Nagy Katica: „Semmilyen képnek vagy elvárásnak nem szeretnék megfelelni”
Nagy Katica bár még nincs harmincéves, már közel húsz éve van a pályán, tavaly pedig gyökeresen megváltozott az élete. A Semmelweis női főszerepét követően sokkal többet forgat, játszik színházban, de a szinkronizálást sem engedte el, ami nagyon közel áll a szívéhez. Közben férjhez ment, tanítani kezdett, és a színészet mellett egy másik hivatással is elkezdett komolyan foglalkozni.
Ezeket láttad már?
Minden porcikájából árad a harmónia, és bátran mond nemet a közösségi médiára, így marad önazonos. Hogy mi Nagy Katica titka? A GLAMOUR huszadik születésnapja alkalmából készült interjúnkból kiderül!
Húsz éve vagy a pályán, így nem is volt soha kérdés, hogy mivel szeretnél foglalkozni.
Gyerekkoromtól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy színésznő szeretnék lenni. Emlékszem, már kislányként is vonzott a színpad világa, és valahogy természetes volt, hogy ezen az úton induljak el. Nem volt soha B-tervem. Mostanában gyakran elgondolkodom, mi lett volna, ha más irányba fordulok. Talán író vagy bölcsész lettem volna, vagy az asztrológiával foglalkoznék hivatásszerűen? De végül is itt kötöttem ki, és ma már biztosan mondhatom, hogy a színészet volt az én utam.”
Még nem töltötted be a harmincat, de több mint húsz éve dolgozol színésznőként, szinkronizálsz, színházban és filmekben is láthattak már a nézők, viszont a nagyközönség a Semmelweis című film kapcsán ismerte meg a neved. Tekinthetünk erre egy fordulópontként a karrieredben?
Igen, a Semmelweis valóban egy mérföldkő volt. A szinkronmunkát nehéz arccal összekapcsolni, de egy olyan volumenű, egész estés mozifilm, mint a Semmelweis szélesebb közönséghez ér el, Emma szerepére pedig rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon jól esett. Tényleg úgy gondolom, hogy ez volt az a pont, ahol a karrierem új irányt vett.
Színészként az ember mindig álmodozik egy ilyen áttörésről, ami új lehetőségeket nyithat, de mindez persze nagyobb felelősséget is jelent. Azóta több nagy projektben dolgozom, de mindig próbálok hű maradni önmagamhoz és a saját szakmai értékrendemhez.
A siker és az ismertség ellenére mégsem kezdtél például többet szerepelni a közösségi médiában. Ez tudatos döntés?
Abszolút! Semmilyen képnek vagy elvárásnak nem szeretnék megfelelni, számomra az önazonosság megőrzése kulcsfontosságú, és szerintem ez önfegyelmet igényel. Hiszek abban, hogy hosszú távon megbetegíti a lelket a megfelelési kényszer, és elszomorító ez a frusztráció. Jelen vagyok a közösségi médiában, de úgy, ahogy számomra az biztonságos.
Nagyon szívesen vállalok el olyan projekteket, amikben hiszek, amikre büszke lehetek, amik fejlődést hozhatnak, erre nagyon jó csatorna a közösségi média. Szuper információközlési platform, lehet produktívan használni, de megválogatom, hogy mihez adom az arcom.
Nehéz kivédeni, hogy ne daráljon be a megfelelési kényszer?
Eljutottam arra a szintre, hogy tudom, mennyit érek enélkül. Szerintem mindenkinek meg kell erősítenie az önmagába vetett hitet, fontos az önbizalom. Látszólag egy nagyon elfogadó korban élünk, miközben ömlik a tökéletesség iránti vágy, így könnyen kerül kontrasztba az ember. Ezért nagyon fontos folyamatosan tudatosítani, hogy nem a külvilágnak, csak saját magunknak kell megfelelni.
Nap mint nap szembesülök a saját hangommal, az arcommal egy felvételen, amikor visszanézem, ezért is vagyok nagyon tudatos: a testem és az arcom színészi eszköz, amiről nekem kell gondoskodnom. A nap végén én számolok el azzal önmagam felé, hogy mit ettem, ittam, mennyit sportoltam, és úgy érzem, megtaláltam ebben az egyensúlyt, mert csak önmagamnak akarok megfelelni, és nem hagyom, hogy beszippantson a közösségi médiából érkező nyomás.
Sokan beleesnek abba a csapdába, hogy mindenáron követőket akarnak gyűjteni, olyan reklámokat vállalnak el, amikkel” nem is igazán tudnak azonosulni. Én óvatos vagyok ezzel, és csak olyan projektekben veszek részt, amik tényleg közel állnak hozzám. Úgy gondolom, hogy hosszú távon az ember lelke ezt meghálálja.
Árad belőled a harmónia, pedig elég sűrű időszakon vagy túl, sok izgalmas dolog történt veled. Itt volt a Semmelweis sikere, új projektek, közben férjhez mentél. Hogyan tudod megőrizni a mentális egyensúlyt?
A szabadúszó lét tele van bizonytalansággal, de mindig vannak olyan időszakok, amikor rengeteg munka van, gyakran egyszerre érkeznek a felkérések, majd jön egy nagyobb szünet. A karrierem elején ez nagyon frusztráló volt, de az évek során megtanultam elfogadni, hogy ez a színészi pályafutás része. Ma már inkább úgy tekintek a csendesebb időszakokra, mint lehetőségre, néha le kell lassítani, és teret adni annak, hogy az ember feltöltődjön.
Mindig feltölt, ha több időt tölthetek a családommal, a szeretteimmel, és ilyenkor több időm van önmagamra, a barátaimra. Nagyon szeretek főzni, élvezem, hogy elmehetünk egyet kávézni délelőtt, nyugodtan futhatok, vagy épp új dolgokat tanulhatok. Színészként rengeteg érzelmi energiát kell beletenni a munkába, ami nagyon kimerítő, ezért is fontos a pihenés.
Akkor nem ijeszt meg az sem, ha épp nem dolgozol?
Igazából az ilyen üresjáratok mindig hoznak valami újat az életembe, és segítenek abban, hogy újra motiváltan térjek vissza a munkához.
Az asztrológia is egy ilyen új dolog az életedben?
Igazából az asztrológia iránti érdeklődésem már nagyon korán, gyerekkoromban elkezdődött. A szüleim vallásosan neveltek, de mindig is nyitott voltam a spirituális kérdésekre, már általános iskolás koromban foglalkoztatott az újjászületés gondolata.
Húszéves koromban találkoztam egy asztrológussal, aki elkészítette a születési képletemet, ami nagyon mély hatást gyakorolt rám. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezzel a területtel szeretnék mélyebben is foglalkozni. Eleinte autodidakta módon kezdtem el tanulni, majd később egy csodálatos tanártól, Sándor Zsuzsától kezdtem órákat venni. Mostanra talán nem túlzás azt mondani, hogy egy második szakmává nőtte ki magát.
Gelencsér Timi: „Felnézek az olyan emberi teljesítményekre, amikre más azt mondaná, hogy lehetetlen”
Az asztrológia nem csak hobbi, hanem egyfajta belső iránymutatás, segít jobban megérteni önmagamat és az emberek közötti kapcsolatokat is. Az elmúlt két évben vált igazán hangsúlyossá az életemben, és már másoknak is készítek elemzéseket, ami teljesen új dimenzió számomra. Itt nem rólam van szó, hanem figyelek, és ez lelkileg nagyon feltölt.
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mi indított el ezen az úton egyébként, de az elmúlt években éreztem egy fajta űrt. Lehet, hogy ez a természetes nővé érései folyamatnak is a része. Azt éreztem, hogy vágyom a felelősségvállalásra, a gondoskodásra, szeretek másokra figyelni. Jó érzéssel tölt el, hogy az aktív fókusz nem magamon van, ezért is vagyok hálás a tanításért is, amivel már második éve foglalkozom a színészet mellett a Lumiére Filmiskolában. Tényleg rengeteg fantasztikus dolog történt velem az elmúlt évben, és szeretnék picit visszaadni. A tanítás pedig erre kiváló eszköz.
Most akkor nem mondhatjuk, hogy épp egy üresjáratos időszakodat éled…
Nem igazán, de nem bánom! Tavaly itt volt a Semmelweis sikere, volt szerencsém eljutni Los Angelesbe, Torontóba, meg sok más helyre, ez mind csodálatos volt. Közben két független filmet is forgattam volna nyáron, de anyagi okok miatt végül nem valósulhattak meg. Most próbálok színházban, közben forgatok egy kisfilmet, fejlesztünk egy nagyjátékfilmet, és 2025 nyarára is vannak már tervek. De amúgy ez annyira tipikus: egy nagy szünet után, amikor az ember épp elbizonytalanodna, akkor beindul minden egyszerre.
Ezt láttad előre a csillagok állásából?
Érdekes, de az asztrológiát nagyon ritkán használom magamra vetítve, sőt a hozzátartozóimnak sem szoktam olvasatot készíteni, mert – szakkifejezéssel élve – létezik az érintettségi vakság. Gyakorlás céljából szoktam inkább visszafelé nézni a tranzitokat nézni. Viszont számmisztikailag most léptem be a négyes személyi évembe, amit a legnehezebb, legmelósabb évnek tartanak. Eddig tényleg bejött minden, nagyon sokat kellett és kell is dolgoznom, de velem eddig csak szuper dolgok történtek!
Fotó: Zsólyomi Norbert, Stylist: Csillag Szilvia, Smink és haj: Pataky Ágnes
