Köszönöm, majd én instruálom magam, ha szükségem lesz rá!
Beszélgetés Csuja Imrével és Takács Nóra Diánával, az Örkény Színház színészeivel.
Ezeket láttad már?
Csuja Imre
1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Simon Zsuzsa osztályában, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1987-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1989-ben pedig az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadúszó lett. 2004 óta tagja az Örkény Színháznak, ahol jelenleg pl. Eddie Carbonét játssza a Pillantás a hídról című előadásban, Tótot a Tótékban, Kányai fogadóst a Liliomfiban. Rengeteg filmben játszott, legismertebb szerepe az Üvegtigris Csokija.
Takács Nóra Diána
2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Novák Eszter és Ascher Tamás osztályában, azóta az Örkény Színház tagja. Játszik a HOPPart társulatban is. Többek között ő Ánya a Meggyeskertben, Ágika a Tótékban, Guste a Kék Angyalban, Erzsike a Liliomfiban.
- Mikor találkoztatok először?
Csuja Imre Mondjuk el mind a két változatot#8230;
Takács Nóra Diána Akkor találkoztam Imivel először, amikor általános iskolás voltam és egy mesemondó versenyen ő volt az egyik zsűritag. Mondott ő is valami mesét, amin nagyon nevettem, valami cseresznyéről vagy meggyről szólt. Valahol meg is van egy újságcikk, amiben megjelent hírként, hogy ki nyerte a mesemondó versenyt, ez voltam én. Akkor hallottam először Csuja Imréről. Neki erről egy bővebb története van, aminek a fele nem igaz, de mindjárt elmeséli…
CSI Egyrészt ez egy vers és prózamondó verseny volt.
TND Én csak mesemondóra mehettem általános iskola második osztályában.
CSI A mese is próza, te! Ez valamikor 1988 tavaszán lehetett. Az anyukájával jött egy kislány és elkéstek, ezért ki akarták zárni a versenyből. Erre határozottan emlékszem, mert dühösek lettünk Thúróczy Gyurka bácsival, aki a zsűri elnöke volt, nem engedtük, mondtuk, hogy majd utoljára meghallgatjuk. Voltak jók, rosszak, és akkor kijött ez a kislány, aki elbűvölt bennünket, mondtuk, hogy márpedig ő lesz az első. De a tanárok vitatkoztak, hogy kizártuk, ő nem lehet. Addig ment a szócsata, hogy úgy döntöttünk, csinálunk egy különdíjat. És akkor azt mi Diának adtuk. Aztán hosszú szünet, egyszer csak jön velem szembe az Örkény Színházban egy fiatal lány, hogy itt lesz gyakorlaton, és bevallotta, hogy ő az a valamikori pici mesemondó lány.
- Közös pont az életetekben Debrecen.
TND Pontosabban Hajdú-Bihar megye, Debrecenben születtem, 14 éves koromig Hajdúhadházán éltem.
CSI Én Hajdúnánáson születtem, Debrecenben két csodálatos évadot játszottam, ott voltam stúdiós is, miután kirúgattam magam a bölcsészkar egyetemi felvételijéről. Elmentem felvételizni, mert anyámék azt akarták, hogy valami tanárféleség legyek. Én meg annyira színész akartam lenni, hogy még az esélyéjét sem akartam megadni annak, hogy felvegyenek. Gyorsan megírtam az írásbeliket, mentem szóbelire, komoly professzorokhoz, beszélgettünk, és megkérdezték, hogy mit keresek én itt, mondtam, hogy tulajdonképpen semmit, mert színész akarok lenni. Erre hátradőltek, hogy na, akkor mondjon nekünk valamit! Szavaltam nekik egy fél órát, Móriczot, Petőfit, Arany Jánost, azzal búcsúztak el, hogy hát fiatalember, sok szerencsét kívánunk.
TND Viszont én jártam a bölcsészkarra, történelem szakos voltam, amikor nem vettek fel a Színművészetire, csak ötödjére. De egy év után átmentem az Új Színház Stúdiójába, mert a bölcsészet nem érdekelt. Szenvedtem.
- Ha ti megérkeztek a színházba, lehet tudni, hogy itt vagytok. Rögtön élet és nyüzsgés lesz körülöttetek.
CSI Lehet, de mi ezt nem vesszük észre#8230;
TND Én ugyanis tudom, hogy ott vagyok…
- Az is közös tulajdonságotok, hogy nagy az igazságérzetetek. Mindig megszólaltok, ha valakit igazságtalanság ér.
TND Ez a természetes.
CSI Az ember szelídül azért az évek során. Megtanul néha hallgatni. Most már kevesebbet vitatkozom a rendezőkkel is. Rájöttem arra, hogy néha hagyni kell, higgye azt a rendező, hogy neki van igaza. Megcsinálom az instrukcióját, aztán úgyis belátja, ha nem jó. Szokták is mondani, hogy vigyázz, mit mondasz a Csujának, mert megcsinálja.
- Mindkettőtöknek fontos társa a kutyája.
TND Egész gyerekkoromban volt kutyánk, apám vadász, vadászkutya is volt, nekem is volt saját. A mostani kutyámat, Sárit találtam, nem tervezett találkozás volt. Próbáltam Zsámbékon, és szembe jött velem.
CSI Nekünk meg gyerekkoromban nem volt kutyánk. Amikor jöttek a gyerekek, kaptunk egy pulit, Negrót. Akkor még Egerben éltünk és a Népkertben sétáltunk, a puli meg állandóan terelt minket. Nem esett szét a család. Úgy terelt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Most egy magyar vizslánk van, a Bodza.
- Imi, te vidéki környezetben élsz, Dia, te pedig a belváros kellős közepén. Nem hiányzik a vidék?
TND Tulajdonképpen egyáltalán nem. Nyilván, hogyha családom lenne, másképp lenne, de így most sokkal kényelmesebb. Amikor lemegyek Debrecenbe, ahol most már nem él egy családtagom se, már unatkozom, furcsa, hogy nincsen semmi hétvégén.
- Mit csinálnátok, ha nem színészek lennétek?
TND Nem tudom, ezen eddig még nem kellett gondolkoznom. Nyitnék egy állatmenhelyet és éhen halnék.
- Imi, egyszer meséltél egy történetet, hogy sapkákat árultál az aluljáróban.
CSI Debrecenben egy családi barátunknak volt egy kötödéje, mondta, hogy oda lehetne bedolgozni, és vettünk egy kötőgépet. Amikor feljöttünk Pestre, az Arany János Színházban volt a fizetésem 14 500 Ft, viszont annyira el voltam foglalva, hogy pl. szinkront nem tudtam vállalni. Zsuzsi, a feleségem mondta, hogy a gép úgyis ott van, gyerekek meg óvodában, sapkákat fog kötni. Mi meg az öcsémmel kijártunk az Örsre az aluljáróba és árultuk ezeket a sapkákat. Egyszer egy nő odajött hozzám, és nagyon feldúltan azt mondta: Figyeljen már, egy színész erre rászorul? A férje elrángatta. Stuber Andrea volt az, a kritikus.
- Dia, neked volt már olyan, hogy megismertek az utcán?
TND Volt már, de inkább reklámból, mint a színpadról. Volt egyszer egy reklám, amiben futottam meg tornáztam. A legjobb az volt, amikor ültem az orvosnál a váróteremben, a fejem fölött ment ez a reklámfilm, és láttam, hogy ember nincs, aki összekapcsol vele. Pedig a tévé alatt ültem, többször lement, de senkiben föl nem merült, hogy én szaladgálok a tévében.
CSI Ez azért van, mert nem hisznek a szemüknek.
TND Rosszul kezelem, amikor felismernek, zavarba jövök. Manapság inkább már a Facebookon írnak, ha láttak valamiben és tetszettem nekik. Ez jólesik.
- Imi, te hogy kezeled a rajongókat?
CSI Megállok, beszélgetek, lehet velem fotózkodni. Nekem ez nem terhes, nem volt még rossz élményem.
- Imi arról híres, hogy állandóan a vicceivel szórakoztatja és fárasztja a társulatot. Ezt feszültségoldásra használod?
CSI Arra is, nyilván, de ez nekem egy túlélési forma. Ezzel fedem le a bennem levő bánatot, szomorúságot, szorongást. A feszült helyzetekben nagyon jól tud jönni egy Csuja-féle favicc, mert jól old, tovább lehet lépni egy-egy nehéz pillanaton.
TND Imi vicceivel úgy van az ember, hogy amikor valaki ide kerül a társulatba, még nevet rajtuk, egy idő után pedig a fejét fogja. Most már azon szoktunk röhögni, hogy ki hogyan reagál.
- A Tótékban apa-lánya párost játszotok. A próbafolyamat során ilyenkor közelebb kerültök egymáshoz?
TND Annyira nem, ez munka, nem ezen múlik, a magánéletre nincs hatása. De játszottunk mi már többször családot, pl. a Liliomfiban is apa-lánya vagyunk, a Peer Gyntben is.
CSI Van olyan, hogy Dia öt napig nem szól hozzám, én meg azon gondolkodom, hogy mi baja lehet velem. Pedig csak el van a maga dolgaival. Én meg eszem magam. Jól kifejlett üldözési mániám van.
TND Kinek nincs?
- Dia, te fiatal színésznőként tanulsz az idősebb kollégáktól a próbák alatt?
TND Persze, de ezt most még nem tudom megmondani, hogy ki volt rám nagy hatással, vagy kitől tanultam sokat. Majd talán 30 év múlva. De Széles László például egyszer azt mondta nekem, hogy pici szerepekben nem lehet többször váltani, egyet kell játszani. Ez egy egészen konkrét dolog volt, amit meg is tanultam.
CSI Ahogy viccesen szoktam mondani, be kell menni a színpadra, meg kell csinálni a jelenetet, aztán ki kell jönni. A vidám mondatokat vidáman mondod, szomorúakat szomorúan, amit vegyesen, az meg a tragikomédia.
TND Imi gyakran szokott instruálni, a Liliomfiban benne is maradt egy olyan poén, amit egyszer én mondtam neki, amikor a próbán hosszasan magyarázta nekem, hogy ott mit kell csinálnom, hogy: Köszönöm, majd én instruálom magam, ha szükségem lesz rá. Ez az előadásban végül Szandtner Anna szájából hangzik el.
CSI A Tóték alatt is volt, hogy mondtam Diának, hogy ott, abban a mondatban mit kell megmutatnia, mire ő némi indulattal közölte, hogy Tudom, Imi, tudom. Akkor jöttem rá, hogy nem a feladatot nem értette, hanem még nem tudta, hogy hogyan jusson el odáig.
-Mindketten munkamániában szenvedtek. Tudtok pihenni?
TND Nyáron tudok pihenni, de színházi időszakban szívesebben dolgozom.
CSI Mindig nagyon várom a nyári szünetet, de egy hónap múlva már megőrülök, elfog a félelem, hogy ősztől tudom-e folytatni, nem fogy-e el a tehetségem. Ez félelemmel tölt el, de már a hülyeségig. Most, hogy januárig nem próbálok, azért kétségbe nem estem, mert vannak mindenféle feladataim, de a rendszeresség, ami egy próbafolyamat alatt van, pokolian hiányzik. Ott motoszkál az agyamban, hogy tudok-e még olyan, vagy annál magasabb szinten teljesíteni, mint eddig.
- Dia, az a típusú nő, aki jól öltözik, egyéni stílusod van, a kiegészítőid mindig illenek a ruháidhoz.
TND Ez tanulható. Másokon láttam, hogy ez milyen jó, a színekkel, a kiegészítőkkel hogyan lehet játszani. Alapvetően szeretek színes ruhákat hordani, néha mások fogják is a fejüket, hogy ezt a két színt hogy lehet együtt felvenni, de ezt bizonyos határon belül csinálom, piros pulcsihoz pl. nem veszek fel zöld fülbevalót. Az évek során kialakítottam a stílusomat, szeretek turkálókba járni, öltözködni.
- Imi, a te stílusod pont most egy nagy átalakuláson megy át. Elegáns, kalapos úriember lettél.
CSI Régóta motoszkált már a fejemben, csak lusta voltam. Sokat rohangálok, övtáskát és egy gyűrött horgászmellényt hordtam, aminek a zsebeiben több kilót cipeltem, példányoktól a szerződéseken át egészen a pecsétig mindent, mint egy málhás szamár. Nyáron forgattunk, és a szerepem szerint egy elegáns öltönyben voltam, Csákányi Eszter mondta, hogy milyen jól áll ez neked. Mondtam magamnak, hogy most már 53 éves ember vagyok, oda kell figyelnem, hogy nézek ki. Akkor megláttam egy nagyon szép a táskát, beleszerettem, beleférnek a példányaim, a könyvek, minden, szép rend van benne, és elkezdtem elegánsabban öltözni. Jól érzem magam ettől, meg sikerem is van.
- Mit kívántok 2014-re?
TND Iminek új vicceket kívánok.
CSI Köszönöm, Dia.
TND Nem foglalkozom azzal, hogy egy új év kezdődik, nincsenek fogadalmaim se ilyenkor, ugyanúgy megy tovább minden, mint előző nap.
CSI Én azt kívánom, hogy maradjon meg a családom egészsége, az optimizmusa, hogy az unokáim normális országban nőjenek fel. Magamnak pedig még legalább 20 évet a színpadon, amikor még játszani tudok jó szerepeket.
- Milyen szerepet próbáltok legközelebb?
CSI Polonius leszek a Hamletban, amit Bagossy László rendez, márciusban lesz a bemutatója az Örkényben.
TND Én a Trafóban kezdek el most próbálni, Lengyel Annával, egy verbatim színházi előadást. Ez egy dokumentumszínház, közösen rakjuk össze, a témája az éhség lesz. Nem csak az éhezés, hanem az étkezési zavarokon át az éhségsztrájkig minden. Még nem sokat tudok róla, de nagyon érdekel.
Veszprémi Judit/Örkény Színház
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket