103 éves korában elhunyt Keleti Ágnes, a világ legidősebb olimpiai bajnoka
A világ legidősebb olimpiai bajnoka, holokauszttúlélő, izraeli és magyar állampolgár Keleti Ágnes karácsony másnapján lett rosszul, majd szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel került a Honvédkórházba.
Ezeket láttad már?
Keleti Ágnes magyar tornász csütörtökön hajnalban, 103 éves korában elhunyt. Az ötszörös olimpiai és 46-szoros magyar bajnok tornász igazi legenda, neve nemcsak Magyarországon egyenlő a tornával, hanem sikereinek köszönhetően világszerte. „A sportnak nemcsak az a lényege, hogy az ember világot láthat ingyen, hanem hogy tartja a jó erejét és egészségét” - Keleti Ágnes egyik híres mondata, amely mindenkinek inspirációt ad.
Volt idő, amikor menekülnie kellett
Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten, zsidó származású családban, anyakönyvi nevén Klein Ágnesként. Fiatal korában kezdett el tornázni, tehetségét hamar felismerték, 18 évesen már a válogatott csapat tagja volt, ám származása miatt a második világháború során a karrierje és a családja is veszélybe került. 1944-ben Budapest német megszállása alatt fennállt a deportálás veszélye, így egy rövid ideig Ágnesnek rejtőzködnie kellett, ekkor Szalkszentmártonban élt.
Tornász karrierjét a háború után folytatta, az élethez és nehézségekhez való pozitív hozzáállása pedig egy életen át elkísérte, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy korábbi interjújában elhangzó inspiráló mondata: „Szeretned kell az életet, és mindig a szép oldalára kell tekintened.” Feleség volt és édesanya. Első férje Sárkány István magyar tornász és olimpiai tornabíró volt, akivel 1944-ben házasodtak össze. Második férje Bíró Róbert, akitől két fia született: Dániel és Rafael. Számos országban lakott, élt és tevékenykedett, Magyarországot 1956-ban hagyta el, majd 1990-ben tért vissza.
Kulcsember a magyar fitnesz sportban
Sikert sikerre halmozott
Keleti Ágnes már fiatal korában is kiváló tehetséggel rendelkezett, fő versenyszáma a tornászat volt. Különböző eseményeken és kategóriákban versenyzett, többek között talajon, felemáskorláton, gerendán és ugróasztalon is. Az egyéni összetett verseny volt az, ahol igazán kimagasló teljesítményt nyújtott. Pályafutását a Nemzeti Torna Egylet (NTE) színeiben kezdte meg, majd 18 évesen került be a magyar válogatottba. Első magyar bajnoki érmét 1940-ben szerezte, amelyet 45 másik követett élete során. 1946-ban Balkán játékokat nyert, az 1948-ban, Londonban rendezett nyári olimpiai játékokon pedig a válogatott csapat tagja volt, de egy sérülés miatt sajnos nem vehetett részt a versenyen.
Nem sokkal később visszatért, 1949-ben pedig négy aranyérmet szerzett a főiskolai világbajnokságon egyéni összetett, egyéni felemáskorlát, egyéni gerenda és egyéni talaj versenyszámokban. Sikert sikerre halmozott, népszerűsége pedig egyre nőtt. Az 1952-es helsinki nyári olimpián a talaj bajnoka volt. Aranyérmet nyert egyéni összetett versenyen és egyéni talaj számokban, gerendán és ugróasztalon pedig ezüstérmet, míg felemáskorlát számban bronzérmet szerzett. Öt érmével ő lett az első női olimpikon, aki egy olimpián ennyi éremmel térhetett haza.
1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert, majd eljött az 1956-os olimpia ideje Melbourne-ben: három szeren, talajon gerendán és felemás korláton aranyat nyert, valamint a kéziszer csapatban is bajnok lett. Ezzel a teljesítményével Keleti Ágnes lett az egyik legsikeresebb magyar olimpikon - ez volt az utolsó olimpia, ahol versenyzett.
Tornász egy életen át
Keleti Ágnes sportkarrierje az 1956-os melbourne-i nyári olimpiai játékok után ért véget. Az olimpiát követően, 1956 októberében Magyarországon kitört a forradalom, amely a sportolót is arra kényszerítette, hogy elhagyja az országot, így az Egyesült Államokban telepedett le, és bár továbbra is kapcsolatban maradt a tornával és a sporttal, a versenyzés már nem volt a fő tevékenysége. Az életét ezután az edzői tevékenység és a sportdiplomácia töltötte ki.
Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt, és erősen hozzájárult az izraeli tornászképzéshez. 1958 és 1980 között már az izraeli tornászválogatott edzőjeként tevékenykedett, 1959-1960-ban pedig az olasz tornászválogatott edzője lett. 1983-tól ismét Izraelben élt, ahol szintén edzőként dolgozott, majd 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Edzős évei alatt nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. Magyarországra 1990-ben tért vissza.
Számos interjúban beszámolt a sportban nyújtott sikereiről, híres mondatai közé tartozik az is, hogy „Az igazi győzelem azonban nemcsak a versenyen aratott sikert jelenti, hanem azt is, hogy minden nap felkelünk és küzdünk az álmainkért.” Érdekesség, hogy Keleti Ágnes még 102 éves korában is a tornaterem látogatója volt és a tökéletes spárgájáról készült kép azóta is inspiráció minden tornász számára.
Rengeteg díj sorakozik a polcain
Keleti Ágnest összesen 20 díjjal tüntették ki élete során. 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója díjat, 2015-ben pedig Prima Primissima-díjas lett. 2002-ben bekerült az International Gymnastics Hall of Fame-be. Legutóbb 2021-ben kapott kitüntetést: Budapest Díszpolgára lett. Keleti Ágnes élete során 4 könyvet írt; 2002-ben Egy olimpiai bajnok három élete címmel jelent meg önéletrajzi könyve.
Keleti Ágnest idézzük
A tornászlegenda számos alkalommal inspirálta közönségét interjúkban és könyveiben.
- „Nem mi vagyunk az ételért, hanem az étel van értünk. Okosan eszem, ezért nincs hasam.”
- „Ne a győzelemre koncentrálj, hanem hogy szeretetből csináld.”
- „Szeretem az életet. Magam készítem a reggelimet, és magam takarítom ki a lakásomat. Gyalog jutok el a helyekre, és nincs szükségem autóra. A mozgás az, ami fiatalon tart.”
- 103. szülinapját így kommentálta: „103 vagyok. Röhej.”
Tarics Sándor halála óta Keleti Ágnes volt a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, a finn Lydia Wideman halála óta a legidősebb élő olimpiai bajnok, 2023. szeptember 6-a óta pedig a valaha élt legidősebb olimpiai aranyérmes.
