Molnár Áron: „Aggódom azért, hogy mi lesz ezzel az országgal”
Az elmúlt hónapokban az is megismerte Molnár Áront, akit nem érdekelnek a közügyek és nem jár színházba. A Sztárbox győztese nem csak közkedvelt és sikeres színész, hanem környezetvédelmi és társadalmi ügyekkel foglalkozó aktivista is.
Ezeket láttad már?
Molnár Áron hisz abban, hogy rajta is múlik, hogy Magyarország egy nyitottabb és szabadabb országgá váljon. A noÁr mozgalom és a független Loupe Színházi Társulás alapítója őszinte interjút adott a GLAMOUR.hu számára.
Ételes dobozkával érkeztél az interjúra. Ennyire figyelsz a táplálkozásodra, hogy mindig van nálad egészséges ennivaló?
A karácsonyi nagy evések miatt most jobban figyelek arra, mit fogyasztok. Tisztelni kell a testünket, mert hatalmas kincs. Elképesztő, amit tesz értünk, szeretettel és figyelemmel fordul felénk. Azonnal regenerálódik, ha megsérül. Nem tehetem meg, hogy mérgezem. Amikor olvastam egy cikket arról, hogy miután az ember leteszi a cigit a teste pár óra múlva elkezd regenerálódni, akkor abbahagytam a dohányzást.
Ugyanez van az alkohollal is. Megnéztem egy beszélgetést Dr. Schwab Richárd gasztroentrológus-belgyógyásszal, aki elképesztő dolgokat mondott azzal kapcsolatban, hogyan lehet vigyázni a szervezetünkre. Ő nulla százalékos toleranciát javasol az alkohollal kapcsolatban, és én is azt éreztem, hogy nincs semmi értelme inni. A napi egy pohár bor csak egy reklámfogás. Jó visszaigazolást kapni arról, hogy az a helyes út, amit életem nagy részében csináltam.
Sokan vigyáznak a szervezetükre mégis megbetegszenek…
A stressz az egyik fő oka. A saját életünk megőrzésében sajnos sosem fogunk tudni ezerkétszáz százalékban teljesíteni. De vigyázok rá, és iszonyú hálás vagyok a szervezetemnek. Nem akarok visszaélni a „jófejségével”.
Milyen gyerekkorod volt?
Erről gyakran és szívesen beszélek. Szerbiából, Újvidékről származom. Amikor a délszláv háború elkezdődött a családom átköltözött Magyarországra. Ekkor négyéves voltam. Fantasztikus nevelést kaptam. Édesapám gyógytornász, édesanyám pszichológus. „Ép testben ép lélek” - mi ebben a mentalistásban nevelkedtünk. Nagyon figyeltek ránk, szerencsés gyerekkorom volt. Szeretetben felnőni nagyon más, mint anélkül, és ezért hálás vagyok a szüleimnek. Amikor én és a tesóm, Imola igazságtalansággal találkoztunk, mindig kiálltunk ezekben a helyzetekben, mert ezt a mentalitást hoztuk otthonról.
Mi lett volna belőled, ha nem színész?
Már négyéves koromtól színésznek készültem. A kukásautó őrület engem elkerült, én már akkor eldöntöttem, hogy színész leszek. Talán a családom humán beállítottsága indított el ebbe az irányba: édesanyám jól mond verset, édesapám rengeteget olvasott, rengeteg lemez volt otthon, valamint hangoskönyvek, amiket sokat hallgattunk. Gyerekként nagyon szerettem megnevettetni az embereket.
Mikor kezdtél el érdeklődni a közügyek iránt?
2017 decemberében karácsonykor épp jöttünk Szerbiából vissza, láttam a határon a tranzitzónákban kialakított konténereket, amelyekben emberek éltek. Belegondoltam, hogy van olyan gyerek, aki ebbe születik bele. Soha életében nem látott kutyát, nem tudja mi az a bejgli, én meg sütivel teletömve jövök át a határon. A két-három órás várakozás közben volt időm azon gondolkodni, hogy miről szól a gyűlöletkampány a bevándorlók ellen?
Nem tudtam mit jelent pontosan az a szó, hogy migráns, így felcsaptam az értelmező kéziszótárt és megnéztem a jelentését. Majd csináltam egy rap számot, hogy minél több ember tudja meg, mi a különbség a migráns, a bevándorló és a menekült között. Ez a fajta igazságtalanság fájdalmas. Szeretem ezt az országot, minden szegmensét, környezetét, kultúráját, patriótának tartom magamat. De azt utálom, hogy árkokat ásunk egymás felé.
A szókimondásod miatt nem félted az egzisztenciádat, hogy nem fogsz tudni dolgozni?
Nekem fontosabb, hogy tükörbe tudjak nézni. Szembe szállok és tovább lépek, ha nem tetszik valami, ha igazságtalanságot érzek. Emlékszem, hogy inkább eljöttem a Vígszínházból, amikor már nem lehetett bírni a hatalommal való visszaélése miatt Eszenyi Enikővel. A nullába léptem át inkább, pedig fix fizetésem volt előtte, amit nyáron is kaptam. Mégis fontosabb volt, hogy ne egy mérgező közegben éljek, és ha már a harcomat nem tudtam megvívni, akkor inkább tovább álltam.
A Mi kis falunk című sorozat, amelyben Matyit, a közmunkást játszottam, szintén biztos egzisztenciát jelentett, a mai napig forgatják. A rendezővel volt egy komoly konfliktusom azzal kapcsolatban, hogy nincs tiszteletben tartva a színészek élete, munkája, és abban a pillanatban felmondtam. Egy még biztonságosabb egzisztenciát hagytam magam mögött. Amikor a következő generáció megkérdezi, hogy érdemes-e a rosszat elhagyni, akkor hittel tudom mondani, hogy szállj ki belőle, mindig van más lehetőség. Annál, hogy ki tudom-e fizetni a rezsimet, sokkal jobban aggódom azért, hogy mi lesz ezzel az országgal.
Szeretnél valamelyik színházhoz tartozni társulati tagként?
Soha nem tudnék már egy kőszínházi társulat tagja lenni. A szabadúszó lét egyáltalán nem visel meg, ez a lételemem. Alapítottunk egy független formációt, a Loupe Színházi Társulást, ami azért fantasztikus, mert független az államtól, a rendszertől, nem pályázunk állami pénzre. Egy olyan fiatal csapat, akik kompromisszumok nélkül akarnak alkotni. Hozzájuk tartozom, a társaság jövője, az új előadások színpadra állítása lett a szenvedélyem. Szerettünk volna egy olyan közeget alkotni, ahol szabadon és függetlenül tudjuk használni a művészetnek az erejét arra, hogy egy szabad és nyitott országban éljünk. Szeretetben, figyelemben és szabadon akarunk dolgozni.
Az előadások tükröt mutatnak a nézőknek, mindegyiknek fontos mondanivalója van…
Igen. Az Árvák című előadásunk, ami a szeret nélküliségről, árvaságról szól, a mai napig teltházzal megy, pedig csak három ember ül és beszélget.
Ki a színház célközönsége?
Az ország. Mindenki eljöhet, a miniszterelnöktől a gyári munkásig. Politikusok is járnak hozzánk, ez így van jól. Akkor lenne nagy baj, ha nem látogatnák az előadásainkat, a görbe tükör ezért is fontos. Egy dolgot biztos: meg akarjuk őrizni, a kompromisszum- és tabunélküliséget, a szabad művészetet.
Forgatsz még filmeket is?
Forgatok is, de honorárium nélkül. Magyarországon egy kormánykritikus ember, mint én, csak úgy tud forgatni, hogy ingyen vesz részt egy produkcióban. Mert az, akivel forgat, szintén nem kapott rá pénzt, ugyanis feketelistán van.
Létezik, hogy egy nap feladod a közügyeket?
Épp szünetet tartok, de nem adom fel soha. A közügyekért való küzdés kicsit áthangolódik, most el kell halkulni és figyelni. Majd egy jó pillanatban megerősíteni mindent.
Pártpolitikai pályára nem akarsz lépni?
Sokszor mondtam életemben dolgokra, hogy nem, soha, utána mégis úgy lett. Az ördög nem alszik, de most nem érzem úgy.
El tudnád hagyni az országot örökre?
Bármi megtörténhet, és van az a pillanat, amikor azt mondod, hogy itt az idő. Navalnij (orosz ellenzéki politikus-a szerk.) egyik operatív vezetője, miután kiszabadult tizenhárom hónap után a fogságból azt mondta: mi mindent megtettünk a változásért Oroszországban, de ez a nemzet nem az én nemzetem. Az életében eljött a pillanat, hogy elhagyja Oroszországot. Én nem érzem most így magam, de nagyon gyorsan változik az ország állapota, így bármi megtörténhet.
Hogy látod magad ötvenévesen?
Nagyon örülnék, ha hasonló kondim lenne és meg két nyelven beszélnék anyanyelvi szinten. Sajnos szerbül nem beszélek jól, csak konyhanyelven. Jó lenne, ha szabadnak érezném magam, ha boldog lennék. Örülnék, ha majd belenéz a gyerekem a szemembe és azt mondja: „Apa, jó itt élni!”. Hogy titkon, magamban azt tudjam mondani erre, hogy én ezért nagyon sokat tettem.
Magánéletben is ilyen harcias vagy? Amikor nem küzdesz a közügyekért….
A közügyek mindenhova beszivárognak. A magánéletem egy olyan szegmense az életemnek, amit, ha nem vigyázok rá, szintén támadás fog érni. Kirakatban vagyunk, így a magánéletemet igyekszem óvni.
Miben leled örömödet, mikor engeded el magad, van hobbid?
A hobbim maga az életem, amit minden nap csinálok. A bokszot valaki hobbinak hívja, nekem szenvedély, pont úgy, mint a színház, a színészet. Az életem csodálatosan izgalmas, mindig valami érdekeset csinálok. Miután Herendi Gábor kiválasztott a Toxikoma főszerepére, azon a nyáron csak a függéssel, a kábítószer használattal, heroinokkal foglalkoztam. Ezzel párhuzamosan készültem a félmaratonra, és forgattam a Mi kis falunkat. Micsoda nyár volt! A következő évben meg kellett tanulnom kardozni és lovagolni a Hadik című filmhez. Utána elkezdtem bokszolni. Most pedig artista és zsonglőr mutatványokat tanulok. Milyen élet ez? Amikor megkérdezed, hogy mi a hobbim, hát az életem!
Leülsz otthon néha pihenni?
A Tavasz című könyv volt a legutolsó, amit olvastam, a szomszédomtól kaptam. Lenyűgözőnek találtam. Hiányzik az olvasás, érzem a telefon káros hatásait. Nincs laptopom, mindent a telefonon intézek, ezért magas a képernyőidőm, és ez zavaróvá vált az életemben. Ezen szeretnék mindenképpen változtatni az idén. A kreatív embereknek szüksége van az egyedüllétre is.
Szeretek és szoktam is egyedül lenni, attól függetlenül, hogy társas lény vagyok. Ilyenkor szárnyalnak a gondolataim, visszaemlékezem a jó dolgokra az életemben. A rosszakra is, de sokkal intenzívebben, mert az mind tapasztalat. Annak a várnak az egyik téglája, ami a személyiséget adja.
Gyakran csalódok is, de tudom, hogy ez az érzés hasznos velejárója az életemnek. Ilyenkor döntést kell hoznom, hogy ne érjen többet csalódás, és át kell gondolnom, miben kell ehhez megerősödnöm. A kudarc mindig önvizsgálatra késztet.
Mi lett volna, ha kikapsz a Sztárboxban?
Ugyanezt csináltam volna, önvizsgálatot tartok. De a győzelem után is ezt tettem. Megérdemeltem a győzelmet. Amit elvállalok, abba mindig rengeteg munkát teszek. Az önvizsgálat része az is, hogy nem fogom soha bokszolónak nevezni magam, mint a profi sportolók, akik elképzelhetetlen sokat dolgoznak azért, hogy elérjék azokat az eredményeket, amikbe én csak belekóstoltam.
Miért vállaltad el a szereplést a Sztárboxban? Ismertség, pénz, nagyobb figyelem…
Sok műsorba kértek már fel, de ezt vállaltam el, mert a sportot imádom. Egy kihívás, ahol nincs kamu. Nem kell játszmázni, minden az, aminek látszik. A ringben a pofon az pofon. Ez nagyon tetszett. Az is fontos, hogy nem csak a műsor használja a szereplőit, hanem a szereplőknek is van lehetőségük kihasználni a műsor adta lehetőségeket, és ezzel élni kell. Jó érzés volt kiszakadni a közügyekből és mással foglalkozni.
A rád irányuló figyelmet most szeretnéd átterelni valamelyik számodra fontos ügyre vagy a színházi társulatodra?
Ez egy folyamat, és az RTL valódi partner ebben. Nagyon fontos, hogy ráirányult a figyelem a társulatra, és aki nézte a Sztárboxot talán eljön színházba is. Talán többen kíváncsiak rá, hogy mit csinál ez a srác, amikor nem üt éppen a ringben. Ez kézzel fogható eredmény. Sokan üzentek, hogy eddig unszimpatikus voltam, de nagyon komolyat alakítottam a bokszban. Volt, aki a Sztárbox miatt nézte meg a Toxikomát, és azt mondta, hogy jó színész vagyok.
Mennyire fontos kiegyensúlyozott család egy ilyen küzdelemben?
Hogy a közügyben részt vegyek, stabil magánéletre van szükségem.
Mentett állatok kertjéért, a Siófok-Törekiben található Dharmáért is felemelted a szavad. Szereted az állatokat?
Amikor rálátsz egy állatmenhely vezetőinek a munkájára, hogy éjt nappallá téve állatokat mentenek, akkor ki kell állni mellettük. Ez nem pártpolitika, ez közös nemzeti kérdés.
Folytatod a bokszot?
Nemrég beszéltem Kokóval, aki tájékoztatott, hol tart a nemzetközi verseny szervezése. Szinte hihetetlen és nagyon jó érzés, hogy egykor felnéztem rá, csodáltam, most harminchat évesen ő hív fel engem. Ami nekem a versenyben a legfontosabb lenne az az, hogy a hazámat tudnám képviselni. A magyar zászló színeben indulni felemelő érzés lesz….
