Lékai-Kiss Ramóna: „A legfájdalmasabb az, amikor az anyaságomban kérdőjeleznek meg”
Húsz évvel ezelőtt, amikor megjelent az első GLAMOUR magazin, Lékai-Kiss Ramóna színésznőt már mindenki a Barátok közt Szentmihályi Zsófijaként ismerte, az sem zavarta, hogy tízből nyolc ember így szólította. Az azóta eltelt több, mint két évtizedet a képernyőn töltötte, a szemünk előtt vált dacos, elkényeztetett tinilányból érett nővé.
Ezeket láttad már?
Tehetségét bizonyította színházi szerepekben, sorozatokban és a mozivásznon is. Miközben az ország egyik legnépszerűbb műsorvezetője lett, sikeres vállalkozóként is letette a névjegyét, nem utolsó sorban pedig ma már boldog feleség és anyuka. Hogyan tudja megőrizni Lékai-Kiss Ramóna a munka-magánélet egyensúlyt, mik a jövőbeni tervei és mivel töltődik egy sűrű nap után? Többek közt erről is beszélt nekünk a GLAMOUR 20 éves születésnapja alkalmából készült címlapinterjúban.
A 2022-es GLAMOUR Women of The Year gálán egy nagyon emlékezetes és bátor monológot hallhattunk tőled. Úgy fogalmaztál, „a nők a legkritikusabbak egymással, ahelyett, hogy támogatók lennének.” Ha visszagondolsz az elmúlt húsz évre, mi volt az a kritika, ami a legmélyebben érintett?
Az elmúlt húsz évben rengeteg jó és rossz kritikát kaptam, aminek nagyon örülök, hiszen a munkámnak az a legfontosabb célja, hogy érzéseket váltsak ki az emberekből, így konkrét példát nem tudok mondani, de összességében talán az a legdühítőbb, amikor valaki nem a munkámat, mert annak kapcsán el lehet mondani, hogy tetszett vagy nem tetszett, hanem a személyemet becsmérli, úgy, hogy egyáltalán nem ismer.
A legfájdalmasabb az, amikor az anyaságomban kérdőjeleznek meg: ha egy ismeretlen ember véleményezi, hogyan neveljem a gyermekemet. Az ilyen kritikák után mindig összeszorul a gyomrom, mert rendkívül érzékenyen érintenek. Az anyaság egy olyan különleges szerep, amiben mindenki a legjobbat akarja adni, és ha ebben kritizálnak, az sokkal mélyebben hat rám, mint bármi más.
Az internet világában túl könnyen lehet névtelenül véleményt formálni, és a közösségi médiából érkező bántó szavaknak nem szabad súlyt adni. A főnökeim, a kollégák, az ismerősök, a barátok és a családtagok építő kritikáját persze meghallgatom és megfogadom.
Szerinted létezik építő kritika, vagy minden kritika bántó?
A pszichológusok azt mondják, hogy ha valami fáj, akkor dolgod van vele, ezért érint mélyen. Hiszek ebben, és figyelem magam, hogy mikor, mi esik rosszul. Az építő kritika, még ha kezdetben bánt is, hosszú távon segíthet abban, hogy fejlődjünk. Szerintem a bántó kritika legtöbbször nem is arról szól, aki kapja, hanem arról, aki adja.
Megtanultam, hogy az emberek hajlamosak kivetíteni másokra a saját frusztrációikat, ezt érdemes szem előtt tartani, amikor negatív véleményekkel szembesülünk. Ugyanakkor az építő kritikák segíthetnek abban, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk. Igyekszem az ilyen visszajelzéseket komolyan venni, még akkor is, ha néha nehéz meghallgatni.
Húsz éves a GLAMOUR magazin, te pedig már több mint húsz éve élsz reflektorfényben. Fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor először érezted, hogy a közönség már nem a Szentmihályi Zsófiként azonosít, hanem Lékai-Kiss Ramónaként lát a képernyőn?
Én valójában soha nem akartam „letenni” Zsófit. Büszke vagyok arra, hogy Szentmihályi Zsófiként ismertek meg az emberek, és mindig jólesett, amikor így szólítottak. Tizenhét évig játszottam a szerepet, így mély nyomot hagyott bennem. A fordulópont talán akkor jött el, amikor a Szombat esti láz című műsorban szerepeltem. Ott láthattak engem először úgy igazán, hogy milyen is vagyok, ezen a karakteren túl. Ez a műsor nyitott egy új fejezetet az életemben. Azóta persze sok minden történt, de soha nem zavart, ha valaki Zsófiként tekintett rám.
A Barátok közt egy hihetetlen kaland volt, ahol nemcsak a karakterem fejlődött, de én magam is felnőtté váltam. Amikor tizenhét évesen bekerültem a sorozatba, még lázadó tinédzser voltam, aki kereste a helyét a világban. Soha nem kellett a szomszédba mennem egy kis hisztiért, de a sorozat, és az ott töltött évek alatt nemcsak színésznőként, hanem emberként is sokat tanultam. Ahogy felnőttem, úgy változott az is, ahogy a közönség lát engem. Ma már tudom, hogy nem kell választanom a karakterem és önmagam között – mindkettő én vagyok.
A mai világban egy nőnek sokszor kell választani, és általában önmagunkról mondunk le a legkönnyebben, mert rengeteg helyen kell bizonyítani: anyaként, feleségként, a munkában. Színésznő vagy és műsorvezető, miközben építed a saját vállalkozásodat is. Mi a tökéletes időbeosztás titka?
Szerintem nem létezik tökéletes időbeosztás, legalábbis nekem még biztosan nem sikerült eddig megtalálni. Azt sugallja a világ, hogy az egyik legnagyobb feladat a mindennapokban, hogy minden tökéletes legyen. Legyél sikeres, építs karriert, de maradj nő, járj fodrászhoz, kozmetikushoz, edzeni, miközben minden este friss, meleg vacsora legyen az asztalon, ragyogjon a lakás, tölts minőségi időt a pároddal, a gyerekeddel, és még önmagadra is jusson időd. Ha valakinek ez megy, akkor szóljon, és örömmel veszek tőle leckéket!
A közösségi média ebből a szempontból nagyon káros, ahogy az árad mindenhonnan, hogy igenis lehet mindent egyszerre: lehetünk tökéletes anyák, feleségek, építjük a karriert, és még marad időnk magunkra is. De ez valójában nem így van. Az időnk véges, és valami mindig háttérbe szorul. Nem az a lényeg, hogy folyamatosan együtt legyünk, hanem hogy amikor együtt vagyunk, az valódi és értékes legyen.
Mivel töltődsz?
A fiúk legnagyobb örömére imádok főzni, a konyhában alkotás teljesen kikapcsol, és szerencsére a férjem és a fiam is szeretik, amit készítek. A főzés számomra tényleg olyan, mint egy terápia, egyfajta alkotói folyamatként élem meg. Nincsenek szigorú szabályok, nincsenek előírások – csak az intuíciómra hallgatok, és hagyom, hogy az ízek vezessenek.
Az étkezések nálunk mindig különlegesek, mert nemcsak az ételek, hanem a közösen eltöltött idő is fontos. Viszont sütni nem nagyon szeretek, mert ott pontosnak kell lenni, de a főzésben szabadabban kísérletezhetek. Nagyon ritka, de szeretek egyedül, csendben lenni, olvasni vagy csak úgy egyszerűen semmit tenni és leülni. Ez is kikapcsolódás számomra, főleg, ha egész nap rengeteg inger ér.
Visszanézve az elmúlt húsz évre, gyönyörűen ível a pályád. A karrieredet tekintve mi az, amit még el szeretnél érni?
Most elég jól érzem magam ott, ahol vagyok, nem panaszkodhatom. Ebben az évben leforgattam életem első game-showját, a Password - A jelszó című műsort, ami hamarosan képernyőre kerül, jelenleg a Sztárban Sztár All Stars legújabb évadának zsűrijében is benne vagyok, és nemsokára indul az ország legpompásabb, flitteres, csillogós műsora, a Dancing With The Stars, ahol műsorvezetőként leszek látható. Ha mégis mondanom kellene valami nagy célt, talán egy nagyjátékfilm-főszerepet mondanék.
Mindig van hova fejlődni, de az utóbbi években megtanultam, hogy nem szabad mindig a következő nagy célra koncentrálni. Néha meg kell állni, és megélni azt, ahol éppen vagyunk. Most ebben az időszakban boldog vagyok, és elégedett azzal, amit elértem. Álmaim persze mindig vannak, de már nem hajszolom őket olyan görcsösen, mint régen.
Volt már olyan, hogy választanod kellett a színészet és a műsorvezetés között?
Igen, épp idén nyáron kellett meghozni egy ilyen döntést. Egy nagy színházban kaptam volna egy fantasztikus szerepet, de nem tudtam elvállalni, mert nem fért volna bele az életembe, így a tévéműsor mellett döntöttem. Nehéz döntés volt, de úgy éreztem, nem tudnám mindkét helyen a maximumot nyújtani, és valami sérülne, akár a munka, vagy a családom, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.
A színház mindig is nagyon közel állt hozzám, amikor azonban szembe kellett néznem a valósággal, hogy ez mennyi áldozattal járna, rájöttem, hogy nem tudom vállalni. Megtanultam, hogy néha muszáj nehéz döntéseket meghozni, de nem baj, ha valamit el kell engednünk azért, hogy másban kiteljesedhessünk.
Húsz év múlva, amikor a GLAMOUR 40. szülinapja alkalmából beszélgetünk, mit üzennél 2044-re Lékai-Kiss Ramónának?
Azt üzenem, hogy ne vegye olyan komolyan az életet! Mindent lehet könnyedebben, mosolyogva is csinálni, és az idő múlásától sem kell tartani!
Stylist: Csillag Szilvia, Smink: Véger Fibi, Haj: Kozma Norbert
Rajkai Eszter: A keresztény vallásgyakorlás és a rúdsport nem zárja ki egymást