Lady Szomjas: „Maximális felelősséggel tartozom és szeretek is felelősséggel tartozni"

Nos mivel sem tévénéző, sem Tiktok-felhasználó nem vagyok, ezért a generációs különbség és az eltérő médiafogyasztási és -gyártási szokások feladták a leckét: közös pontokat találni – de az interjú végére nem is egy lett. Lady őszintén, sallangok nélkül, és a tőle megszokott töretlen jókedvvel vall akár súlyosabb témákról is.

Jelöltek az idei GLAMOUR Women of the Yearen az év közösségimédia-sztárja kategóriában. Neked mit adnak az ilyen jelölések, számítanak egyáltalán?

Nagyon örültem, mert ez egy hatalmas visszajelzés, ami azt mutatja, hogy jól csinálom a dolgaimat, mások felnéznek rám, és ez megérdemel egy jelölést. Erre, úgy érzem, büszke lehetek, sikerélményt ad.

A mostani címlap például mit jelent számodra, valaminek a kicsúcsosodása szakmai értelemben, vagy csupán pár szép fotó, amiket az unokáidnak megőrzöl majd?

Nem, ez egy óriási dolog szerintem! Vagy száz példányt kiküldök majd Kubába. Azért is fontos, mert annak idején elhatároztam, hogy szeretnék egyszer a GLAMOUR címlapján lenni, majd tettem is érte. A divat világa is nagyon izgat, tetszik, sokat dolgozom rajta, vele. Rengeteg munkám van benne, és szívmelengető, hogy eredménye is van.

Örülök, hogy szóba hoztad a divatot, mert az emberek gyakran gondolnak rá felszínes dologként, pedig szerintem annyira sok rétege van. Számodra mit jelent a divat?

Számomra? Életérzés! Ahogyan kinézek, az befolyásolja a napomat, a teljesítményemet, szokás mondani, hogy „dress to impress”, vagyis öltözködj úgy, hogy másokat lenyűgözz. Az öltözeted egy üzenetet közvetít, a divat tehát egy nagyon hatásos eszköz, azonkívül, hogy önkifejezés, művészet is, továbbá pszichológia. A ruházatom alapján gyakran meg lehet állapítani a hangulatomat, és ez fordítva is igaz, az, hogy hogyan öltöztem fel, képes befolyásolni az aznapi érzéseimet. A végtelenségig lehetne gondolkodni azon, hogy mi is a divat tulajdonképpen.

Body ZARA | Nadrág RESERVED | Fülbevaló BE LABELLED

Fotó: Zsólyomi Norbert

Igen, osztom a véleményedet, viszont nem tudok elmenni amellett, mennyire sokszor szóba hozod a munkát. Tapasztalod az egész influenszerlét kapcsán, hogy nagyon félreértett még mindig, haszontalan tevékenységnek minősül?

Szerintem azt, hogy személyesen mennyi energiát teszek bele, megértik az emberek, még azok is, akik részleteiben nem gondolnak bele, ráadásul én a mögöttes munkálatokat is meg szoktam mutatni. Viszont influenszer és influenszer között is van különbség. Ami a durvább része az egésznek, az a lelki, pszichés oldala, mert a magánéleted konkrétan eltűnik. Ha belegondolsz: saját magad rakod ki a piacra. Ez nem olyan, mint egy hagyományos munkahely, hogy mondasz valami rosszat, és esetleg behívnak, majd az élet megy tovább, nem, ebben a világban minden egyes dolog, amit csinálsz, annak sokkal sokkal nagyobb hatása van és nagyobb a hírértéke, és sokkal nagyobb befolyása van arra, hogy a karriered majd hogyan alakul. Mindehhez hozzájön, hogy minél ismertebb vagy, annál magányosabb leszel. Például amikor még nem voltam benne ebben, akkor voltam a legnépszerűbb lány az egyetemen, százmillió barátom volt, a legkirályabb bulikat én rendeztem, nagyon nagy közösségi életet éltem. Viszont, hogy már két éve benne vagyok ebben az influenszerkedésben, azt is észrevettem, hogy nagyon sokan csak azért közelednek hozzám, mert ismert vagyok. Nagyon sokan azért akarnak a társaságomban lenni, hogy megtudjanak rólam dolgokat, majd azokat visszamondhassák, vagy azért, hogy kihasználhassák a kapcsolataimat, vagy engem vagy bármit. És ilyenkor az emberek elfelejtik azt, hogy mi is emberek vagyunk. Akárki nem tud influenszer lenni, azt gondolom, rengeteg lelki erőre van szükség ehhez, és bíznom kell önmagamban.

Igen, ehhez mind óriási lelkierő szükséges, hiszen te magad vagy a márka, ami sérülékeny szerep…

Igen. Tudod, én szeretem az embereket, mindig is szerettem. Nagyon barátkozós vagyok, akárkivel leállok beszélgetni. Sosem tudhatod, milyen jó élményetek lesz, és egy új ismeretség hova vezethet! Inkább arra nehéz rájönni, hogy kiben bízhat az ember, ki az, aki átver, vagy kihasznál. És azt gondolod, veled ez nem történhet meg, mármint, hogy átvernek. Megtanultam csökkenteni azoknak az embereknek a számát, akiket igazán közel engedek magamhoz. Mégiscsak a saját lelki békém a legfontosabb!

Ha már közelség. Sok helyen, sokszor hangsúlyoztad már, mennyire közelinek érzed magadhoz mind a kubai, mind a magyar identitásodat. Itt az újabb közös pont, nekem ghánai-magyar, kettős identitásom van. Te mennyire érzed néha, hogy bizonyos sztereotípiák mentén be vagy skatulyázva, például a tüzes latin nő karakterébe?

Alapjáraton már hozzászoktam ehhez, kicsit igaz is, és az emberek tudják, hogy erős karakterű nő vagyok. Igen tüzes vagyok, de nem szoktam veszekedni, vitázni, nem szeretem másoknak az igazamat bizonygatni, valamint ostoba emberekkel sem szeretek leállni. Az emberek meg szoktak lepődni, milyen „chill” vagyok. Külsőleg meg nőies nő vagyok, látszólag illenek rám a sztereotípiák. Szeretem a virágokat meg a romantikát, de élőben van egy „fiús” kisugárzásom, amit nagyon sokan nem gondolnának.

Ha már média és közszereplés, mennyire érzed azt, hogy leszbikusként, főleg ahogy egyre nő az ismertséged, kvázi „tartozol” az LMBTQ-közösségnek? Jómagam is tagja vagyok, és érzek egyfajta lojalitást. Te érzed felelősségednek, hogy igenis beleállj bizonyos ügyekbe?

Szerintem maximális felelősséggel tartozom és szeretek is felelősséggel tartozni. Pontosan amiatt, hogy egy hátrányosabb helyzetből azt érzem, hogy még jobban kell nyomnom és bizonyítanom, hogy teljesen normális, szerethető emberek vagyunk. Ez néha azért rá nyomja a bélyegét a dolgokra, és nem szoktam ellazulni annyira, mint amennyire régen, mert bennem van az az extra bizonyítás, hiszen mégiscsak a közösségem érdekében is állok ki. Ez ugyanolyan, minthogy én nő vagyok és feminista, ezért a nőkért is kiállok, és megpróbálok mindent megtenni, hogy ezekre az indentitásokra úgy tekinthessenek a tagjai, mint amikre büszkék lehetnek. Egyrészt maga a közösség is elfogadjon, másrészt pedig magát a közösséget is elfogadják. Viszont azt fontos hangsúlyozni, hogy én nem akarok befolyásolni senkit, vagy rávenni semmire.

Említetted a feminizmus szót, ez újabb közös pont közöttünk. Miért fontos neked az öndefiníciódban ez, kimondani, hogy egy leszbikus, feminista nő vagy?

Ez egy erős téma, tudnék mesélni róla rengeteget! A feminista énemet azért szeretem mondani és mutatni, hogy lássák az emberek, én nem érzem magam többnek másoknál, de kevesebbnek sem. Például imádok női divattervezők ruháiban vonulni, és szeretem biztatni a nőket arra, hogy igenis merjenek lépni, kimondani a véleményüket. Sokan persze azt gondolják, leszbikus is, feminista is, biztos utálja a férfiakat, pedig nincs szó erről, teljesen rendben vagyok a férfi nemmel. Támogatni más nőket, és nem pedig lenyomni őket, ez nekem nagyon fontos, viszont mégiscsak nők vagyunk, és ha összefogunk, dolgozunk, kapcsolatokat építünk, közös projekteket hozunk létre, az a legjobb! Csapatban mindenki erősebb.

Szívemből szóltál, Lady! Mit várhatunk tőled a jövőben, mivel fogsz előrukkolni?

Képzeld, lesz egy saját márkám Lady Szomjas Collection néven! Ez egy nagyon letisztult kapszulakollekció lesz. Amikor kijön a GLAMOUR, május első felében, akkor lesz a márka első divatbemutatója. Ez egy igazi szerelemprojekt, amin nagyon-nagyon sokat dolgoztunk a csapatommal. Szeretnék egy egész közösséget kialakítani. A Lady Szomjas Collection köré eseményeket fogok szervezni, vacsorákat, táncos esteket, szerethető üzenettel. Benne lesz minden, amit a divatról gondolok, érzek!

A Lady Szomjas Collection már debütált a cikk megszületése óta, Szomjas Jennifer kollekcióját itt megnézheted!

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es júniusi számában jelent meg.

Szöveg: Wilson Luca

Fotó: Zsólyomi Norbert

Stylist: Csillag Szilvia

Smink: Nógrádi Barbara

Haj: Barsi Balázs