Mindössze 23 éves, de páratlanul tehetséges - A jövő nagy színésze: Gömöri András Máté

Kislányként gyakran álmodunk arról, hogy egyszer sikeres színészi karriert fussunk be. A férfiaknak is vannak ilyen titkos vágyaik?
Nagyon jó kérdés, bevallom korábban nem voltak ilyen jellegű elképzeléseim, pláne, hogy egy műszaki beállítottságú családból származom. Anyukám matektanár, apukám műszaki tanár volt, a két bátyám közül pedig az egyik műszaki, míg a másik a villamos ipari területen helyezkedett el. Igazi reál beállítottságú családból származom, de a sors valahogy mégis lehetővé tette, hogy közel kerüljek ehhez a szakmához. Édesapám egy korábbi cége különböző díszleteket készített a Miskolci Nemzeti Színháznak, így első kézből láthattam, hogyan készülnek a díszletek. Később az ő buzdítására jelentkeztem a társulat egyik castingjára, ahová egy darabhoz kerestek gyerekszereplőket. Meghallgattak, majd egyszer csak szóltak, hogy megkaptam a darab egyetlen gyerekszerepét. A színház iránti szeretetemhez nagyban hozzájárult ez a gyerekkori élmény illetve siker és a rengeteg versolvasással töltött idő édesapámmal.

Milyen út vezetett ezután az Operett Színház színpadára?
A miskolci éveim alatt megtalált egy amatőr társulat, mellyel a Hair című musicalt játszottuk és tulajdonképpen ez a darab volt az, ami nagyban segített, hogy ebbe az irányba terelődjek. Egy nagyon jó csapat részese lehettem, ahonnan később a Miskolci Musical és Dalszínházhoz csatlakoztam, ahol hamar kiderült, hogy jó érzékem van az énekhez és a színpadon való mozgáshoz is. Az itt töltött idő alatt fogalmazódott meg bennem, hogy nekem ez a világ a lételemem és a fővárosba kell költöznöm, hogy még több vágyamat tudjam beteljesíteni. Így kezdtem el a munkát a Pesti Magyar Színművészeti Akadémián, ahol kiváló tanároktól szívtam magamba azt a tudást, ami elengedhetetlen ehhez a pályához. Egy énekverseny megnyerése révén részt vehettem az Országos Musical Kurzuson, melynek a gálájára a Budapesti Operettszínház igazgatója Kerényi Miklós Gábor tanár úr is ellátogatott. Ezt követte egy meghallgatás, majd villámgyorsan ott találtam magam az operettben.

A célod beteljesüléséig rengeteg lépcsőt kellett megtenned, ami valószínűleg nagyon sok lemondással járt.
Valóban így van, viszont ha valami olyan dologba kezdesz, amit első perctől őszintén szeretsz, nem érzed, hogy bármiféle lemondással járna. Csak a célod vezérel és szépen haladsz tovább azon az úton, amerre menned kell. Másrészt, csak abból tudsz időt kivenni, amibe energiát befektetsz. Egy művész beállítottságú ember, akkor tud egyre jobban teljesíteni, ha napról napra átlépi a saját komfortzónáját. Nagyon sok munka van mögöttem, de mivel a szenvedélyem én nem munkaként élem meg.

Hogy emlékszel vissza arra a napra, amikor először álltál az Operett Színház színpadán?
Az első szerepem Elisabeth című darab volt, melyben Rudolf szerepét játszottam. Szenzációs érzés volt, hogy egy olyan darabban debütálhattam először, ami a gyerekkorom egyik meghatározó musicalje. Úgy éreztem, nekem szól a zene, éreztem a kilencszáz néző tekintetét. Ez egy olyan élmény mind a mai napig, ami nem tudok kitörölni a fejemből.

Milyen volt a többi színész első reakciója, fogadtatása?
Szerencsére nagyon sok jó kollégával áldott meg a sors, akik mindig segítőkészen álltak hozzám. Néha voltak és még most is akadnak súrlódások, ami azt gondolom teljesen érhető.

Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb?
Minden szerepemnek megvan a maga szerethetősége. A Rómeó és Júlia például egy tíz éve futó sikerdarab, amin egy generáció többek között én is felnőttem. Fantasztikus volt Benvolioként a színpadra lépni. Hatalmas élmény volt az Elisabeth musicalben Rudolfot a példaképeimmel alakítani. A Fame című darabot is imádom, melyben egy Jack nevű fiút alakítok, aki az álmaiért táncol.

Az idei év egy új kihívást is tartogat neked a Marie Antionette darabban.
Alig akartam elhinni, amikor megtudtam, hogy főszerepet kaptam Lévay Szilveszter legújabb musicaljében a Marie Antoinette-ben Axel von Fersen szerepében. A lehető legtöbbet akarom kihozni magamból, így már a próbák megkezdése előtt beleástam magam a francia királyné életébe. Különböző könyveket, feljegyzéseket bújtam, hogy még könnyebben tudjak azonosulni. Nagyon különleges történet, melyben a sajtó és a nép erejével megdől a királyi REND, melyben persze szerelemi szálak is keverednek, hiszen ez egy musical. Biztos vagyok benne, hogy nem mindennapi élményben lesz részük a nézőknek, Kero tanár úr rendezi a darabot. Borzasztóan örülök, hogy a Marie Antoinette-et alakító szerepet Polyák Lilla tölti be, aki egy rendkívül tehetséges és sokoldalú művész és igazi ikon, aki mellett minden nap bizonyítanom kell.

Milyen darabokban láthatunk még?
Játszom a Csínom Palkóban, az Erdei kalamajkában, a Fame-ben, az Örödögölő Józsiásban, az Oszi Boszi, a repülő nagyanyó és a Virágot Algernonnak darabban, a Rómeó és Júliában, illetve a március 4-én debütáló Marie Antoinette-ben. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ilyen fiatalon ennyi darabban szerepelhetek.

Mikor jut idő magadra ennyi szerep mellett?
Kevés és általában sűrű napokat élek. Hétköznap igyekszem edzeni, ének és táncórákra járni, próbálni, hétvégen pedig dupla előadásaim vannak. Szerencsére vannak barátaim, akik segítenek két szerep között eligazodni - menedzserként, asszisztensként, vagy csak civil barátként - a való világban.

Milyen titkos vágyaid vannak az elkövetkező időszakra?
Már most gőzerővel készülök egy új színpadi nagyprodukcióra és a filmezés kipróbálása felé is nagy lépést tettem, de ezekről egyelőre még nem beszélhetek. A színház mellett mindenképpen szeretnék egy kicsit jobban nyitni a filmes szakma és külföld felé is.