˝Nem bántam meg, hogy sportoló lettem˝ - Exkluzív interjú Babos Tímea teniszezővel
Még csak 22 éves, de már beutazta az egész világot és nem mellesleg az egyik legtehetségesebb teniszezőnk, aki jobbnál jobb eredményeivel hívja fel magára a figyelmet. Babos Tímeával, a jövő nagy reménységével beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Hogyan kerültél kapcsolatba a tenisszel?
Kisgyerekkorom óta szeretek sportolni. Eleinte úsztam, futottam, kosaraztam, táncoltam, végül ezek közül az úszást kezdtem el komolyabban is csinálni. Egy idő után azonban rájöttem, hogy ez nem igazán az én sportom. Szóval, utána a családom révén kezdtem el teniszezni. Édesapám teniszedző, nővéremet is ő edzette. A testvérem végül egyetemre ment Amerikába, ahol aztán egyedüli magyarként egyetemi bajnok is lett. Így valamilyen szinten adott volt a tenisz, bár tesóm után a szüleim nem rajongtak azért, hogy én is teniszezzek. De én már akkor is imádtam a labdát, állandóan teniszütő volt a kezemben, falaztam a ház oldalán. Pár hónappal később Apa kezdett el engem is edzeni, és a többi már történelem Mindenesetre a mai napig szeretem a teniszt, szeretek edzeni. Már pár nagy kihagyás után hiányzik a mozgás. Nem bántam meg, hogy sportoló lettem.
Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Minden korszakból van egy-egy olyan eredmény, amelyre különösen büszke vagyok. Lehet az az egyéni Európa-bajnoki cím, az első WTA tornagyőzelem, a junior Grand Slam-győzelmek, a felnőtt wimbledoni tálak a döntőkért. Vagy éppen a valaha volt legjobb magyar világranglista-helyezés párosban a felnőtteknél. Mind, egytől-egyik közel állnak hozzám! Remélem, hogy a jövőben gyarapítani tudom majd ezeket az eredményeket!
Milyen kihívások várnak rád az év második felében?
Az ázsiai turné nagyon hosszú és nehéz. Így év vége felé már fárad az ember, nem könnyű hétről-hétre jól teljesíteni. Egyéniben szeretnék még előrelépni a világranglistán. Viszont a párosnak az év utolsó versenyén van a csúcspontja! Francia partneremmel kvalifikáltuk magunkat a világbajnokságra. Ez még egyik magyar játékosnak sem sikerült, szóval izgatott vagyok a verseny miatt.
Bejártad szinte az egész világot. Van kedvenc helyed?
Ausztrália. Ugyan rettenetesen messze van, de az ottani légkör, az emberek, a klíma, a konyha, mind szuper! Minden évben alig várom, hogy már ott lehessek.
Hogy néz ki egy napod?
Ez attól függ, hogy aznap van-e meccs vagy nincs. Nem maradhat el sosem a reggeli félóra nyújtás, a has- hátizom gyakorlat. Ha van meccs, akkor még előtte bemelegítés, beütés és várakozás a kezdésre. Meccs után levezetés, fizió, pihenés. Ha viszont nincs meccs, akkor a reggeli jóga után jöhet a kondi edzés, ami valamilyenféle erősítés. Utána két óra tenisz, ebéd. Majd délután újabb két óra tenisz. Ezután még 45 perc kardió, végül levezetés és fizió. Igazából az egész napom elmegy így is, úgy is.
Mivel töltöd az időt, ha épp nem a pályán vagy?
Verseny közben pihenéssel, hiszen fontos a regenerálódás. Ilyenkor olvasok, filmet nézek, zenét hallgatok, beszélek az otthoniakkal. Ha pedig otthon vagyok, akkor minél több időt próbálok tölteni a családdal, a barátokkal.
Mennyire vagy érzékeny a divatra?
Azt hiszem, vásárlásmániás vagyok. Rengeteget vásárolok, szeretem, mert kikapcsol. Cipők, táskák, ékszerek. Minden mennyiségben jöhetnek.
Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Az, hogy valóra váljanak az álmaim, amelyekért teszek és dolgozok nap, mint nap. Legyen szó a teniszről vagy a magánéletről.
Mire tanított meg a tenisz?
Az a három szó, ami ilyenkor eszembe jut: fegyelmezettség, türelem és boldogság. Elképesztő fegyelem kell az élsporthoz, hogy nap, mint nap száz százalékot tudjál adni, hogy figyelj az étkezésre, az alvásra. Vagy, hogy ne hanyagold el azokat, akik számodra fontosak. Hogy ugyanaz az ember maradjál végig a karriered során. És ezzel együtt jön a türelem is, hiszen a sok áldozatnak nem mindig van meg az eredménye. De hinni kell az elvégzett munkában. Ami viszont a legfontosabb: a boldogság. Szavakba sem lehet önteni: annyi élményt, annyi örömöt okozott már a tenisz. Azt az érzést, amikor tizenötezer ember előtt játszol és a nevedet kiabálják! Ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes csinálni!
