Kulcsár Edina: „Voltak kételyeim, de elkezdődött az új életem, és mára biztos vagyok a döntésemben”
Nehéz hónapok vannak mögötte, de annál szebbek előtte. Kulcsár Edina megerősödve, pozitívan áll a jövőhöz, és nagyon őszintén mesél arról, mennyire fontos meghozni nehéznek tűnő döntéseket egy sokkal szebb és egészségesebb folytatásért.
Ezeket láttad már?
23 éves korában választották szépségkirálynőnek, azóta az élete a nyilvánosság előtt zajlik. S bár mindezidáig Kulcsár Edina azt tette, amit a társadalom elvár: házasodott, karriert csinált, gyermeket szült, válása és új kapcsolata felkavarta az indulatokat. Hogyan birkózik meg a rá nehezedő nyomással és miből merít erőt a változásokhoz? Milyen érzés boldognak lenni? Most erről mesélt a GLAMOUR.hu-nak
Szívesen adsz még interjút?
Szívesen mesélek, de az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, sokan már nem is veszik a fáradtságot, hogy kérdezzenek, csak megírják az agyszüleményüket, szítják az indulatokat. Egy darabig ez megviselt, de aztán eldöntöttem, hogy elhatárolódom ettől. Mostanában megerősödtem, feltöltődtem, visszaálltam a dolgos hétköznapokba és igyekszem kizárni a rosszindulatú embereket az életemből. Az a szidáscunami, amit kaptam a válásommal kapcsolatban, még év elején, nem három napig tartott, hanem négy-öt hónapon át, és ezt nem lehetett megszokni. De megerősíteni megerősített. A social médiának köszönhetően nem lehet olyat csinálni, ami mindenki számára megfelelő és jó lenne. Ismeretlen emberek azt gondolják, bármit megtehetnek, miért is ne bántsanak. Nekem ez azért fura, mert még mindig tipikus „szépségkirálynő gondolkodású” vagyok, szerintem el kell fogadni a másikat, és a jót keresni a világban. Ezeket a nézeteket vallom.
Mi a támaszod ezekben a nehéz időkben?
Mindenben a kedvesem. Lelkileg erős és támogató párra találtam, nem is gondoltam, hogy van ilyen ember, tényleg mindenben számíthatok rá. Az elmúlt hónapokban mindketten ugyanabban a fázisokban voltunk, ugyanazokat a kríziseket éltük át. Nehéz volt, nem álomba illő történet a miénk a szerelmünk hajnalát tekintve, négy pici gyermek sorsát befolyásolva. Viszont aki így is képes megadni a boldogságot, a törődést, figyel rám amellett, hogy a kötelességeket szem előtt tudja tartani, az erős ember, és egy erős kapcsolatra képes.
Az új szerelem mellett egy komoly veszteséget is fel kell dolgoznod, az első házasságod végét. Hogyan gyászolsz így?
Egy házasság nem egyik napról a másikra megy tönkre. A gyászt még akkor megéltem, régóta tudtam, hogy ez lesz a vége. Az elmúlt két év katasztrófa volt, változtatnom kellett, ráadásul nagyon sürgősen. Persze ettől függetlenül nem könnyű, főleg a gyerekek miatt. Korábban kaptam egy olyan kommentet, hogy önző voltam, mert a saját boldogságom miatt feláldoztam mindent, leginkább a gyerekeimet. Ezt én nem így látom. Ha az ember meghoz egy ilyen döntést, azt komplexebben mérlegeli. Ha egy nem működő házasságban szürkének látsz mindent, semmit nem találsz szépnek és jónak, nem tudsz magadból mit adni a gyerekeidnek. Egy anyukának pont a gyerekei miatt mindent figyelembe kell venni, nem csak az elvárásokat, de azt is, hogy önmaga miből töltekezhet, honnan merítsen erőt, hogy adni tudjon magából. Egy életünk van, és szerintem mindig a maximumra kell törekedni. Fel kell ismerni, ha valami nem jó, és merni kell változtatni. Nem csak magunk miatt, hanem a környezetünk miatt is.
Jó ideje a nyilvánosság előtt éled az életed. Ugyanolyan érzés ez felnőttként, mint mikor elkezdted?
Nyolc éve lettem ismert, de a személyiségemben nem látok óriási változást. Amikor bekerültem a köztudatba, tartottam attól, hogy velem is az történik, mint amit az emberek általában gondolnak. Hogy megváltoznak, akik túl nagy közismertségnek örvendenek. De nem így lett. Nem olyan neveltetésben részesültem, hogy elfelejthessem, honnan jöttem és ki vagyok valójában. Úgy gondolom, ami változás volt, az a korral való érés, ami minden ember életében természetes folyamat. Határozottabb lettem, megtanultam priorizálni. Régen mindenhol ott voltam, mindenkinek segíteni akartam, és ezzel elkezdtek visszaélni. Csak magammal nem foglalkoztam. Amikor a kisfiam megszületett, megtanultam nemet mondani. Amíg csak rólam volt szó, nem volt fontos a kimerültség, de amint gyermekem lett, ő segített magam mellett dönteni. Onnantól kezdve csak azt vállaltam, ami tényleg megérte. Mindentől függetlenül még mindig ugyanaz a csepeli lány vagyok, aki voltam.
Mi nők, szeretjük magunkat rakni az utolsó helyre?
Tény, hogy sokáig nem vettem figyelembe magamat. Elvakított az, hogy gyerekként szegény voltam, csak dolgozni akartam, féltem a nélkülözéstől. Elfelejtettem, hogyan kell jól éreznem magam, sosem volt bennem biztonságérzet. Ütöttem a forró vasat, de hiába minden munka, ha magadat elveszíted a történetben. Jó öreg mondás, hogy létezik arany középút. Talán a boldogságban is, ha az ember elvált szülőként már kompromisszumokra kényszerül, alkudoznia kell az élettel és ehhez a legjobb társat kaptam.
Így kellett lennie?
Így kellett lennie. Nincs manapság jó recept arra, hogyan ne szerezzen sérüléseket az ember. Nincs olyan ember, aki ne sérülne, és a gyerekeinket sem tudjuk megvédeni az élet velejárói ellen. Szerintem bizonyos szempontból jobbat tettem a gyerekekkel azzal, hogy léptem. Egyrészt nyugodtabb és sokkal boldogabb vagyok, így többet tudok adni magamból nekik, másrészt sokkal minőségibb időt töltünk együtt. A boldogságot érzik a gyerekek, nem pedig azt, amitől örökké óvni akarom őket.
És milyen érzés most a harmadikat várni?
Meglepő volt az érkezése, Isten ajándékának tartom őt. Váratlanul és gyorsan jött. Sosem gondoltam volna, hogy három gyermekem lesz. Brutálisan jó érzés, ezzel a babával teljesen máshogy élem meg a várandósságot. Amióta jobban vagyok, az igazi értékeket keresem, nem a telefonom nyomkodom, nem menekülök, csak befelé figyelek és próbálok mindent megélni.
Vannak félelmeid a jövővel kapcsolatban?
Voltak félelmeim, de már nincsenek. Az elején sok kérdés, kétely felmerült bennem, de ahogy belekezdtem az új életembe, már teljesen biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, a páromban pedig még biztosabb vagyok.
Mikor jön a baba?
Ez maradjon meglepetés! (mosolyog)