Kiss Virág: „Nem kergetem már azt, hogy tökéletesen nézzek ki”
Szponzorált tartalom
Tanuló, versenysportoló, vállalkozó, feleség, anya. Mindössze néhány szerep azok közül, amelyeket Kiss Virág fitnesz világbajnok magáénak tudhat az elmúlt években. Hogy engedte el a tökéletes testre való törekvést? Miért gondolja azt, hogy igenis jó nőnek lenni? Mi inspirálja a folyamatos fejlődésre, tanulásra? Interjúnkban elárulta.
Ezeket láttad már?
Bár a sport gyermekkora óta az élete része, az évek során Kiss Virág mozgáshoz való hozzáállása számtalan változáson ment keresztül. Míg aktív versenyzőként a felkészülés volt a mindene, édesanyaként – ha kicsit nehezen is –, de megtanult „visszavenni”. Nemcsak, ami a tempót, hanem ami a tökéletességre való törekvést illeti.
Hogyan formálta a sport a testedhez való viszonyod, pláne annak tudatában, hogy gyermekkorodtól kezdve űzöl valamilyen típusú mozgásformát?
Ez a kérdés abból a szempontból is aktuális, mert a kislányom, Zoé jelenleg négyéves és igyekszem neki megtanítani, hogy a sportot ne kényszernek érezze, hanem megérjen benne az a gondolat, hogy mozogni jó. Úgy gondolom, fontos, hogy a szülő irányt mutasson abban (is), milyen mozgásformát válasszon a gyermeke! Lehetőséget kell adni arra, hogy kipróbáljon különböző sportágakat, és kifejezze, melyik az, amelyben komfortosan érzi magát.
Ha ezt ovis korban elkezdjük, akkor általános iskolában már körvonalazódik, mi az, amit iskola utáni levezetésképp (nem feltétlenül a versenyzés miatt, de) szívesen csinálna. Ha gyermekként elkezdünk sportolni, akkor egy olyan alap fizikumot, vázizomzatot, tartást, egyensúlyt, koordinációt tudunk kialakítani, ami a későbbiekben óriási hasznunkra válhat, nem beszélve arról, hogy kitartást, önfegyelmet, szorgalmat, alázatot, motivációt – tehát rengeteg olyan dolgot tanít nekünk, amit az iskolába is be lehet vinni.
Az én életemben mindig is kéz a kézben járt a tanulás és a sport, sőt, egy kicsit ki is egészítették egymást. Az egyetem alatt már sokkal tudatosabban csináltam ezt az egészet, és nem azért, mert versenyeztem, hanem mert elkezdett érdekelni, hogy a versenyzés előtt például miért kell úgy enni, ahogy mondják. Elkezdtem ebbe az irányba képezni magam, először csak saját magam miatt, hogy megértsem, mi történik a testemmel, a testemben. A testtudatosság is egy tanulási folyamat!
A bikini fitnesz kategóriával kapcsolatban az az alapfeltevésem, hogy iszonyú nagy kitartás szükséges hozzá, főképp az utolsó időszakban. Örökölted ezt a fajta szívósságot vagy a sportnak köszönhetően fejlesztetted ki magadban?
Nem hiszem, hogy ez örökölhető! Szerintem belénk van kódolva az a fajta szívósság, ha valamit nagyon szeretnénk, akkor reális keretek között megteszünk mindent annak érdekében, hogy azt elérjük. (Legalábbis szerintem a legtöbb ember erre törekszik.)
A versenyzésen túl óriási fordulat volt, amikor a várandósság alatt és után be kellett látnom, hogy már nem az a legfontosabb, milyen a testem, hanem hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Hogy megpróbáljak mindent megtenni annak érdekében, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és elégedett legyek azzal, amit a tükörben látok. Ez különösen nehéz azoknak, akik egyszer már megtapasztalták, milyen egy (úgymond) tökéletes test, amikor tényleg csak az izom látszódik, és semmi más! Ezt mentálisan helyre kell tenni, és nem ezt kergetni minden egyes nap.
Ami a mentális „helyretevést” illeti: hogy jutottál el az elfogadásig? Fejben lerendezted ezt magadban vagy igénybe vettél segítséget ezügyben?
A várandósság alatt már saját magam raktam helyre, de ez csak annak köszönhető, hogy a versenyzések során sportpszichológushoz jártam azért, hogy megtanuljam helyén kezelni a kudarcokat és a sikereket is. Ez nekem rengeteget adott! Onnantól kezdve, hogy várandós lettem, már nem volt szükségem külső segítségre, mert tudtam, hogy ezt meg tudom ugrani. És így is volt!
Nem voltam ráfeszülve arra, hány kilót fogok felszedni, csak élvezni szerettem volna azt az időszakot. Utána úgy álltam az egészhez, hogy nem rohanunk sehova: nem akartam például szülés után egyből edzőterembe menni, otthon kezdtem el tornázni. A várandósságnak és a testemben lezajló változásnak köszönhetően belépett az életembe az elengedés. Már képes vagyok elengedni dolgokat.
Miért épp a BioTechUSA sportruházata mellett tetted le a voksod? Mit adnak neked ezek a ruhák?
Ezek a ruhák nemcsak sportoláshoz tökéletesek: a szabásnak, kialakításnak és az anyagok minőségének köszönhetően hétköznapi tevékenységek során és kényelmes, otthoni viseletként is megállják a helyüket. A magam részéről rendszeresen bújok ezekbe a ruhákba akkor, amikor például elviszem a kislányom az oviba, de takarítás közben vagy egy hétvégi kirándulás alkalmával is szívesen hordom őket.
Másrészt az okos szabás miatt ezek a ruhák mindenkin jól állnak: senki nem fogja magát úgy érezni, mintha egy szűk búvárruhába szuszakolta volna be magát, amiben majd megfullad. Tudom, hogy sokan tartanak például az overalltól, mert biztosra veszik, hogy az nekik nem áll jól.
Szerintem ma már nem az a trend, hogy legyünk minél vékonyabbak és szálkásabbak, hanem igenis az, hogy mindenki más, mindenki különböző, és mindenki úgy néz ki jól, ahogy van. Szóval, ha ezeket a ruhákat tudjuk magabiztosan viselni, elfogadjuk és szeretjük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, akkor tökéletesen fognak rajtunk állni.
Mennyiben tudsz azonosulni a „fogadd el magad” üzenettel?
Maximálisan! Ahogy említettem: én is elfogadom már magam úgy, ahogy vagyok. Nem vagyok annyira leszálkásodva, mint versenysportolóként, és valószínűleg már nem is leszek. Nem mindig kockás a hasam, de miért is lenne? Világra hoztam a gyermekem, és nőből vagyok.
Nőként pontosan tudjuk, hogy folyamatosan változik a testünk, de többek között ezért jó ebbe a nembe tartozni. A különböző életszakaszokat úgy kell megélni, hogy maximálisan benne legyünk, és élvezzük. Ne különböző vágyálmokat kergessünk, miközben sanyargatjuk magunkat!
Felszabadító ezt hallani, pláne annak tudatában, hogy nemcsak egy különleges élethelyzetben, hanem – a menstruációs ciklusnak köszönhetően – egy szimpla hónapon belül is óriási változásokon megy keresztül a testünk...
Mindannyiunké, és ez így teljesen rendben van! Nőnek lenni azért is szuper, mert az egyik héten azt látod, hogy hú, milyen szép, lapos a hasad, a következő héten, amikor meg nyaralni mentek, azt érzed, olyan vagy, mint egy felfújt vízi bomba. Ezek a tapasztalások azért jók, mert ha egészségesek vagyunk, és egészséges a testünk, annak így kell működnie.
Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél az elmúlt években vállalkozóként? Hogy látod, melyek a női vállalkozói lét legnagyobb kihívásai?
Úgy gondolom, manapság nagyon nehéz vállalkozónak lenni, függetlenül attól, férfiról vagy nőről, egyéni vállalkozóról vagy cégről beszélünk. Az elmúlt, több mint tíz éves vállalkozói létem alatt sokat tanultam arról, hogyan kell és lehet ezt jól csinálni. Természetes, hogy vannak dolgok, amik sikerülnek, és vannak, amik nem, de pont ezért hívják ezt a kategóriát vállalkozásnak: vállalkozunk a kockázatra, a sikerre és a sikertelenségre is.
Hogyan egyezteted össze a vállalkozói létet és a családanya, feleség szerepet?
Ebben nőttem fel, hiszen a szüleim is vállalkozók. Tőlük azt tanultam, hogy ebben a létformában sokat kell dolgozni: az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogyan lehetne jobban működni, hiszen ez a fő bevételi forrása.
Emellett azon vagyok, hogy megtaláljam az egészséges egyensúlyt a munka és a család között: különösen figyelek arra, hogy amikor Zoéért megyek négykor órakor, onnantól kezdve már ne dolgozzak, ne legyen telefon a kezemben, csak rá figyeljek, hogy tudjunk minőségi időt együtt tölteni. Ugyanakkor, amikor közösen együtt vagyunk, látja, mit csinálunk: sokat van bent például a férjemnél is az irodában. Igyekszünk őt (a maga szintjén) bevonni, úgy, ahogy anno engem is bevontak a szüleim.
Mára több mint 223 ezren követnek az Instagramon, rengetegen fogadják meg az életmódbeli tanácsaidat. Hogy küzdesz meg az ezzel járó felelősséggel?
Több mint tíz éve vagyok jelen a közösségi médiában, de évről évre azt érzem, hogy egyre nagyobb felelőssége van az embernek. Szerintem mindenkinek definiálnia kell, pontosan kikhez és miért szól. Az én irányom az egészséges életmód: az a célom, hogy edukáljam az embereket, hogy megértsék, az egészséges életmód nem arról szól, hogy megvonunk magunktól mindent.
Mennyire tudod elszakítani magad a közösségi médiától? Tudsz offline működni?
Nagyon szigorú vagyok magammal szemben, hogy mennyi időt töltök a közösségimédia-felületeken: általában beállítok egy konkrét intervallumot magamnak, amelyet a platformon töltök. Azokat az oldalakat, amelyek motiválóan hatnak rám, betettem a kedvencek közé, így – amikor felmegyek például az Instagramra – azonnal azokat dobja fel az algoritmus. Nagyon nehéz ezeket a határokat megtartani, de hosszú távon megéri a mentális egészségem érdekében!
A sporton kívül milyen tevékenységek segítenek feltöltődni?
A családommal való, közös programok! Nagyon szeretünk társasozni és miután Zoé már négyéves, őt is örömmel vonjuk be ebbe a tevékenységbe. Bár eddig nem voltam nagy kirándulós, az utóbbi időben egyre inkább feltölt, ha a szabadban lehetek. Bármennyire meglepő, az is kikapcsol, ha tanulok, mindig igyekszem fejleszteni magam. Szeretném befejezni a jogi egyetemet (ami a család mellett nem könnyű), de remélem, lassacskán a végére érek!
Stylist: Lévay Fruzsina, Smink: Pallag Evelin, Haj: Czinege Donát
A legjobb tanácsot egy pánikbeteg adhatja, hiszen ő már több százszor átélte ezt, tudja azt, hogy mi segít és mi ront ilyenkor a helyzeten