„Ha az ember nem tapasztalja meg a rosszat, nem is tudja igazán értékelni a jót” - interjú Magyar Kinga ökölvívóval
A Sztárboxból is ismerős lehet az a 27 éves lány, akit a második adásban Héder Barna kérdezett arról, milyen érzés nézőként részt venni egy boxgálán - Európa-bajnok ökölvívóként. Kovács Kokó István szerint pedig az ökölvívás új nagy remény csillaga.
Ezeket láttad már?
Magyar Kinga ökölvívó többek között WBL és GBU Európa-bajnok, ráadásul 2023-ban a WBO váltósúlyú világranglista vezetője, és jelenleg ő Magyarország legmagasabban rangsorolt női ökölvívója. Sokszor mégis megkapja nőként, hogy inkább a konyhában lenne a helye. Erről is beszélgettünk vele.
Ha egyetlen szóval kellene bemutatnod magad, akkor mit mondanál, ki az a Magyar Kinga, aki nem éppen szegedi amazonként áll a boxringben?
Gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy egy nő. A privát életemben pont olyan vagyok, mint bárki más: egy fiatal lány, tele álmokkal és vágyakkal, aki a hétköznapi életben ugyanazokkal próbál megküzdeni, mint bárki.
Mennyire engedi meg ez a világ, hogy megéld a nőiességed?
Az, hogy mitől számít egy nő nőnek, az az egyik legnagyobb kérdés. Vannak, akik a külsőségekre esküsznek: öltözködés, smink és hogy milyen fizikai adottságokkal rendelkezel. Azonban szerintem nem csak ezek a dolgok tesznek valakit nővé, mert emellett igenis számít az, hogy közben milyen belső értékrenddel bírsz, illetve milyen erkölcsi iránytű szerint éled az életed. A külső és a belső együttesen adja meg a nőiességet, legalábbis én ezt gondolom.
Ökölvívónőként még mindig több sztereotípia ér, mint a férfiakat?
Igen, sajnos a mai napig megkapom, hogy egy nőnek nem a ringben, hanem a konyhában a helye, és hogy miért nem választottam nőiesebb sportágat. Azonban ellenpéldaként elmondanám, hogy ezzel párhuzamosan az ökölvívás hazájában, Angliában 2023-ban megrendezték az első olyan profi gálát, ami kizárólag női mérkőzésekből állt. Ráadásul így is meg tudták tölteni a Londoni O2 arénát, ami szerintem egy jó út ahhoz, hogy talán még az én karrierem során elérjük azt, hogy nem lesz különbség férfi és női sportoló között.
Az, hogy hol növünk fel, sok mindenben hatással van a felnőtt életünkre. Téged mennyire határozott meg a szegedi gyerekkor?
Nehéz gyerekkorom volt, mivel nagy szegénységben és elvált szülők lányaként nőttem fel. Azonban bármin is mentem keresztül, hálás vagyok, mert ezek adnak erőt a sportban és a mindennapokban is. Eltökéltté tett azzal kapcsolatban, hogy amikor eljön az ideje, akkor egy jobb jövőképet akarjak biztosítani – mentálisan és anyagilag is – a családomnak. Talán, ha az ember nem tapasztalja meg a rosszat, nem is tudja igazán értékelni a jót. Plusz, ha nem Szegeden nőttem volna fel, talán nem is így alakult volna az életem.
Mi vitt a sport felé, majd a WBO ranglista élére?
Gyerekként fociztam és néptáncoltam, azonban egyiket sem éreztem magaménak. Tizenhét évesen találkoztam az edzőmmel, Simon Zsolttal, akivel szóba került, hogy ökölvívással foglalkozik, és számomra azóta is ő az, akire igazán felnézek. Lementem egy edzésére, és ott ragadtam. Egy teljesen befogadó, kedves társaságot ismertem meg, akik miatt egyből úgy éreztem, otthon vagyok: az ökölvívók közössége egy nagy család is egyben, és ezt napról-napra tapasztalom.
Amikor az első mérkőzésemen amatőr magyar bajnok lettem, az megerősített abban, hogy van miért csinálnom. Nagyon hosszú út volt, hogy a profiknál is bizonyítani tudjak, de sikerült: ráadásul úgy, hogy párhuzamosan egy nagy multicégnél is dolgoztam.
El tudod hinni, hogy ez a te utad?
Az alapok azóta sem változtak, és a mai napig bennem van az az érzés, hogy egyrészt tisztában vagyok azzal a plusszal, ami bennem van, másrésztől ezt be is kell bizonyítanom magamnak és a világnak is. Néha persze mélyponton vagyok: például egy hosszú felkészülés közepén elbizonytalanodom, hogy tényleg kell-e ez nekem. Majd amikor egy mérkőzésen a ringspeaker bemondja a nevem és beszólít a ringbe, az annyira fantasztikus érzés, hogy hirtelen visszatér az elszántságom, az erőm, és az, hogy senki nem veheti el az álmaimat. A siker ennek az érzésnek a következménye.
2021-ben a WBC váltósúlyú franocphone bajnoki övért járó meccspénz 100%-át a szegedi Gyermekgyógyászati Klinika onkológiai osztályának adtad. Miért pont ez az osztály volt az, akiknek adni szerettél volna valamit?
Alapjába véve ez egy szomorú történet. A 2021-es WBC-váltósúlyú franocphone volt életem első komoly címmérkőzése, ahová az edzőmmel közösen jutottunk el. Tisztában voltam vele, hogy ő sajnos ezen az osztályon vesztette el a kisfiát, ezért az iránta érzett tiszteletemet és szeretetemet szerettem volna ilyen módon kifejezni. De az tény, hogy a legnagyobb harcosok ezen az osztályon vannak, és nem a ringben.
Kovács Kokó István szerint is te vagy a következő nagy nemzedék az ökölvívásban. Amikor ilyeneket hallasz magadról, akkor nem alakul ki benned egyfajta túlzott megfelelési kényszer?
Fantasztikus érzés, hogy Kokó így vélekedik rólam, hiszen ő a világ egyik legeredményesebb ökölvívója, aki amatőr és profi szinten is mindent elért, amit csak el lehetett érni. Nem feltétlenül emiatt, de természetesen van bennem egyfajta bizonyítási vágy, viszont szerintem enélkül ezt a sportot nem lehetne csinálni. Azonban elsősorban két személynek szeretnék megfelelni: annak az embernek, aki végig kísért az utamon és hitt bennem, amikor mások nem, másrészt pedig saját magamnak.
Hogy kell elképzelni egy felkészülési időszakodat? Mennyit és milyen mértékben edzel, van-e valamiféle étrended ilyenkor, amit követsz?
Ez nagyban függ attól, hogy épp milyen mérkőzésre készülünk: hat-nyolcmenetes vagy tízmenetes címmérkőzés lesz-e. Az alap erősítő fázis szinte ugyanaz, különbség inkább a technikai részében van: ez heti szinten körülbelül tíz edzést jelent. Az étrendemmel kapcsolatban nagyon szerencsés alkat vagyok, mert felkészülés során is azt ehetek-ihatok, amit szeretnék. Vagyis akár este tízkor is belefér egy pizza.
Milyen élményt nyújtott számodra a Sztárbox? Szerinted ez a műsor hatással van arra, hogy a hétköznapi emberek hogyan viszonyulnak az ökölvíváshoz, vagy csak egyszerű szórakoztatás volt?
Megtisztelő volt számomra, hogy részt vehettem egy ilyen nagyszabású rendezvényen, és fantasztikus élmény volt! Szinte mindegyik meccs pozitív meglepetést okozott, mert úgy láttam, hogy ezek a civil emberek mind megtisztelték a sportom: alázattal léptek be a ringbe, tisztelve egymást és a közönséget. Bár nem hivatásszerűen űzik a boxot, de a legjobbat próbálták kihozni magukból, miközben mellette a saját karrierjükkel és a magánéletükkel is foglalkozniuk kellett.
Mindenképpen pozitív hatással bír az, hogy egy ekkora csatorna, az RTL újra főműsoridőben foglalkozott az ökölvívással, és ennek köszönhetően újra a köztudatba kerülhetett maga a sport, és azok is, akik művelik. Persze ezektől eltekintve ez még mindig csak egy showműsor, és nem igazi sportesemény.
Mit ad számodra az ökölvívás, illetve milyen tervek, versenyek vannak kilátásban 2024-ben?
Az ökölvívás számomra: önbecsülés, szeretet, remény. Azt jelenti számomra hogy minden fejben dől el. Szerencsésnek mondhatom magam ebben az évben, mert több nagy lehetőség van kilátásban, de a szerződéseim miatt most ezekről még nem beszélhetek. Azonban annyit elárulhatok, hogy úgy érzem, 2024 az én évem lesz!
