Köböl Anita: „Képernyősként van annak valami furcsa, nyomasztó ereje, ha nem látszol”

Köböl Anita a televíziós karrierjét 12 évvel ezelőtt gyakornokként kezdte, majd riporterként és szerkesztőként folytatta. Számos magazinban és ismeretterjesztő műsorban láthattuk, majd az ATV-nél ért a szakmai csúcsra. A médiavállalatnál először a Spirit FM és YouTube-műsor házigazdája lett, mára pedig a csatorna egyik meghatározó arca. Sikerei csúcsán lett édesanya.

Úgy érzed, hogy elérkeztél a szakma csúcsára, oda, ahova egykor készültél?

Ha a híradózást nézzük, már lassan két éve vagyok az ATV-nél állandó csapattag. Nagyszerű dolog híradósnak lenni, szeretem a munkatársaimat, tetszik, hogy napra kész vagyok a politikai és közéleti témákban. Ha választanom kellene a reggeli műsorvezetés és a híradózás között, a reggeli Startot választanám, ami a legjobb kihasználja a tudásomat és képességeimet.

Ez a fajta műsorvezetés kifejezetten közel áll a szívemhez, persze nem csorbítva ezzel a híradózást, amit a szakma csúcsának neveznek. A híradós valójában egy közvetítő, ugyanis egy komoly stáb dolgozik a háttérben, akik kidolgozzák a témákat, tényfeltáró anyagokat készítenek, és a híradós közvetíti mindezt a nézők felé.

A reggeli műsor könnyebb a számodra?

Különleges egyedi életformát jelent egy reggeli műsort vezetni, ami elég nehéz. Nem arról van szó, hogy az ember csak mosolyogva odaáll a kamerák elé, hanem naprakésznek kell lennie a témákban, ami azt jelenti, hogy már otthon figyelem a híreket és az adott témában igyekszem a legjobban felkészülni az adásra. Ez azért sem egyszerű, mert nem ugyanarról beszélünk minden nap, hanem számos témát érintünk.

Vanya Timi: „Most már érzem hogy ha elkapom a fonalat, sok mindenre képes vagyok”

Ez egy egyedi létforma, sokkal nehezebb is, de az vagyok, akit pörget a munka, az, hogy van feladatom, és ezért ezt nagyon szeretem csinálni. Már a karrierem kezdetén is nagy álmom volt, hogy egy reggeli műsort vezessek, és ez teljesült is. A hajnali kelés valóban megterhelő tud lenni, de ezt mindenki tudja, aki ebben az időben jár dolgozni, legyen szó buszvezetőkről vagy pékekről.

Rengeteg negatív tartalommal találkozol híradózás közben. Mennyire viszel haza ezekből a témákból?

Kicsit olyan, mint amikor a pszichológustól megkérdezik, hogy le tudja-e rakni a batyut a nap végén, ugyanis rengeteg olyan érzelmi történetet kap, ami felzaklathatja. Vagy az ügyvéd, aki komoly ügyet képvisel, amibe érzelmileg nem keveredhet bele. Nekünk, műsorvezetőknek is ki kell tudnunk zárni az érzelmeket, de természetesen nem lehet ezt 100%-osan megtenni. Néha előfordul, hogy érzem magamon, hogy nyomottabb vagyok, mert túl sok rossz, negatív hírt hallok.

Köböl Anitának már a karrierje kezdetén is nagy álma volt, hogy egy reggeli műsort vezessen

Fotó: ATV

Nem félelmetes számodra a világ?

De, sokkal félelmetesebb, mint korábban volt, és ez nem egy jó érzés. Azt szeretném, ha a gyerekek egy szép és biztonságos világban nőnének fel, mint ahogy én is éltem kislányként. Sokan úgy gondolták, hogy egy burokban éltem a családban és az iskolákban. Persze én is ugyanúgy megütöttem a bokámat párszor, mint bárki más az élete során, de könnyebben fel tudtam állni egy olyan háttérrel, ami nekem megadatott.

Manapság az, hogy látom a dolgok árnyoldalát is, lelkileg sokkal jobban megterhel, de tudni kell ezeket a helyén kezelni. Előfordul, hogy úgy érzem, hogy át kell mossam egy picit a lelkemet. Ilyenkor sportolok vagy sétálok, félreteszem a telefonomat és hagyom, hogy a pillanatnyi örömforrások hassanak rám. Ez segít.

Volt olyan, hogy annyira elragadtak az érzelmek élő adásban, hogy elpityeredtél?

Élő adásban, híradóban még nem történt meg, de volt olyan, hogy a háttérben nagyon gyorsan le kellett nyelnem a könnyeimet, mert tudtam, hogy személyesen nem szerepelhetek a történetben. A Startban már egyszer-kétszer előfordult velem, amikor gyerekekről volt szó.

Brasch Bence: „Inkább érzelmesebbnek tartom magam, mint racionálisnak”

Még akkor is, ha sikertörténetről beszélünk, nehéz ezt érzelemmentesen végigcsinálni úgy, hogy rám ne hasson, ne érintsen meg. De nem is kell, a műsorvezető is csak ember. Jó is az, ha a nézők is látják ezt. Az vesse rám az első követ, akit egy ilyen téma hidegen tud hagyni. A kislányom születése óta viszont ezek sokkal rémisztőbben tűnnek.

A híradóban erre persze nem kerülhet sor…..

A politikai, közéleti beszélgetéseknél a hivatalos arcomat mutatom. Ott nem engedhető meg a személyes hozzáállás, érzelemnyilvánítás, még akkor sem, ha nem mindig sikerül ezt tökéletesen megvalósítanom.

Említetted, hogy burokban nőttél fel. Ugyanezt próbálod a lányodnak is biztosítani, vagy másképpen neveled?

Szülőként a nevelési stratégiám állandó változásból áll. Ha az üzleti világból hozok hasonlatot, akkor úgy mondom, hogy nem tudok egy ütemtervet végigvinni. Azt gondolom, hogy vannak számomra csak egyszerűen világítótornyoknak nevezett értékek, gondolatok, tudás, amit szeretnék az ötéves Lénának átadni. Bízom benne, hogy sikerül jól megalapoznom nála, hogy mik a fontos értékeket, és amikor eljön az ideje, hogy elengedjem a kezét, jól megtalálja majd a helyét a világban.

Mihályfi Luca: „Nem célom bárkire hasonlítani, vagy bárkinek az előadóművészetét utánozni”

A kislányod a képernyős életedhez hogyan viszonyul?

Ő még kicsi, nem tudja kezelni a képernyős jelenlétemet. Azok közé a szülők közé tartozom, akik örülnének, ha nem a média világában helyezkedne el egy nap a gyermekük.

Mitől félted a következő generációt?

Kifejezetten figyelem a közösségi oldalak negatív hatásait, az ottani tartalmakat, ahogyan az emberek egymással beszélgetnek, az olyan fórumokat, ahol a másikat kibeszélik. Egyre ijesztőbb a társadalom, amiben élünk. Már a fiatalok is bántják egymást, és már egyszerű témákban is a szájukra veszik a társaikat.

Köböl Anita nevelési stratégiája állandó változásból áll

Fotó: ATV

Sokat foglalkozom azzal a kérdéskörrel, hogy vajon milyen lelki kielégülést okoz annak, aki belegázol a másikba. Tényleg abban látja a saját életének jobbá tételét vagy a boldogulását? Féltem a következő generációt, de lehet, hogy ők már sokkal tudatosabban fogják jó célokra használni a közösségi oldalakat. Ez rajtunk is múlik.

Felméry Lili: „Az anyaságtól kiegyensúlyozottabb lettem a balettben is”

Szoktál-e arra gondolni, mi lesz, ha véget ér a médiás karriered?

Meglep az, amikor azt látom a kollégákon, hogy ők erre nincsenek felkészülve. Nincsenek megtakarításaik, nem gondolnak a jövőre, a mának élnek. Sok olyan ismert ember van, tévések, énekesek, színészek, akik a hirtelen jött nagy bevételüket gyorsan elégetik. Amikor megszűnik a körülöttük lévő nagy figyelem, akkor meg vannak lepődve, és jön a panaszáradat. Ilyenkor felteszem a kérdést, hogy mit csinált abban a 10-15 évben, amikor futott a szekere?

Én próbálok tudatos lenni a pénzügyekben is, és gondolok arra, hogy mi lesz akkor, ha véget ér a tévés pályafutásom. Ez nem egy pánik, ez nem nyomaszt, hanem a saját tudatosságom tart éberen ebben a kérdésben.

Több lábon állsz?

Igen, fontosnak tartom, ha nem leszek a tévében, a háttérben is megtaláljam a helyem. A saját márkámat építem, podcast műsorokat csinálok, rendezvényeken vezetek műsort. Látható közéleti szereplőként, képernyősként van annak valami furcsa, nyomasztó ereje, ha nem látszol - az olyan, mintha nem léteznél.

Pataki Ági: „A felelősséggel terhelt rugalmasságot a filmes szakma tanította meg nekem”

Én már a pályafutásom elején is tudtam, hogy a képernyős jelenlét rendkívüli presszió tud lenni az emberen. Igyekezni kell azokat a lehetőségeket kihasználni, amik ebben az időszakban adódnak, és megalapozni egy olyan jövőbeli életet, amikor a láthatóság megszűnik, ami az nem egyenlő a te megszűnéseddel.

Megijeszt a korod?

Nem, nagyon szeretek 40 éves lenni. Egy negyvenes nő joggal gondolkozik azon, hogy mi lesz majd a pályafutása után, ami szomorú tény. Másrészről el is lehet ebben fáradni. Hosszútávon ez a testedre is nagymértékben hathat. Ha az eddig munkámat ugyanolyan lelkesedéssel és felkészültséggel csinálom az ATV-nél, akkor nem érhet probléma a korom miatt. Sok problémát, feladatot meg tudunk beszélni a csatorna vezetőségével, ha személyes, ha szakmai, amit korábban nem tapasztaltam semelyik munkahelyemen.

Olyan az anyaság, mint ahogy elképzelted?

Eredetileg nem képzeltem el semmit, talán ezért is volt szerencsém. Csodálatos, de nehéz feladat és kihívás az állandó készültség, az, hogy a gondolataid mindig a gyerek körül forognak, nem tudod kizárni egy pillanatra sem. Már az elején érdekes érzés kerített hatalmába: mintha addig céltalanul bolyongtam volna a világban, most pedig lett célom, értelme az életemnek.

Desh vallomása: „Egy pillanatember vagyok, a máért élek.”

Talán ezt túlságosan magasztosan fogom fel, de nagyon szeretem minden pillanatát az anyaságnak. Még akkor is, ha olykor-olykor vannak embert próbáló, pillanatok. Szerencsére ezek után mindig jön a fellélegzés.