibbel?
Ha azt felismerte a magazin, hogy legszexibbnek nevezni egy nőt nem oké - például mert ezzel tárgyiasítják az érintettet -, a férfiakkal szemben miért tűnik rendjén valónak ugyanaz? Hiányzott vajon Patrick Dempsey-nek egy ilyen elismerés?
Igazságosság csakis kettős mérce nélkül lehetséges
Dempsey a magánvéleményem szerint valóban az egyik legvonzóbb külsejű férfi, nade ez nem véletlenül a magánvéleményem. Egyrészt mert senkire nem tartozik, milyen a zsánerem, sőt, szeretném, ha senkit nem is érdekelne. Másrészt ugyan miért tennék különbséget férfi és nő között, amikor arról beszélek, hogy az ember minőségét nem a dughatósága adja?
Mindig azt vallottam, hogy egyenlőség, igazságosság csakis kettős mérce nélkül lehetséges. Ezzel nem eltagadom mindazt, a nőket évezredek óta sújtó elnyomást és megkülönböztetést, ami ellen amúgy naponta küzdök, hanem elismerem azt, hogy ami sértő az egyik emberre nézve, az sértő a másikra is, nemektől függetlenül. Pont azért, mert a nők jogaiért küzdő emberek, így én is - ideális esetben - a nők egyenlő jogaiért küzdünk, nem a nők többlet jogaiért.
Dempsey láthatóan nem érzi sértőnek az elismerést, nyilatkozataiban olyan - némiképp megkérdőjelezhető - humorral üti el a dolgot, mint „Ugye ez valami vicc? Én eddig mindig a koszorúslány voltam!” Pedig megragadhatná az alkalmat, hogy kijelentse, amit én most kijelentek: a »DILF« ugyanolyan tárgyiasító, mint a »MILF«. [Dads/Mothers I’d like to fuck, vagyis apák/anyák, akiket megdugnék.] Márpedig, az 57 éves színész pont ezt a jelzőt kapja most szakmányban, ami nemcsak tárgyiasító, hanem még ageista is a háromgyerekes apával szemben.
Legszexibb vs. legszebb
Hogy a legszexibb és a legszebb között mekkora lehet a különbség, jól illusztrálja az utóbbi cím idei nyertesének, az Oscar-díjra is jelölt színésznő és komikus, Melissa McCarthynak a nyilatkozata, amelyben az 52 éves nő - aki elsőként nyerte el túlsúlyos személyként a legszebbnek járó díjat -, azt mondta, hogy ez a megtiszteltetés olyan érzés volt, mintha „valami igazán kedveset mondanék a fiatalabb, húszéves énemnek, és talán másoknak is.”
A legszexibb, illetve eleve, a szexi jelző így, széles nyilvánosság előtt ráaggatva valakire, engem a kéretlen utcai beszólogatásra (catcalling) emlékeztet. Az érintettnek semmi kontrollja az események fölött, cserébe a kutyát nem érdekli, hogy neki ez most jó vagy éppen nagyon is kellemetlen. Az angol nyelvű tudósításokban és a kapcsolódó, közösségi médiában megjelenő hozzászólások között van minden, túlkoros, nem is szexi, öreg, de azért dugnám, amit csak el tudtok képzelni. (Hogy Dempsey három gyerekét - vagy Jillian Fink sminkest, aki lassan negyedszázada a felesége - hogyan érinti ez a felhajtás, abba már bele sem megyek.)
Akkor mi volt az értelme az elmúlt hat évnek?
Tényleg, gondoljunk már bele, ha ez oké, akkor mégis mi a fenét csináltunk az elmúlt hat évben, 2017 óta? Nem épp most szántottak fel bátran kiálló művészek egy egész iparágat azzal, hogy annyi év hallgatás után elmondták az őket ért bántalmazások történetét? Nem az volt, hogy végre-valahára a szexizmus és a kettős mérce pöcegödrének mélyére néztünk, és új világrend van kialakulóban, amelyben egy egészen új szemlélet vált alapvető elvárássá, már ami a fejlett Nyugatot illeti? Nem pont most szabadítottuk meg a színésznőket a szexuális zaklatás állandó nyomasztásától, mondjuk úgy öt perccel ezelőtt? Nem az folyik a csapból is, hogy a nők nem szexuális tárgyak? Akkor mégis hogy a viharba’ van rendben, ha a férfiakat annak tekintjük, és a dögösségük mentén díjazzuk őket a teljesítményük helyett? Hogy is van ez a kettős mérce dolog?
Nagy utat tettünk meg az elmúlt években, a tempó pedig 2017, a #metoo éve óta egészen szédítő. Nem lenne hát ideje ugyanazt a nagy nehezen kikövetelt szemléletet alkalmazni végre a férfiakra is, amelyet a nőktől már csak az igazi bunkók vitatnak el?
