„A saját dalaimat énekelhetem, így önazonos tudok maradni” - Kocsis Paulina-interjú
Kocsis Paulina, az X-Faktor tizedik szériájának második helyezettje fiatal kora ellenére éretten építi énekesi karrierjét. Botrányoktól mentes élete és mesterkéletlen megjelenése ritkaságszámba megy az énekesi pályán – tehetsége mellett ez is kiemeli őt a többiek közül.
Ezeket láttad már?
Kocsis Paulina csodás hangú énekes, de dalokat szerez és dalszövegeket is ír, ráadásul, nem csak magának. Interjúnkban az énekesnő többek közt arról is mesél, hogyan indult el a karrierje, ami akár példa lehet mindazoknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy énekesi szenvedélyüknek éljenek. Mikor látom megérkezni a kávézóba, ahová a találkozónkat megbeszéltük – és ahol, kiderült, már koncertezett is –, egyből felismerem a védjegyévé lett vörös hajkoronájáról.
Már hatévesen közel kerültél a zenéhez: zongora leckéket vettél. A családodban fontos helyet foglal el a zene, amiatt kezdtél el hangszeren játszani vagy a véletlennek köszönhetően?
Nem volt énekes a családban, de az unokatestvéreim közül ketten is kiemelkedő zenészek: Bucz Magor most nyert Junior Prima-díjat, tehetséges zeneszerző, zongorista, rendező és a Tér Színház igazgatója, Dénes Roland pedig a Fesztivál Zenekar ütős hangszerese.
Ebből talán az jön le, hogy a családomra jellemző a zenei véna. Viszont családi összejöveteleken korábban nem igazán került szóba a zene, így nem indíttatásról beszélnék, hanem arról, hogy az unokatestvéreimnek köszönhetően tudatosult bennem: létezik a zenei pálya.
Egyéves korom körül, egyszer csak folyékonyan beszéltem – mondják, azóta sem álltam meg a beszédben, és amikor ráuntam a beszédre, műsorokat csináltam. Amióta az eszemet tudom, megvolt bennem a szereplési vágy; ha éppen nem a szüleimnek adtam koncertet, koreográfiákat találtam ki.
Anya régen kórustag volt, zongorázott, hobbi szinten foglalkozott zenével, talán ezért is gondolta fontosnak, hogy zongorázni tanuljak, bár nem járatott zenei iskolába. Gimnáziumomnak, a Berzsenyinek sokat köszönhetek, mert tanáraim engedték, hogy szabadon kifejezzem önmagam.
Fiatal korod ellenére, már eddig is nagy szakmai tapasztalatot szereztél.
Tizenöt évesen a Sziget Fesztivál szervezői lehetőséget adtak egy Tábortűz nevű program keretében, hogy fellépjek, miután a felhívásukra beküldött videóm a huszonöt legtöbb lájkot kapott videó közé került.
Egy másik fontos állomása karrieremnek a Budapesti Kortárs Művészeti Fesztivál, ahol egy hétvégi napot és az este hattól hétig tartó idősávot kaptam meg, amit utólag értékelek csak igazán.
Sokat jelentett az is, hogy hetente játszhattam a Four Seasons-ben. Tizennyolcéves korom körül kezdtem énekesként dolgozni, ekkor már voltak saját dalaim és angol nyelven is előadtam. Az egyik esküvőn valaki meghallott, és munkát ajánlott az újonnan nyíló éttermében, amiből egy ötszáz dalos repertoárlista kerekedett.
Szerinted melyik az a tulajdonságod, ami a leginkább segíti a karriered?
A színpadképesség, amit nem befolyásol, hogy nagy- vagy kisszínpadon lépek-e fel. Viszonylag könnyen birkózom meg ismeretlen helyzetekkel, miközben néz a közönség.
Mennyire izgulsz a koncertek előtt vagy közben?
Nem vagyok izguló típus, az eddig megszerzett tapasztalat segít gyorsan adaptálódni az aktuális helyzethez.
Mielőtt taroltál volna az X-Faktor tizedik szériájában, már javában tiktokoztál, sok követőtől kísérve. Mi a recept, hogy a közösségi médiában kitűnj mint énekes?
A Covid utáni időkben jöttem rá, hogy ha komolyan akarok foglalkozni a zenével, muszáj jelen lennem a közösségi platformokon. Ekkoriban kezdett berobbanni a Tiktok, az egyik barátnőm ösztönzött, hogy tegyek fel rá tartalmakat, és abban is segített, hogy megértsem az alkalmazás algoritmusát.
De nem akartam egy lenni a sok közül, aki a napját mutogatja, csakis a zenében gondolkoztam: a koncepcióm az volt, hogy beülök a zongora mögé, nem magyarázok semmit, csak éneklek és zongorázom.
Úgy választottam ki a dalokat, mint ahogy az éttermekben és az esküvőkön is tettem: azok kerültek a tiktokos repertoárba, amiket szinte mindenki, ha meghallja egy szórakozóhelyen, torka szakadtából énekel.
Emlékszem, alig kezdtem el a tiktokzást, kijött a Nagy pénzrablás című sorozat, és a Bella Ciao című dal hirtelen újra népszerű lett. Korábbról ismertem a számot, tudok is olaszul, így adta magát, hogy csináljak róla egy kisvideót. Alig hittem a szememnek, úgy pörgött a számláló: másodpercenként ezren nézték meg ezt a videót!
Az Ajándék című számod videóját ennél is többen, több mint hét millióan látták, - ez a szám még egy külföldön befutott énekesnek is imponáló lehet. Milyen érzés, hogy ennyire népszerű, amit csinálsz?
A mai napig nem tértem napirendre a magas hallgatottságom felett, ugyanakkor hálás vagyok minden egyes hallgatómnak – legszívesebben egyenként köszönném meg nekik, hogy meghallgattak.
A szakma is ezt a számot fogadta a legjobban. Neked melyik a kedvenced magadtól és miért?
Az Aranyapám, mert annak a mondanivalója áll legközelebb hozzám.
Visszafogott, de divatos a megjelenésed, üdítő látványt nyújtasz a szerepléseidkor: végre egy mesterkéletlen fiatal nő!
Nem bírom a művi külsőt és az indokolatlan magamutogatást sem. Az életem ki van töltve, már sem időm, sem energiám nem lenne elmerülni a külsőségekben. Ráadásul, magam is csalódnék, ha a kedvenc énekesnőmről kiderülne, hogy valójában felszínesen magamutogató.
Hiszem, hogy a dalok mondanivalója nem mehet szembe az előadó személyiségével. Szerencsés vagyok, hogy a saját dalaimat énekelhetem, mert ezáltal önazonos tudok maradni.
Nemcsak magadnak írsz dalokat, más énekesnek is írtál már dalszöveget.
Ez jellemző a zenészekre, az énekesekre viszont nem. Menedzserem mondta, hogy énekes létemre zenészekre jellemző a hozzáállásom: nem veszem zokon, ha egy produkcióban nem én vagyok a főszereplő – jó példa erre az esküvőkön való fellépés.
Érdekel az alkalmazott művészet, izgalmasnak találom, ha másoknak írok dalokat, mert elvonatkoztathatok a saját érzéseimtől és ettől koncentráltan dolgozom. Úgy képzeld el a másnak való dalszerzést, minthogy vannak ruhák, amik tetszenek, de rajtam nem állnának jól.
Ilyen a Várni rám című dal is, amit azért írtam Szakács Erikának, a The Voice tehetségkutató tavalyi győztesének, mert nagyon tetszik, de nem adnám elő, mert az nekem túl lassú, és nem is állnak jól a lírai dalok.
Bár az a fajta előadóművész vagy, aki nem a magánügyeivel véteti észre magát, azért azt, hogy a szerelmeddel tavaly karácsonykor eljegyeztétek egymást, elújságoltad a rajongóknak. De le sem tagadhatnád, hogy elégedett vagy a világ folyásával – majd’ kicsattansz!
Ez azért is nagy dolog, mert szembesít, hogy tényleg felnőttem. Szerelmes típus vagyok, de ez a szerelem más, mint az előzők: nemcsak a szívemmel szeretek, hanem látom magam előtt a közös jövőt – mintha mindig is ő lett volna a fejemben!
Amikor a párom, a Hősök terén megkérte a kezem, gondolkodás nélkül igent mondtam. Romantikus volt, hogy a lánykérés közben a kedvenc közös zenénk szólt.
Tervezel albumot megjelentetni?
Éppen gyártásban van az első, ez tölti ki a napjaimat. Április 8-án jelenik meg, ezután lemezbemutató-koncertek következnek. Az albumon lesznek új dalok, de olyanok is, amik hallhatók voltak tőlem az X-Faktor utáni időszakban, és jó néhány olyan is, amivel az X-Faktorban szerepeltem.
Utóbbiakat fontosnak tartottam újrahangszerelni, hogy újjászülessenek, mert a show a színpadi látványra helyezte a hangsúlyt, kevésbé a hangszerelésre. Az album címe: Rubin. Azért esett erre a választásom, mert ehhez a drágakőhöz hasonló jegyeket társítanak, mint amilyennek magamat látom: dinamikus, nőies, erőteljes, és persze: vörös. (nevet)
