„Hozzá vagyok szokva a káoszhoz, otthonosan érzem magam benne” – Margot Robbie, az ikon, aki takarított, mielőtt Hollywood kedvenc csillaga lett
A júliusban mozikba kerülő Barbie-film már az első színfalak mögötti képek kiszivárgása óta lázban tartja az internetet, és nem is kérdés miért. A niche és abszurd koncepcióba Greta Gerwig, a Kisasszonyok rendezője öntött lelket, a csupa rózsaszín Barbieland világának fő Barbie-ját pedig Margot Robbie keltette életre. Az első teaser videók óta az internet népe mély egyetértésben kimondta, hogy Robbie tökéletes választás volt Barbie szerepére, a babaszerű vonásai, az alakja, a dús szőke haja, és a letörölhetetlen mosolya ikonikussá tette az ausztrál színésznőt.
Ezeket láttad már?
„Nagyon hangos és örökmozgó környezetben nőttem fel, hozzá vagyok szokva a káoszhoz, otthonosan érzem magam benne” – nyilatkozta a színésznő a Vanity Fairnek a gyerekkoráról. Margot Robbie 1990-ben született az ausztráliai Dalby városában, de miután a szülei ötéves korában elváltak, három testvérével és édesanyjával a Gold Coastra költözött. Nyolcévesen cirkuszi iskolába járt, ahol a trapéz mesterévé vált, a szereplés iránti szenvedélye pedig nagyon korán megmutatkozott – az 1997-es Az őserdő hőse film hatására szeretett bele a művészetbe, és onnantól céltudatosan hajtotta az álmát.
Gimnáziumi tanulmányai alatt kezdett el színitanodába járni, mellette bártenderkedett, sőt takarított is, hogy legyen zsebpénze. A szülei eredetileg ügyvédnek szánták a tehetséges és karakán Robbie-t, neki azonban más tervei voltak; félbehagyta a jogi tanulmányait, és elhatározta, hogy minden erejével a színészi karrierére fog koncentrálni.
2008-ban mellékszerepet kapott az ausztrál Neighbours, magyarul Szomszédok című sorozatban. A beugró epizódja után olyan közkedveltté várt a karaktere, hogy az állandó stáb tagjává vált, és egészen 2011-ig alakította Donna Freedmant a szappanoperában. Azalatt a három év alatt összegyűjtött elegendő pénzt, hogy csupán egyetlen hátizsákkal útra kelljen, és célba vegye Los Angeles-t és Hollywoodot.
Amíg meghallgatásról meghallgatásra járt a showbusiness fővárosában, mindenféle munkát elvállalt, hogy fent tudja magát tartani a városban: dolgozott szörf boltban, gyógyszertárban, vállalt alkalmi bébiszitterkedést, és felszolgált, ha épp arra volt lehetősége.
Mindeközben egy külön beszédcoach segítségével a markáns ausztrál akcentusának a halványításán dolgozott, hogy ne legyen egy akadály se, ami az amerikai filmes karriere útjába állhat. Megingathatatlan hittel és kurázsival, mindössze 22 évesen sétált be végül egy sorsfordító meghallgatásra, ahol a pillanat hevében improvizált, és a forgatókönyvet figyelmen kívül hagyva megpofozta a későbbi kollegáját, Leonardo DiCapriót.
A merész húzással elnyerte a producerek tetszését, és megkapta Naomi Lapaglia szerepét A Wall Street farkasában. Martin Scorsese eredeti elképzelése alapján Naomi „a világ legdögösebb szőke nője” volt DiCaprio által alakított Jordan Belfort oldalán, és a nagysikerű film kritikusai egybehangzóan dicsérték a legendás rendező által összeállított stábot.
Amellett, hogy a film nemzetközi szinten is óriási kasszasikert aratott, Robbie elnyerte az MTV Movie Awards Legjobb feltörekvő alakításért járó díját. A kezdeti hírnévvel járó sokk és a paparazzi szüntelen zaklatása miatt egy ideig elgondolkodott a visszavonuláson, de végül erőt gyűjtött, és folytatta a munkát - ugyanolyan kitartóan, de alázatosan, mint ahogyan elkezdte. Én nem tartom magam sztárnak, engem a média nevezett el így.
Pár barátjával közösen, köztük a mostani férjével, Tom Ackerley-vel, 2014-ben alapította meg a saját produkciós házát, a Lucky Chap Productions-t. Első filmjük a Robbie főszereplésével készült Én, Tonya volt, ami Tonya Harding amerikai műkorcsolyázó életét és a riválisa, Nancy Kerrigan elleni hírhedt támadását mutatta be. Robbie rengeteg szakmai elismerést zsebelt be a műkorcsolyázó alakításáért, köztük a Legjobb színésznőnek járó Oscar-jelölést is, és az Én, Tonya filmmel producerként is megszilárdította a nevét.
Ikon született
Ha Margot Robbie-t emlegetjük, a Barbie-film előtt a legtöbben egy másik ikonikus szerepére asszociálnak: Harley Quinnre. Először Az öngyilkos osztagban, majd a Quinn történetére fókuszáló feminista spin-off produkcióban, a Ragadozó madarakban bújt a zabolátlan antihősnő bőrébe. Csakúgy, mint a többi munkáját, az ausztrál színésznő Harley Quinn megtestesítését sem vette félvállról: fizikailag megterhelő edzéssel készült a filmbeli mutatványokra, és gyakran kaszkadőr nélkül, saját maga vitte véghez a különböző harcjeleneteket, veszélyes ugrásokat.
Akárhány rendezővel dolgozott együtt, egyikük sem felejtette el kiemelni, hogy amellett, hogy Robbie milyen természetes szépség és tehetség, olyan munkamorállal dolgozik, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen belép a képbe, és mindenki azonnal ráfigyel
– nyilatkozta róla Martin Scorsese.
A sokoldalú és mindig váratlant nyújtó Robbie azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akiknek mindez magátólértetődően, minden erőlködés nélkül megy. Az amerikai Vogue hosszú portréjában Abby Aguirre újságíró úgy jellemezte, hogy „olyan az aurája, a kisugárzása, mintha elvarázsolt lenne, mintha éppen egy vándorcirkuszból érkezett volna”. Egy sor hollywoodi legenda kering róla, miszerint úgy kapta meg a Volt egyszer egy... Hollywood-ban Sharon Tate szerepét, hogy ismeretlenül küldött egy levelet Quentin Tarantinónak, mennyire tiszteli a munkásságát, és alig várja, hogy egyszer együtt dolgozzanak.
A Babylon című film forgatásán többször a saját intuíciójára hallgatott, és a film egyik híressé vált jelenetében megcsókolta Brad Pittet – ez megint csak nem volt a forgatókönyvrésze. Szerepeire általában az „állatos játék” metódussal készül: a teljes testével és pszichéjével ráhangolódik egy állatra, amiben megtalálja az aktuális szerepének az esszenciáját. És ha éppen nem dolgozik, akkor Nicaraguába jár szörfözni, vagy keresztülvonatozza az amerikai vagy európai kontinenst, mivel rajong a vonatokért és a romantikus utakért.
Ő győzni jött és pont
Margot Robbie nem csak azt bizonyította be, hogy több a tipikus „csinos szőke nőnél”, hanem azt is, hogy képes véghez vinni az akaratát, még akkor is, amikor látszólag minden erő ellene játszik. A Barbie film eredeti koncepciója több évvel ezelőtt kezdte el foglalkoztatni a színésznőt, aki bevallottan sose volt egy nagy Barbie-fanatikus, de izgatta az ötlet, hogy milyen filmet lehetne alkotni a karakter köré. Sose az volt a nagy álmom, hogy egyszer Barbie-t alakíthassam
- mesélte a színésznő a Vogue-nak. „Lehet furcsán hangzik, de sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy én legyek Barbie, hanem pár évvel azután kaptam kedvet, hogy már mélyebben foglalkoztunk a projekttel.”
A produkcióhoz olyan nevek kapcsolódtak az elején, mint Amy Schumer és Anne Hathaway, és a Barbie-t megalkotó Mattel játékgyár vezetőivel is több körben tárgyaltak az esetleges filmről. Végül Robbie és a Lucky Chap leszerződött a Mattellel és a Warner Bros. stúdióval, rendező-forgatókönyvírónak pedig Greta Gerwiget kérte fel. Gerwig a párjával, Noah Baumbach rendezővel közösen írta meg a forgatókönyvet, kérésükre pedig Robbie kiharcolta, hogy a Mattel és a Warner legfelső vezetői teljes alkotói szabadságot hagyjanak nekik és csak a végső, elkészült anyagot láthassák.
„Az elején nagyon nehéz volt, mert rendszeresen lehagytak köremailekről, nem hívtak meg megbeszélésekre, nem vettek komolyan. Hosszú hónapoknak kellett eltelnie, mire rájöttek, hogy én tényleg komolyan veszem a produceri munkámat” – mesélte Robbie a Vanity Fairnek adott interjújában.
A stáb összeválogatásához „Barbie-energiát” árasztó színésznőket kerestek, Robbie pedig a főhős „Sztereotipikus Barbie” karakterére koncentrált, amiért a pár perces előzetes bemutatók óta tűkön ülve várja a nemzetközi közönség a film és a Barbie-k nagy debütálását.
Az örökségére koncentrál
Amikor éppen nem valamelyik őrült hobbijának él, vagy különböző szerepekben csillog a filmvásznon, Robbie a Chanel Beauty nagykövete, nemzetközi és ausztrál önkéntes szervezeteket támogat, köztük a Menekültügyi Szervezetet és a Youngcare-t, amely fogyatékossággal élő fiataloknak biztosít létfontosságú segédeszközöket. Bár alapvetően nyitott személyiség, magánéletét kifejezetten diszkréten kezeli, és nagyra becsüli a magánszféráját. Viszont, amikor tényleg dolgozik, akkor nem a rövidtávú siker vagy a hírnév hajtja, hanem az öröksége. A férjemmel olyan filmeket szoktunk nézni, amiket a 20-as vagy 70-es években készítettek, és több évtizeddel később is ugyanolyan hatást váltanak ki a nézőkből.
Robbie pedig pontosan ezen dolgozik: színésznőként és producerként is gondoskodik róla, hogy a neve ugyanazt jelentse húsz, harminc és negyven év múlva, mint most.
Tudjuk, hogy szereted a filmeket, a sorozatokat és az ikonokat - ahogy mi is:
- „Igen, én vagyok a te menő, slampos apád” - Így lett Pedro Pascalból támogató, szerető és jófej jelenlét, akit receptre írnánk fel
- „Magyarként generációk óta belénk van kódolva, hogy ha igazán akarjuk, meg tudjuk csinálni” - Interjú az Arany Pálma-díjat nyert Buda Flóra Annával
- A Netflix új erotikus thrillere úgy büntet, ahogy semmi más