Makranczi Zalán a Szinetár Dórával való házasságáról: „Gazdag lelkiéletet élünk”
Makranczi Zalán márciusban A renitens című magyar bűnügyi vígjátékában tűnik fel az RTL-en, aminek első két epizódját az RTL+ előfizetői már láthatják. Ebben egy olyan nyomozót alakít, akinek a rendszer és a hierarchia az élete, aki szerint ha nincs rend, akkor semmi nincs. A színész ezzel a szereppel egyik gyerekkori álmát valósíthatta meg: végre rendőr lehetett.
Ezeket láttad már?
Makranczi Zalán az elmúlt években sorra kapja a legváltozatosabb tévés felkéréseket. Nem szerződött le egyik kereskedelmi csatornával sem, hol a TV2-n, hol az RTL valamelyik sorozatában tűnik fel, és nemrég a nézők új oldaláról, zsűritagként is megismerhették. Ha nem színészkedik, akkor szívesen jár iskolákba rendhagyó irodalomórákat tartani.
Élvezted a forgatást?
Imádtam. Már amikor elküldték a casting szöveget közel éreztem magamhoz a szerepet, nagyon szerettem volna megkapni. A sorozat bűnügyi vígjátékként van aposztrofálva, ám egy klasszikus krimi, ami ebben a tekintetben nem vicces, hiszen ugyanannyi drámai rész van benne, mint vígjáték. Gyerekkori álmom volt, hogy rendőr lehessek. Imádtam a krimiket, szinte mindet elolvastam, ami a kezembe került, csak úgy faltam őket.
Az általad megformált karakter, Dobler Attila egy nagyon szisztematikus, mereven szabálykövető nyomozó. Hasonlítasz rá?
Azokat a szabályokat követem, amelyeknek látom értelmét, sokkal inkább intuitív ember vagyok. A saját életemből inkább azt vittem a filmbe, ahogy Attila Renátára reagál. Ha valami fura játszódik mellette, akkor úgy csinál, mintha ez nem is történt volna meg. Én, ha valamire nem tudok reagálni, akkor inkább hagyom, hogy más tegye meg.
Beindult a karriered az elmúlt pár évben, sorozatok követik egymást, felkértek a Sztárban Sztár zsűritagjának. Gondoltad, hogy a tévézés lesz a karriered csúcsa?
Színházi színész szerettem volna lenni, aztán elkezdett megváltozni körülöttem a világ, és az embernek haladnia kell vele. A színházat továbbra is szeretem, de ezek a feladatok most jobban vonzanak, újabb, másféle kihívásokat találok bennük. Mindig érdekelt, hogy tud a színész annak a tudásnak a birtokába kerülni, hogy másképp kell játszania nagy színpadon, kis színpadon, vagy egy tévésorozatban.
Még egy napi tévésorozat is más előadási módot igényel, mint egy heti, a mozifilm pedig szintén eltérőt. Bármelyiket elő kell tudni húzni. Nagyon jó és változatos lehetőségeket kaptam, és remélem, hogy a lehető legjobban tudtam ezekkel élni.
A sorozatok forgatása reggeltől estig is eltarthat, a családot ilyenkor háttérbe helyezed?
Ezt a sorozatot ötvenhat napig forgattuk. Az élet úgy rendezte, hogy végig dolgoztam még úgy is, hogy éjszakai jelenetekre is sor került. Általában viszont úgy ért véget a napi munka, hogy vacsorára, fürdetésre, altatásra hazaértem, minden nap látott a családom. Ez egyértelműen családbarát forgatás volt. A befejezést követő három hónapot pedig a gyerekekkel töltöttem, mert a feleségem, Dóri dolgozott.
Szívesen beszélsz a gyermekeidről?
Én igen, de ők nem szeretik és nem akarják, és én tiszteletben tartom a döntésüket. Jelenleg egyikük sem akar színész lenni, nem is terelgetjük őket ebbe az irányba, de nem is tiltjuk.
Az is zavarja őket, hogy felismerik a szüleiket?
A gyerekek idővel megszokták, hogy aput és anyut, sőt nagymamát és nagypapát felismerik.
A feleségeddel, Szinetár Dórával közös színdarabotok van Dunakanyar címmel, igaz egy ideje nem látható…
Megy még a darab, nem vettük le, de a véletlenek szerencsétlen összjátéka miatt tartottunk egy féléves szünetet, mert nehéz összeegyeztetni a munkáinkat. A darabbal kapcsolatban keresnek minket folyamatosan, tavasszal talán sikerül megint közönség elé vinni.
Fontos nektek, hogy együtt játszatok?
Dórival nagyon szeretünk együtt fellépni, egy szabad érzés. Ismerem jól a feleségemet, és bár tisztában vagyok vele, hogy karaktert játszik, érdekes, ahogy velem szemben áll a színpadon és teljesen másképp viselkedik. A kezdet kezdetén nem szerette, amikor elkezdtem rögtönözni előadás közben. Ez egy játék, ami eszembe jut azt gátlástalanul mondom, ha belefér a karakterbe. Szoktam látni, ahogy meglepődik.
De arra mindig figyelek, hogy ne csináljak belőle bolondot. Ha nem tudja a feldobott labdát lecsapni, akkor megteszem én magamnak. Megy a pingpong, van, amikor ő mond mást és figyeli, hogy mit reagálok. Egymással játszunk a szó legszebb értelmében.
Mit szeretnél még csinálni?
A tanítás mindig érdekelt, iskolákba járok rendhagyó irodalomórákat tartani. A leggyűlöltebb kötelező olvasmányokról, amiket a legjobban utálnak a gyerekek, bebizonyítom, hogy márpedig jók. Szívesen átvállalom a tanárokról a Bánk Bánt, Antigonét, és imádok belőlük előadást tartani. A színháztól kicsit megcsömörlöttem.
Mindenbe beleszól a politika, és ezt nem szabadna. Mi is politizálunk a színpadon, ez a dolgunk, hogy bizonyos közügyeket felhangosítsunk, és majd a néző eldönti, hogy mit gondol róla, amikor hazaviszi.
Melyik társadalmi problémába állsz bele szívesen?
Az edukációba, a tanításba. Teljesen más tanítási rendszer kellene, nagyon érdekelne ilyeneket összerakni, és ezen járatom az agyamat.
Dóri gyermekei is alapítványi iskolába jártak, a Waldorfba. A közös kisfiatok is itt fog tanulni?
Igen, az a fajta iskola sokkal kellemesebb, mint egy hagyományos oktatási rendszer. Mindig azt szoktam, mondani, hogy már a neve is mutatja, hogy utóbbi mennyire nem élhető.
Egy olyan országról van elnevezve, Poroszországról, ami már száz éve nem létezik. Ez magáért beszél. Sokkal inkább hiszek az élmény alapú tanításban. Már most azon gondolkodunk Dórival, hogy hova írassuk be Benjit, mi lesz húsz év múlva a megfelelő tudás. Akkor az IT-sokból már Dunát lehet majd rekeszteni, biztos, hogy nem arra a területre kell majd őt irányítani. Elkezdtük figyelgetni, hogy miben jó.
Jól bánik az állatokkal, otthon három kutyánk és három macskánk van. Kutyasuttogó tud lenni, ha olyan kedve van. A macskák pedig nem hajlandók megkarmolni, hiába cipelgeti őket ide-oda. Az idén még nem kezdi meg az iskolát, szeptemberi gyerek, még egy évet tud óvodában maradni.
Mi kapcsol ki?
Mostanában tradicionális filozófusokat olvasok, ez végtelenül megnyugtat. Mélyen intuitív vagyok, egyszer elmentem egy könyvesboltba és mindig ugyanaz előtt a könyv előtt kötöttem ki. Így találtam rá az első ilyen témájú olvasmányra, és beszippantott. Egyik húzta maga után a másikat.
Dóri mellett sokat változtál? Mit tapasztaltál meg mellette?
Igen, a világnak lett egy olyan része, ami előttem egészen addig ismeretlen volt. Például az, hogy hogyan kell a nyilvánosság előtt élni az életemet. Mikor kell tudni bezárni a kaput. Ezt mellette sajátítottam el, azaz együtt csináltuk. Neki újra meg kellett tanulnia bízni, nekem meg el kellett kezdenem. Nyitottunk a világ és az emberek felé, és együtt elindultunk egy úton. Gazdag lelkiéletet élünk.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”