Kovács Harmat: „Az első ruhapróbámon, amikor a tükörbe néztem, édesanyámat láttam"

Kovács Harmat a nagysikerű film leforgatása óta tudja, hogy a színészet közelebb áll hozzá, mint az éneklés. Legszívesebben musical színész lenne, ahol mindkét szenvedélyének hódolhatna.

Énekesnőként ismert meg az ország, ám pár évre rá bekerültél az elmúlt évek egyik legsikeresebb magyar zenés filmjébe, és az egyik főszerepet kaptad meg. Így tervezted az életedet, hogy tizenkilenc évesen már a mozivásznon fogsz szerepelni?

Gyerekkorom óta vonzott a színpad, és két művészeti ágban találtam meg az önkifejezés és a szereplés lehetőségét: az éneklésben és a színészetben. Már kislányként rendszeresen jártam énektanárhoz, és miután éreztem magamon a fejlődést, elkezdtem énekesi karrierben gondolkodni, igaz még csak tízéves voltam. Ekkor tűntem fel először a tehetségkutatók világában, amely teljesen beszippantott. Imádtam mindent benne – a különleges színpadi sminket, a gyönyörű fellépőruhákat. Nagyon fiatal voltam, de rögtön kényelmesen éreztem magam benne.

Egyértelművé vált számodra, hogy ebben az irányban szeretnél továbbtanulni?

Amikor középiskolát kellett választanom, már kifejezetten szakmai gimnáziumban gondolkodtam. Drámát szerettem volna tanulni a színészi pályához. Felvettek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumba, ahol jelenleg is folytatom a tanulmányaimat, az ötödik szakmai évemet járom.

Énekesnőként ismert meg az ország, amikor 2021-ben az X-Faktorban szerepeltél. Eldöntötted már, hogy az éneklés vagy a színészet érdekel-e jobban?

Erre a kérdésre korábban nem tudtam válaszolni, most viszont világosabbá vált számomra, hogy melyik műfaj áll közelebb hozzám. Az X-Faktor után 2023-ban a The Voice-ben versenyeztem és a döntőig jutottam, a harmadik lettem. Volt rá lehetőségem, hogy alaposan megismerjem az énekesi világot, és nagyon tetszett. Nem tudom megmagyarázni, de mégis a színészet áll közelebb hozzám.

Mentes Júlia, színésznő tizennyolc évesen még kereste a helyét, ma már nem kérdés, hogy a színpadra született

A filmezés erősített meg ebben? Hiszen ez az első színészi szereped.

Igen, és talán azért, mert dalszöveget sosem tudtam írni, ami az énekesi pályán akadályt jelenthet. A forgatás során viszont ráéreztem a színészet ízére. A színészetben teljesen ki tudok teljesedni, annyi kihívás, új szerep vár rám. Ha lehetne valamit kívánni, akkor azt szeretném, hogy musical színész lehessek, ami a színészet és éneklés ötvözete.

Gondoltál egyáltalán arra, hogy felkérnek egy filmbe szerepelni? Egyszer csak megcsörrent a telefonod, és behívtak egy válogatásra?

Igen, pont így volt. Akkor kerestek meg, amikor érettségire készültem. Otthon kellett volna tételeket tanulnom, ám életem első mozifilmjét forgattam. A kétfordulós casting nagyon jól sikerült, egy álmom vált valóra, amikor megkaptam Betti szerepét. Szerencsére az érettségim is meglett, miközben az életemnek hihetetlen intenzív időszakát éltem.

Milyen volt viszont látni magadat a mozivásznon?

Először hihetetlenül rémisztőnek tűnt – mindenféle érzelem a hatalmába kerített, a negatívtól a pozitívig. Furcsa volt látni magam a filmvásznon, ahogy alakítom a szerepet, ahogy színészkedem. Eddig nyolcszor láttam a filmet, és a végére már megszoktam a látványomat. El tudtam engedni magam, és egyszerűen csak élveztem a mozit.

A filmbeli szerelmeddel, Kirády Marcellel nem ebben a filmben alakítottatok először szerelmespárt…

Hihetetlen, de először egy tiniknek készült sorozatban játszottunk együtt, a Holnap taliban. Ott még mind a ketten nagyon fiatalok voltunk, és az élet újra összehozott minket egy hasonló szerepben. Élvezetes volt ismét együtt dolgozni.

A film a kilencvenes évek elején játszódott, számodra ez történelem, míg a szüleid benne éltek…

Van egy jó sztorim hozzá. Az első ruhapróbámon, amikor a tükörbe néztem, az édesanyámat láttam. Beugrottak a régi képek anyukámról a családi fotóalbumból. Jó érzés volt. A forgatás alatt pedig olyan korabeli eszközöket adtak a kezembe, amikét én még nem láttam, például egy régi fülhallgatót, amit ma már senki sem használ – ezt is nagyon érdekesnek találtam. Izgalmas volt visszanyúlni a szüleim fiatalságának korszakába.

Demjén Ferenc dalai is a szüleid generációjának a zenéje. Ismerted a számait?

Ismertem néhány slágerét, így amikor elmentünk a stúdióba, jó érzés volt, hogy nem egy ismeretlen dallal találkoztam, hanem olyannal, amit már ismertem és a magamévá tudtam tenni. Még arra is ráhangolódtam, hogy mit érezhetett a művész, amikor megírta. Én már nem ilyen dalokat hallgatok, de az egyik kedvencem az Amikor elindul a vonat című száma.

Tóth Katica: „Az elmúlt két évben, amióta szingli vagyok, nekem is nehézséget jelent a párkeresés"

Találkoztál Demjén Ferenccel?

Igen, amikor először megláttam, nagyon megilletődtem – hiszen egy élő legenda állt velem szemben, majd végig ott volt mellettem a forgatáson.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Először szeretném befejezni az iskolát. Utána tovább tanulhatnék, de más terveim vannak. Nem szeretnék görcsösen arra fókuszálni, hogy melyik egyetemen tanuljak tovább, és mi legyen a jövőképem, hanem kicsi álmodoznék. Szeretnék magamnak adni egy évet a karrierépítésre, kicsit élni, járni a világot. Utána viszont megpróbálnám a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Nyitottan várom, mit hoz az élet – legyen szó zenéről, színházról, bármiről, ami közel áll hozzám.

Mivel töltődsz fel?

A párommal és a családommal tudok igazán feltöltődni, Négyéves kapcsolatom van, boldog vagyok ebben a körben, és ez kapcsol ki a leginkább. Ugyanakkor szeretek elfoglalt is lenni, amikor azon kell gondolkodnom, hogy hogyan osszam be az időmet, és miként alakítsam a jövőmet.