Osváth Zsolt: „Most már nem egy duci negyvenes apukának nézek ki”
Osváth Zsolt, a hazai digitális média világának egyik meghatározó alakja az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert. Kreatív tartalmaival, sokszínű online jelenlétével és szókimondó stílusával nemcsak a fiatalokat, de a különböző generációkat is megszólította. A népszerű ZSHOWtime műsora mellett csütörtökönként a VIASAT3 Őszinte leszek című talkshow-jának házigazdájaként is feltűnik.
Ezeket láttad már?
Külső szemlélőként azt látjuk, hogy minden felvirágzik, amire ráteszi a kezét. Nincs olyan álma, amit ne valósítana meg. Ám úgy, ahogy a legtöbbünknek, neki is meg kell dolgozni a sikerért. Osváth Zsolt őszintén mesélt az életmódváltás nehézségeiről, és arról, hogy korábban miért engedte el azt az álmát, hogy műsorvezető legyen.
Túl vagy egy életmódváltáson és több tíz kilótól szabadultál meg. Az új külső, új belsőt is hozott?
Változtam valamelyest, de az alapszemélyiségem már nem fog változni. A külső szemlélő azt láthatja, hogy többet posztolok magamról, vagy hogy jobban szeretem magamat a fotókon, ez nyilván így is van, de ez csupán az esztétikumról szól, arról, hogy most már nem egy duci negyvenes apukának nézek ki.
Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt belevágtál az életmódváltásba? Vagy egyszerűen csak már túlságosan zavart, amit a tükörben láttál?
Nem voltam jóban magammal, de ez nem azt jelentette, hogy otthon ültem depressziósan és faltam a szalonnát vagy a csokoládét, és azon sopánkodtam, hogy „jaj, milyen kövér vagyok". De minden túlsúlyos ember, aki közben egy kicsit hiú is és ad magára, az tudja, hogy milyen az, amikor például nem mindegy, hogy honnan fotóznak mert tokám van, vagy nem vehetek fel feszülős ruhát.
Voltak komplexusaim, és egyébként mai napig vannak, de a mindennapi közérzetemet nem befolyásolta a külsőm, nem is emiatt fogytam le. Igazából ez részemről csak egy döntés volt, szerettem volna megnézni, hogy hogy nézek ki a súlyfelesleg nélkül. Eddig bármibe kezdtem bele, azt mindig végig tudtam csinálni, kivéve az életmódváltást, de most elhatároztam, hogy csak azért is, meg fogom csinálni, és úgy néz ki, hogy végre ez is sikerült.
Most éppen egy vezetés óra után vagy, amikor beszélgetünk. A forgalmi vizsgádra készülsz. Ez a típusú vezetés miért maradt ki eddig az életedből?
Megmondom az igazat, féltem. De találtam egy olyan oktatót, aki mellett egyáltalán nem szorongok, elfogadtam azt, hogy ő pontosan tudja, hogy mit csinál, és kialakult egy olyan bizalom közöttünk, aminek köszönhetően eljutottam oda, hogy vizsgára várok. Szerintem mindenre igaz, hogyha van egy jó mentorod, akit elfogadsz és bízol benne, akkor sikerül elérni a kitűzött célt.
Öt-hat évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy eljön ez az időszak, amikor tévés műsorban fogsz beszélgetni a vendégeiddel, és nem csak a saját csatornádon?
Nem, és már el is engedtem ezt a dolgot. Sokáig rá voltam pörögve, volt, hogy görcsösen akartam, és kicsit sértett is voltam, amiért nem nyílt rá lehetőségem. De aztán szépen lassan elengedtem, és azt láttam, hogy tulajdonképpen, amit akartam, azt megcsináltam, csak nem a tévében hanem a Youtube-on. Aztán most mégis megérkezett ez az is az életembe. Úgyhogy lehet, hogy tényleg igaz az a mondás, hogy „tiéd, ha már nem akarod, megtalál, ha nem kutatod”.
Mit éreztél, amikor felhívtak? Gondolkodtál rajta vagy azonnal tudtad, hogy ez a te műsorod?
Gondolkodtam, persze. Pontosan tudtam, hogy a kereskedelmi tévézés sok-sok megkötéssel, lemondással, adott esetben cenzúrával jár, tartottam tőle, hogy kissé kiherél majd, de sikerült úgy megállapodnom a VIASAT3 csatornával, hogy ez ne fordulhasson elő, és nekem és nekik is kényelmes legyen a közös munka.
A forgatás alatt volt olyan szituáció, ami kibillentett a komfortzónádból?
Voltak olyan témák, amik nagyon távol álltak tőlem, de ezeket úgy fogtam fel, hogy ezt most meg kell ugranom. Ilyen volt például a kripto vagy az AI, amikről mai napig fogalmam sincs. De éppen ezért hívtunk szakértőket, így minden témában hiteles és profi beszélgetőpartnereim voltak. Egyébként olyan téma nem volt, amit én nem szerettem volna, semmit nem erőltetett rám a csatorna.
Izgultál a felvételek előtt?
Egyáltalán nem. Izgatott voltam, de nem izgultam, a drukk egyébként is mindig jó hatással van rám. Lehet, hogy van olyan műsorformátum, ami előtt izgulnék, de most azt éreztem, hogy teljesen otthon vagyok.
Magaddal kapcsolatban milyen elvárások voltak benned?
Sok műsort csináltam már a kamera mögött, sokat néztem végig a vezérlőből, vágtam, szerkesztettem, tehát pontosan tudtam, hogy műsorvezetőként mi az a magatartás és mi az a munkastílus, amivel a stáb munkáját is segíteni tudom. Nem voltak allűrjeim, elfogadtam, ha valamit változtatni kellett, rugalmas voltam, és nem hisztiztem, pedig ez azért jellemző rám.
Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, hogy ezt életed végéig tudnád csinálni?
Inkább olyan volt, amikor azt mondtam, hogy ezt biztos, hogy nem tudnám életem végéig csinálni. Elképesztően fárasztó volt. Napi két adást vetünk fel egymás után, ami hét óra forgatást jelent.
Mi az az útravaló, amit szakmailag és emberileg a műsortól kaptál?
Sokszor mondom, hogy ne ítéljünk borító alapján, és igyekszem erre edukálni másokat is, de őszintén szólva, van, hogy ez nekem se megy. Volt olyan vendég, akiről azt hittem, hogy nem fog működni vele a kémia, előítéletes voltam, de végül kiderült, hogy nagyon könnyen tudtunk kapcsolódni. Tehát ha van valami, amin változtatnom kell, akkor az az, hogy mindenkinek megadjam a feltétel nélküli bizalmat, ami tulajdonképpen csak egy döntés.
A követőid várták, hogy a tévé képernyőn is lássanak, milyen üzeneteket kapsz?
Elképesztően várták. Van, aki ezért köttette vissza a kábeltévét, de van, aki azt mondta, hogy egyáltalán bekapcsolni is csak ezért fogja a készüléket.
Mik a terveid az elkövetkező időszakban, szeretnéd folytatni a televíziós műsorvezetést?
Persze. A televíziózás nekem örök szerelem, ugyanakkor a saját műsorgyártás is azzá vált az évek alatt. Készülünk új részekkel és marad a véleményvideózás, de vannak új formátumok is a tarsolyomban. Emellett természetesen ott van a vendéglátás, amivel több tucat embernek adunk munkát, ezért mindig prioritás élveznek az éttermek, ez néha a videózás rovására is megy.
Básti Juli: Azért lettem színész, hogy a traumáim túléljem
Anyukám mindig azt mondta, hogy egyformán szeretem a gyerekeimet, de mindegyiket másképp. És én is ezt tudom mondani, hogy egyformán szeretem az online és offline munkáimat (gyerekeimet), de mind a kettőt másképp, igyekszem balanszban tartani őket.
