Nagy Zsolt: „Sok művészbarátom ment ki külföldre, én azonban biztosan itt fogok meghalni”
Nagy Zsolt sokszínű művész, aki az utóbbi években rengeteg színdarabban és filmben bizonyított. Most egy teljesen új oldaláról mutatkozik be, ezúttal egy saját menüvel rukkolt elő a gasztronómiában.
Ezeket láttad már?
A Madhouse Bistro & Craft Beer Bar a legújabb exkluzív séfmenüjét Nagy Zsolt inspirálta, itt van hát a remek alkalom, hogy a színész gourmet oldalát is megismerjük. A Nagy Zsolt-féle fogásokhoz egy pohár különleges alkoholmentes (vagy alkoholos) cava is jár – mi sem lehetne kellemesebb kísérője egy beszélgetésnek.
Adódik a kérdés, amit talán ritkán tesznek fel neked: milyen a viszonyod az étkezéssel?
Egy kis szabolcsi faluban, Tuzséron nőttem fel, ahol fontos az állattartás, a zöldség- és gyümölcstermesztés. Korán megtanultam tisztelni az állatokat, úgy tartani őket, ahogy az nekik is jó, a növényekre is vigyázni, azokat ápolni, metszeni. A megtermeltekből a nagymamám és anyukám vasárnap megfőzött, csütörtökig abból ettünk. Aztán alig vártuk megint a hétvégi rántott húst pirított krumplival vagy a töltött káposztát, nem beszélve a vasárnapi húslevesről.
Előttem a kép, ahogy anyám vasárnap reggel a konyhában sürög-forog, izzadó homlokkal, megfáradva leül az ebédhez, hogy aztán mindnyájan jóízűen elfogyasszuk, amit főzött – ezt a kellemes érzést keresem, ha étkezésről van szó, és ezért kezdtem el magam is főzni.
Mindenki vasárnapi húslevesének van egy titka. A tiéd micsoda?
A felfőzést követően ne öntsük le a levet, miután kivettük a húst. Elég, ha a levest a főzési idő végén leszűrjük, így az ízek szépen összeérnek.
Itt, a Madhouse Bistróban, az új séf-menüt Piszkor Norbert executive cheffel együtt alkottátok meg. A rendhagyó menüsort a spanyol ízvilág jellemzi. Miért pont Spanyolország adta az ihletet?
Cervantes Don Quijotéje miatt, ebből inspirálódott a legújabb darabunk, amit épp próbálunk az Örkény Színházban, a Városmajori Szabadtéri Színpaddal közös koprodukcióban, Kovács D. Dániel rendezésében. A címe: ESCAPE – A Donkihóte-projekt. A korabeli történetet az alkotók újraértelmezik: búsképű lovagunk a számítógépes játékok világában indul kalandozásra.
Mit játszol a darabban?
Az egyik Sancho Panza-figurát. Ez a szereplő három részre lett „bontva”, és televíziós stábként végigköveti Don Quijote utazását. Az egyik személyiségét testesítem meg, azt, amelyik tettekre sarkallja a hőst. Vannak kétkedő Sancho Panzák is, mint a darabbéli operatőr és rendező, akik folyton kételkednek abban, az-e a jó irány, amerre a lovag menni akar.
Ez a karakter visszaköszön nálad a való életben is. Egyike vagy azoknak, akik arra buzdítják a fotelhuszárokat, hogy álljanak fel és tegyék magukat oda ők is
Ami azt illeti, már nem akarok politizálni, mert hiábavaló. Szélsőséges az országvezetés, tőlem pedig távol áll ez a fajta kirekesztő magatartás. Az egész ország megosztottá vált, a színházi szakma is. Sok művészbarátom ment ki külföldre, én azonban biztosan itt fogok meghalni. Ennek az országnak a nyelvi rezdüléseit ismerem, állandóan a nagy költőink sorai cikáznak a fejemben.
Játszottál olyan filmben vagy színdarabban, ahol a cselekmény szempontjából jelentősége volt az ételnek?
Sokszor. Például a Bergendy Péter rendezte A vizsgában Hámori Gabi hókiflit süt. Szeretek enni egy-egy jelenetben, bár ezen a téren nem vagyok egyedül a színészek közt; Brad Pittnek is megvan az a mániája, hogy valamit biztosan megeszik a filmjében – az evés természetesebbé teszi az alakítást. A valósághoz kapcsolódó cselekmény az egyik ok, amiért szeretek filmezni. Kint játszol az utcán, leülsz egy kávézó teraszára és teljes természetességgel megiszol egy kávét.
Film vagy színház?
Színház nélkül nem tudnék működni. A film megfagyasztott világ, a színház élő, minden alkalommal más, azt minden este újra létre kell hozni. Egy jó színházi előadás emel az életminőségeden.
Bár a legtöbben filmes alakításaidnak köszönhetően ismernek, számos remek színházi szerepet is magad mögött tudhatsz, arról nem beszélve, hogy a legendás Krétakör Színházban indultál, ahol olyan jeles színésztársakkal dolgoztál, mint a máig jó barátod, Csányi Sándor.
Barátságunk Sanyival a Krétakör előtti időkre nyúlik vissza, egész a Színművészetiig. Hiszem, hogy a szerelmünket és a barátainkat nem választjuk meg, azok egyszerűen megjelennek az életünkben, nem tudjuk miért – és mindenedet odaadod nekik. Én sem tudnám megmagyarázni, miért érzek a feleségem (Oltai Kata művészettörténész – a szerk.) iránt úgy, ahogy. Csodálatos nő, nagyon egymásra találtunk.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Egy hétre elmegyek a fiaimmal kenuzni a Tiszára, de olyan is van, hogy Katával elrepülünk Párizsba. Ellátogatunk a Musée d’Orsay-ba, amitől garantáltan feltöltődünk.
Min dolgozol még a Don Quijote-projekten kívül?
A Romantika című darabon, ami Kiss-Végh Emőke írása. A Krétakörben próbáltam hasonló körülmények közt, mint itt, nagyon izgalmas most is a műhelymunka. Az előadás során olyan rétegeket kell megbontani magunkban, ami fájdalmas. A bemutató az Örkény Stúdiójában lesz.
Mi a kedvenc ételed? Az ételsorban egy újragondolt pacal is megtalálható, arra tippelnék.
Azt is szeretem – egyébként baszk módra készül –, de ha egyet kellene mondanom, az a töltött káposzta.
Ha bármikor betérsz ide, a ház vendége vagy egy Siesta-menüre?
Igen, csak nem használom ezt ki. Nem élek vissza a helyzettel. Az anarchista énem a tisztán fifty-fifty szituációkat szereti.
A menüből melyik fogás a favoritod?
Nem gondoltam volna, hogy Norbi beletesz a sorba egy disznó fület, szokatlan vállalás. Régen, disznóvágásokon, a pörzsölésnél levágott, jól besózott füleket rágcsáltam, nem hittem volna, hogy az egy prémium kategóriás menüsorban is megállja a helyét. De így, kirántva és felszeletelve: fantasztikus ötlet! Nem tudnék kedvencet választani, mindegyiket érdemes megkóstolni.
Hogy folyt a séffel közös munka?
Minden fázis előtt leültünk egyeztetni, mindegyikünk hozta a maga ötleteit. Kiindulási pont az a spanyol szakácskönyv, amit a színházunknak felajánlott könyvek közt találtam, a ruhatári előcsarnokban. Egyébként Norbihoz képest földhözragadt vagyok; például nem tudtam volna összerakni a gambas-t (gambas pil-pil, a spanyolok egyik kedvenc eledele is szerepel a menüben – a szerk.) a disznó füllel, de mégis, ha valaki megkóstolja egymás után a két ételt, rájön, hogy összeillenek.
Az egymástól első ránézésre teljesen távoli fogások egyeznek a személyiségemmel: látszólag én is csupa ellentmondás vagyok (nevet). Mintha Pumukli belecsapna a vízbe, és a vízcseppek szerteszét fröcsögnének: a víz minden eleme értékes marad, csak megváltozik, attól függően, hogy épp hova csöppent. Ezt szeretem a színházban is: szép ruhát veszel fel, elmégy az előadásra, beülsz a nézőtérre egy elképzeléssel, felmegy a függöny, és rá vagy bízva az ott játszókra, akik majd össze-vissza dobálnak téged.
