„Köszönöm Zsazsának, hogy volt” - Létay Dóra minden idők egyik első celebjét alakítja a színpadon
Gábor Sári, közismert becenevén Gábor Zsazsa szerepén keresztül Létay Dóra fellebbenti az előítéletek fátylát minden idők egyik első celebjéről. A közel száz évet élt, szélsőségesen megosztó személyiség életrajzából kiindulva, az Én, Zsa Zsa című monodráma szinte minden lényegi kérdést érint.
Ezeket láttad már?
Stílusérzék, elegancia, nagy adag humor koktéljából keveri ki a színeket, hogy milyen nőként létezni egy macsó világban, emigrációba kényszerülni, eljátszani az amilyen szép, olyan butácska sztár szerepét okos, művelt, hat nyelvet beszélő világpolgárként. A külső csillogástól a belső magányig könny- és nevetés fakasztó utazásra invitál minket Létay Dóra a Spinoza Színházban.
Hitted volna, hogy bármilyen összefüggésben valaha felmerül a neved Gábor Zsazsával kapcsolatban?
Egészen 2024 márciusáig nem gondoltam volna, hogy egy lapon szerepelek vele. Amikor Czeizel Gábor rendező felhívott a Zsazsáról szóló darab ötletével, kikértem magamnak. Mint a legtöbb emberben, úgy bennem is előítélet élt a személyével kapcsolatban. Szinte csak a felszínt ismerjük belőle, hogy gyönyörű, botrányhős, kilenc férje volt, gyűjtögette a gyémántokat. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen darabot lehet készíteni az életéről, amit a bulvárhírek, mendemondák alapján ismerünk.
Végül mitől találtad vonzónak a Spinoza Színház felkérését, olyannyira, hogy nemcsak színészként, hanem szerzőként is jegyzed az Én, Zsazsát?
A Spinozának küldetése közel hozni a nézőkhöz a különböző területeken alkotó, zsidó származású magyarjainkat, akik mindenfelé vitték a hírünket a világban. Sándor Anna részletesen megírta Zsazsa életrajzát, ezáltal egyre jobban érdekelni kezdett a személyisége. Utánaolvastam, kutattam, megnéztem filmeket, show-részleteket, amelyek Zsazsa főzőshow, Zsazsával az ágyban, Zsazsa fitnesz címmel futottak Amerikában.
Megállapítottam, hogy ő megelőzte a korát, az első női standuposok egyike volt. Vitray Tamásnál, Friderikusz Sándornál is szerepelt, bárki láthatta, milyen választékos szókincse, lehengerlő humora, éles esze volt. Remekül sztorizott, hihetetlen öniróniával önmagát is kigúnyolta. Az alkotókkal folytatott beszélgetések, közös gondolkodás révén arra jutottunk, hogy akkor lehet érdekes és hiteles a darab, ha minél személyesebb. Ötven százalékban Zsazsa, ötven százalékban Létay Dóra, így lettÉn, Zsa Zsaa címe.
Zsazsa mozgalmas, viharos életének milyen részleteivel, történeteivel tudsz azonosulni?
A kiindulási alap mindenkinél a család. A Gábor-lányok anyja kemény asszony volt, mindent és mindenkit kézben tartott. Zsazsa, Éva és Magda egész életükben az anyjuknak akartak megfelelni. Gazdag, nagypolgári, pesti zsidó családról van szó, a szülők gyémántkereskedők. Rejtély, hogy tizenhét évesen miért ment férjhez Zsazsa a török attaséhoz, vélhetően menekülni akart otthonról.
Az én életemben is meghatározó a család. Erős, összetartó családból jövök, a szüleim harmonikus házasságban élnek. Többször megkaptam a pályám során, hogy egy jó családból való úrilány vagyok, mit keresek a színész pályán. Nem tudom eldönteni, hogy ez a pályának vagy nekem szóló előítélet. A tehetség nem azzal függ össze, hogy ki milyen közegből jön.
Zsazsa a házasságai, a férfiakhoz fűződő viszonya miatt megbotránkoztatás tárgya volt a maga korában. Férfifaló, aranyásó nő hírében állt. Ez azonban nem volt így. Kilencszer ment férjhez, de nem léhaságból, sokkal inkább boldogságkeresésből. Nem volt szüksége arra, hogy gazdag férfiakra vadásszon Amerikában.
A legvagyonosabb férje, a hotelmágnás Conrad Hilton volt a legfukarabb vele. Nem hogy nem hagyott semmit Zsazsára a válásuk után, de még a saját gyerekét, Francescát sem ismerte el, aki ráadásul megerőszakolásból született, és hajléktalanként halt meg egy évvel Zsazsa halála előtt.
Személyiségjegyek terén milyen hasonlóságokat fedeztél fel magadban?
Mindkettőnket jellemez egyfajta szuverenitás, hogy bármi történik, drámák, tragédiák, kudarcok, mindig talpra állunk. A belső erőnk is közös. Én sem hagyom magam, mint ahogy Zsazsa sem áldozta be magát sem a karrierért, sem a férfiaknak. Ellentétben Marilyn Monroe-val, aki nem bírta el annak a terhét, hogy ő a világ szexszimbóluma, mégsem veszik emberszámba. Zsazsa kiharcolta magának, hogy emberszámba vegyék.
Az ő szavaival élve: „Úgy viselkedtem, mint egy férfi, aki nekem kellett, megszereztem, aki nem kellett, azt kidobtam.” Persze ő sem úszta meg a szenvedést, őt is elhagyták, megcsalták. A Friderikusz-show-ban két poén között lazán megjegyzi, hogy „nekem a legjobb szimatom van arra, hogy a rossz emberekkel akarjak együtt lenni. Aki jó lenne, az nekem nem kell.” Ilyesmit a terapeutájának mond el valaki, nem egy show-műsorban. Az önreflexió is közös pontunk, azzal a különbséggel, hogy én nem sztorizok magamról, viszont kiskoromtól naplót írok.
Mi a tanulsága számodra a Zsazsa- történetnek, az előadás elképesztő sikerének?
A leghíresebb, legjobban felépített világsztár mögött is egy ember van. Sándor Annával, Czeizel Gáborral, Fabacsovics Lili dramaturggal volt bennünk annyi bátorság, hogy mögé nézzünk annak, valójában ki volt Gábor Zsazsa. Bátorságot adott, hogy nehéz témákba is belemegyek, traumák kerülnek elő a gyerekkorából, az apahiányból, az apakomplexusából adódóan.
Sok esetben azért választott idősebb férfiakat, mert az apukáját kereste bennük. Megküzdött a gyógyszerfüggőséggel, a magánnyal. Eleinte nem tudta feldolgozni a sztárságot, a bulvársajtó hadjáratát. Válaszul kitalálta magát, a szellemes, a frivol, a mindig gyönyörű botrányhősnőt. Tulajdonképpen a saját szerepét játszotta egész életében, ez volt a legnagyobb alakítása.
A szabadúszó létben mennyire inspirál az, hogy magadnak kell kitalálnod a színészi feladatokat?
Senki nem vigyáz ránk, senki nem épít fel minket. Ez a mi dolgunk. Amióta megírtam az Én, Zsazsát, többen mondják, hogy írjak. Nyáron elvégeztem egy forgatókönyvírói tanfolyamot, számos anyag fekszik a fiókomban, amit talán érdemes lenne kibontani. A Zsazsa-korszak most megadja azt a kiteljesedést az alkotásban, amiért valaha színész lettem. Köszönöm Zsazsának, hogy volt. Szerintem, ha lenéz a rózsaszín felhőről, elégedetten csettint: Jól van, édesanyám!
