Nagy Katica: „A tudatosságom abban rejlik, hogy senkinek sem szeretnék megfelelni külsőleg”
A legújabb GLAMOUR Book tavaszi száma a technológia körül forog, ami meghatározza, formálja a modern világunkat. Az izgalmas és elgondolkodtató riportok és interjúk mellett a bookazine-ban található divatanyagot is a technológiai újítások határozzák meg; modellt pedig négy meghatározó kortárs művész állt – köztük Nagy Katica színésznő is, akit lencsevégre kaptuk.
Ezeket láttad már?
Az ősszel bemutatott Semmelweis című film hatalmas sikert aratott nem csak itthon, de külföldön is; az „anyák megmentőjeként” emlegetett Semmelweis Ignác életét és munkásságát bemutató produkció egyik csillaga, a fiktív Hoffman Emma bőrébe bújó Nagy Katica. A GLAMOUR Book megjelenése kapcsán kérdeztük a XIX. századi divatról, a nők szerepéről, és arról, hogy hozzá melyik korstílus áll a legközelebb.
Már eltelt pát hónap a Semmelweis film premiere óta. Te hogyan élted meg a produkció elsöprő sikerét? Már a film készítése közben is tudtad, hogy valami különlegeset alkottok?
A rendező személye az első perctől kezdve nagy dolog volt számomra, tisztában voltam vele, hogy nagyon nagy tudású embertől tudok tanulni. Közben csak az lebegett a szemem előtt, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Igyekeztem fegyelmezett, alázatos és végig jókedvű maradni a forgatás három hónapja alatt.
Szerintem egy csodálatos műalkotás született, boldog vagyok, hogy az emberek ennyire szeretik. Személyesen tapasztalom, hogy ez a szép történet sok emberre nagy hatással van.
A legjobb érzés ebben az, hogy úgy érzem, képesek vagyunk valami értéket átadni a nézőknek. Őszintén szólva én sem számítottam arra, hogy ennyien érdeklődnek majd a film iránt. Sokat jelent nekem, hálás vagyok, hogy a részese lehetek.
Hogyan bújtál bele a fiktív Hoffman Emma bőrébe? Mi volt benne a legnagyobb kihívás?
Emma egy nagyon törékeny, érzékeny, tiszta és finom teremtés, ugyanakkor ott van benne az az erő, hogy mindent túléljen. Az utóbbival teljesen tudtam azonosulni, elég határozott és erős személyiségnek tartom magamat. Emellett viszont ebben a korban a nők nagyon el voltak nyomva, ebbe a helyzetbe próbáltam beleképzelni magam, és ez segített a karakter megformálása során – sokat kellett finomodnom a szerephez.
Egy nő nem csinálhatott, vagy mondhatott akármit, kemény szabályoknak kellett megfelelnie, különösen az ápolónőknek, akiket még inkább lenéztek. Gyakorlatilag úgy kezelték őket, mint az utcalányokat vagy a cselédeket. Ez számunkra ma már szinte elképzelhetetlen, így teljesen át kellett formáljam a gondolkodásmódomat ehhez a szerephez.
Hogyan érezted magad a korhű díszletben, ruhákban?
Nyár közepén kezdtük forgatni a filmet, borzasztó hőség volt. A film ősszel játszódik, így sokszor kabát is volt rajtunk amellett, hogy a kor divatjának megfelelően több alsószoknyát kellett viselnünk a ruhák alatt, amik nyakig be voltak gombolva. Őszinte leszek, ez nem volt egyszerű feladat. Minden tiszteletem a korabeli nőké, akik ezeket kellett, hogy viseljék.
Ezekben a ruhákban egyébként sem olyan könnyű mozogni, mert elég merevek, viszont ugyanakkor adnak egy tartást a viselőjének, ami színészileg nagyon sokat tett hozzá az alakításokhoz. Egészen másképp viselkedtek és léteztek a nők ebben a korban, a ruhák pedig nagyban segítették, hogy mi, színésznők létre tudjuk hozni ezt a jelenlétet.
Az öltöztető stáb egyébként gondoskodott róla, hogy a lehető legkevésbé érezzük magunkat kényelmetlenül. Nagyon figyeltek ránk, folyamatosan lesben álltak, hogy azonnal levegyék rólunk a ruhákat, amikor csak lehetett. Emiatt a profizmus miatt pedig mi, színészek nagyon hálásak voltunk.
Ha választhatnál egy korszakot, aminek az ikonikus divatját hordhatnád, melyik lenne az?
Talán a nyolcvanas évek divatja áll hozzám legközelebb. Nem a párducmintás ruhákra, rikító színekre és lábmelegítőkre gondolok, ezeket egyáltalán nem érzem a magaménak. Ami kifejezetten magával ragad ebből a korból, azok a bő szabású nadrágkosztümök, amiket Power Suitnak nevezünk.
Grace Jones élesen szabott, széles, párnázott vállú öltönyei óriási hatással vannak rám, akár csak az egész divatvilágra. Emellett imádom a tetőtől talpig farmer szetteket, az úgynevezett "Double Denim" lookot, ami szintén ennek a kornak az egyik sajátossága, nagy találmánya. Egyszerre vicces és iszonyú szexi.
Hétköznap mennyire öltözöl tudatosan? Sok idő volt, mire megtaláltad a saját stílusod vagy még mindig keresgélsz?
A hétköznapokban szeretek lazán, praktikusan öltözködni. Az egyszerűségre törekszem, nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat az öltözködésem terén. Ez részben szakmai ártalom amellett, hogy így érzem magam önazonosnak.
A tudatosságom abban rejlik, hogy senkinek sem szeretnék megfelelni külsőleg, csak azt veszem fel, ami igazán jól esik. Emellett imádom keverni a nőies és a maszkulin stílusjegyeket a hétköznapi öltözködésben. A bővebb nadrágok, ingek és zakók szerelmese vagyok. Sokszor hordok sapkákat is, különösen a baseball sapkákért vagyok oda.
Márkahű vagy, vagy nyitott az új dolgok, brandek kipróbálására?
Nem igazán ragaszkodok márkákhoz, fazonokhoz viszont annál inkább. Sokszor előfordul, hogy ha egy számomra kedves ruhadarab tönkremegy, mindent felkutatok, hogy találjak egy hasonlót. Ez persze általában nem szokott összejönni.
Te mit vársz a leginkább a tavaszi szezonban? Van már olyan projekted, amiről mesélhetsz egy kicsit?
Előreláthatólag egy kis költségvetésű nagyjátékfilmet fogok forgatni egy szuper csapattal, barátokkal, azonban erről még nem nagyon beszélhetek.
