Molnár Andi táncos szerint ilyen a tökéletes férfi

A nyüzsgő, nyári Budapest egyik népszerű kávéházában találkozunk. Molnár Andi nyugalmat áraszt, nemrég tért haza Erdélyből, és mint mondja, még kitart benne a béke, amit a csodálatos vidék adott neki. Ez a hivatalos magyarázat, de valójában belülről sugárzik.

Mit kerestél Székelyföldön?

A Vitéz Kürtős meghívására vettem részt egy kiránduláson. Megmásztuk a Hargitát, meglátogattuk Székelyudvarhelyet, Segesvárt, és degeszre ettük magunkat a vendéglátónk finomságaival. Egy igazi ízutazás volt, még kenyeret is sütöttünk. Szeretem Erdély békéjét, a hagyományőrző embereket. A keresztszüleim is onnan származnak, a legtöbbet tőlük tanultam a magyarságról. És persze imádom a kürtőskalácsot, ami a gyerekkorom nyarait idézi fel, hiszen mindig a strandon, zárás után vette nekem nagypapám ezt a finomságot.

Mivel foglalkozol mostanában?

Kitört a nyár, ilyenkor van vége a nagy céges rendezvényeknek, amikre járunk fellépni és táncot tanítani a csapatommal. Így van időm foglalkozni új, interaktív prokjektünkkel, melynek keretében vidéki táncegyesületekkel együttműködve népszerűsítjük a társastáncot. Segítünk egész estés programokat összeállítani, kihozni a szórakozást a tornatermekből, pincékből a fényre. A nyári időszakban vendégelőadókként, tanárokként tánctáborokba is hivatalosak vagyunk.

Hogy viszonyulsz az említett műfajokhoz?

A táncművészetin két félév a néptáncról szól. Én imádom, jó az energiája. Férfias tánc, improvizatív elemekkel. Fontos, hogy a partner jól vezessen. A néptánc nagyon jó hatású a férfi-női szerepek tanulásában. Az egyéni táncból nekem ez hiányzik, azt jómagam nem preferálom, csak nézni szeretem.

Horváth Éva új életéről és Baliról mesélt: „Megtaláltuk a lehetőségeket, és élünk is velük”

Ki vezet jól?

Aki határozott, egyenesen kommunikál, nem tipor át rajtad, két irányban figyel, hogy neki és a nőnek mi a jó.

Ezzel leírtad a tökéletes férfit is.

Pontosan. A táncunk lélekből szól, ezért sokat elárul a személyiségünkről, de még többet arról, hogyan viszonyulunk másokhoz. Sok pár jár hozzám esküvői táncot tanulni, és én előre meg tudom jósolni a viselkedésükből, meddig fog tartani a kapcsolatuk. Felmérem az erőviszonyokat, és ha azok károsak, előrevetítik a kapcsolat halálát. Vannak jó és rossz példáim is. Olyanok, akik lassan haladnak, nem akarnak túl sokat, nem ügyesek, de mindig egymásra figyelnek. Olyanok, akik oltják egymást, hisztiznek, vagy a saját ügyetlenségüket a partnerre vetítik.

Nemrég elváltál. A te házasságodat is megjósolta a nyitótánc?

Igen. Nem figyeltem a baljós jelekre. Nehéz volt elfogadnom a válást, kudarcnak éltem meg. Az én szüleim is elváltak, és mindent megtettem, hogy velem ez ne történjen meg. Nehéz volt azzal szembesülni, hogy el kell engednem ezt a törekvést. Hittem a házasság szentségében, de annál modernebb világot élünk, mint hogy teljes lemondásban éljünk, ha az nem működik. A szakítás óta visszakaptam önmagam, és újra boldog vagyok.

Milyen Molnár Andi önmagaként?

Keresgél, de legalább eldöntheti, mit akar. Például jó érzés olyan otthonba hazamenni, ahol én találom ki, mikor mi történik. Mindig a családdal, bohém tanyán, párban vagy barátnőnél laktam. Most negyven évesen megadatott, hogy egyedül éljek. Az önállóságot nagyon élvezem. Anyukám, nagymamám aggódnak, mi lesz velem, de rajtam nincs nyomás. Nem aggódom egyelőre a gyerekkérdés miatt sem. Néha felteszem magamnak a kérdést, miért nem kezdtem előbb azt az életet, amiben magamat választom? A mostani felnőtt, érett kapcsolatomban boldog vagyok, önmagam lehetek.

Elvált szülők gyermekeként nehezebb megfelelő minták híján kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni. Neked mi segít jól csinálni?

Jólesett kibeszélni a problémáimat szakemberrel is, mert a mentális egészség is nagyon fontos számomra. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen el önmagában is válaszokat keresni, akár segítséggel is. Eleinte én is ellenálltam, azt éreztem, megoldom egyedül a lelki gondjaimat. Nem akartam, hogy visszavezessék a problémáim a gyerekkoromra, aztán mégis így történt. Két hónapja morajlik bennem a változás, mélyen, tudatalatt rendeződnek a kimondott dolgok. Rendszerbe kerül a múlt, támpontokat kaptam az érzelmi világomhoz. Már ezért megérte. Hosszú idő után végre nyugalmat érzek.

Az önazonosság a hiteles tanításhoz is nélkülözhetetlen. Tanárként kiteljesedni is hosszú lelki folyamat eredménye?

Pedagógus családban nőttem fel, az ereimben csörgedezik a tanítás. Nagyon jó mestereim voltak, és nekem is sikerélmény, ha egy tanítványom eredményeket ér el. Természetesen ez a szakma is tanulandó, hogyan kell jól lebontani, jól magyarázni a táncot. Nem csak a lépéseket kell megtanítani, hanem az életigenlést is. Szeretem az egykori tanítványaim visszajelzéseit, ha megállítanak az utcán nosztalgiázni. Ma is örömmel emlékszem vissza a nehéz esetekre, például arra a csendes fiúra, aki abba akarta hagyni az egészet. Láttam benne a tehetséget, és az iskolája folyosóján kaptam el, bíztattam tovább a lépcsőnél megállítva, hogy táncosnak kell lennie. Akkor rázta a fejét, de évekkel később egy rendezvényen láttam őt, érmet akasztottak a nyakába. Talán a bíztatásom segített neki, hogy a pályán maradjon.

„Ahol Tokió sírt, én ott tényleg sírtam” - Dobó Enikővel, A nagy pénzrablás főszereplőjének magyar hangjával beszélgettünk

Az emberekhez szociális érzékenység is kell, főleg ha vezetni szeretnéd őket.

Mindig is másokra figyelő gyerek voltam, szerettem beilleszkedni a csoportokba, amik körülvettek, ezért simulékonyan viselkedtem. Felnőttként sokszor szétszakadtam, hogy mindenki jól érezze magát a társaságomban. Ha harminckilenc ember boldog az órámon, én a negyvenediket figyelem, aki húzza a száját. Meg kellett tanulnom, hogy ne vegyem magamra mások terheit, hogy a figyelem nem egyenlő a túlzott figyelmességgel.

Mi volt a legnehezebb a kiteljesedésben?

Sokáig nem mertem megszólalni. Hányinger, remegés tört rám, ha beszélnem kellett mások előtt. A tánc segített kiállni az emberek elé; különböző szituációkba kerültem, lépésről lépésre elfogadtam a necces helyzeteket. Évekbe telt boldogulnom a beszéddel, de mára már egészen határozott lettem ezen a téren. A határozottság a kulcsjegye annak, hogy elfogadjanak tanárként. Az elfogadottság pedig hozza magával a bátorságot, az pedig a sikereket. Ezeket az összefüggéseket csak most látom igazán. Küzdelmekkel a hátam mögött, a boldogság ígéretével magam előtt.

Olvass mélyebb interjúkat, amik segítenek önmagadon gondolkodni!

• „Az arc változása nem csak fizikai folyamat, hanem a lélek átalakulása is” – Döbrösi Laurával beszélgettünk
• „Magyarként generációk óta belénk van kódolva, hogy ha igazán akarjuk, meg tudjuk csinálni” – interjú az Arany Pálma-díjat nyert Buda Flóra Annával
• „Elfelejtettünk mosolyogni, és elfelejtettük, micsoda öröm van bennünk” – Ravi Shankar spirituális vezetőt kérdeztük a boldogság titkáról