Bántalmazó dadák verték a királyi család gyermekeit, és zsarnok apák nyomták el őket
Károly király koronázásának képsoraiból sokan osztották meg azt a néhány másodpercet, amikor az új király már kifelé vonult Westminsteri apátságból és megállt egy pillanatra. A rövid várakozás a ceremónia része volt, ám a király ezeket a pillanatokat egy egészen magántermészetű gesztusra használta fel. Károly tekintetét végigkövetve ugyanis úgy tűnt, hogy a kisebbik, „tékozló” fiát, Harry herceget kereste a tekintetével. A hasonló drámai pillanatok nem újkeletűek az angol királyság történetében, a feszült apa-fiú kapcsolatok okozta nehézségeket ugyanis az elmúlt százhúsz évben szinte egyetlen generáció sem kerülte el az uralkodócsaládban.
Ezeket láttad már?
Károly király és Harry herceg, vagyis apa és fia az érzelmes jelenet óta állítólag nem találkozott személyesen. Az elmúlt néhány hét során azonban egyre-másra bukkantak fel olyan szalagcímek, amelyek szerint Károly király meghívta Harry herceget a család skóciai birtokára, méghozzá „béketárgyalások” céljából. Akár igaz a hír, akár nem, a cikkek és kattintások száma alapján úgy tűnik, nem tudjuk megunni a témát.
Ennek az érdeklődésnek valószínűleg egyszerűen az az oka, hogy nehéz elképzelni komplexebb és erősebb köteléket annál, mint ami egy szülő és a gyermeke között van. Ennek az érzelmi töltetnek a lendülete újra és újra visszavisz bennünket abba az elbeszélésbe, ahol Károly és Harry esetében a modern szülői szeretet drámáját a tradíciók szabályrendszere keretezi és ellenpontozza. Ennek a véget nem érő drámának pedig néhány lehetséges családi gyökerét számos olyan pletyka és tény őrzi, amely messzire húzódik az időben.
Viktória királynő a fiát okolta férje haláláért
A 20. század elején például a hangos trónkövetelések és rivális udvarok ideje már rég lejárt, Viktória királynő mégis a legidősebb fiát, VII. Eduárdot hibáztatta a férje haláláért még az utolsó éveiben is. Albert herceg ugyanis nem sokkal azután betegedett és halt meg, hogy összeveszett a trónörökössel egy színésznővel folytatott viszony miatt.
Ez a vád azonban már nem sokat rontott anya és fia kapcsolatán: Eduárd rendkívül rideg neveltetésben részesült, szülei rengeteget kritizálták és gúnyolták a szellemi képességeit. Ennek ellenére az 1901-ben trónra lépett király törődő apa lett és sok időt töltött a gyermekeivel, amit a gyereknevelést egészen máshogy képzelő Viktória igencsak nehezményezett. A korai évek azonban nyomot hagytak az uralkodó személyiségén: Eduárd hűtlen férj volt, emellett pedig fárasztóan lobbanékony.
Bántalmazó dadák nevelték a két testvért
VII. Eduárdhoz hasonlóan a fia, V. György is úgy döntött, hogy hátat fordít az apai példának. Ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy György nem tartott szeretőket és kerülte a frivol szórakozást, hanem abban is, hogy miként bánt a gyermekeivel. Az apját a trónon 1910-ben követő (és szintén rendkívül indulatos) király híresen keménykezű szülő volt. Györgytől rettegtek a gyerekei - legtöbbször azonban csak távolról, mivel elég keveset találkoztak vele és anyjukkal.
Cserébe sokszor fizikai bántalmazást is bevető dadák nevelték őket, akik a két legidősebb fiúval (a király példáját követve) különösen durván bántak. A fivérek egészen különbözően reagáltak a sanyarú gyerekkorra: az idősebb, David (aki később VIII. Eduárdként uralkodott, majd mondott le a trónról) az éjszakai élet és nála sokkal erősebb jellemű nők rabja lett. Öccse, a későbbi VI. György viszont kiegyensúlyozott házasságba és családi életbe menekült a rossz emlékek elől, amelyek ezzel együtt is az élete végéig kísértették a dadogó uralkodót.
Bár György szintén a verbális dühkitöréseiről volt híres, úgy tűnt, nála megállt a rossz apa-fiú kapcsolatok láncolata. Ennek az volt az egyik oka, hogy a beszámolók alapján a király szerető férj és szülő volt, a másik pedig az, hogy Györgynek két lánya született. A nagyobbikat úgy hívták, hogy Erzsébet.
Fülöp herceg kedvenc fia a lánya volt
II. Erzsébet férjének, Fülöp hercegnek egyértelműen voltak a királynő néhány felmenőjéhez hasonló jellemvonásai. A herceg ugyanis a 20. század közepén még elég vaskalapos volt ahhoz, hogy a legidősebb fiát abba a híresen spártai bentlakásos iskolába, Gordonstounba küldje, ahol ő is végzett. Számos életrajzíró szerint az apjánál sokkal érzékenyebb, művészi beállítottságú Károly személyisége frusztrálta a katonás Fülöpöt, akiről sokszor emlegetik, hogy bár a két kisebb fiával jobb volt a kapcsolata, a „kedvenc fia” valójában az egyetlen lánya, a határozott Anna hercegnő volt.
A herceg, aki tíz éves korára elszakadt a teljes családjától, úgy gondolta, hogy nem árt majd “nyámnyila” elsőszülöttjének a szigorú közeg. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Az alapján, amit Harry herceg a Tartalék című könyvében ír, Károly király a mai napig nem heverte ki azt a lelki és fizikai erőszakot, amit az iskolától és a társaitól elszenvedett.
![Prince Philip [duke Of Edinburgh] And Prince Charles [prince Of Wales] Together On The Balcony Watching The Racing At The Derby Held At Epsom In Surrey.](http://ocdn.eu/images/pulscms/ZTg7MDA_/2ea3631a92d09b2f0466b85b240c09fb.jpg)
Bár Fülöp herceg és Károly kapcsolata az utolsó években sokat javult, az 1990-es években átment még egy komoly krízisen. Fülöp ugyanis rossz szemmel nézte fia házasságának felbomlását, s ezt írta a menyének: Nem tudok elképzelni senkit, aki eszénél van és elhagyna téged Kamilláért.
Talán erre a hozzáállásra volt válasz az a sor a Károly együttműködésével készült életrajzában, mely szerint az apja egy zsarnok volt.
Vilmosnak rosszabb volt a kapcsolata Károllyal
Míg a fenti eseményeket nagyrészt már lepárolta a történelem és ítéletet hozott, addig Károly király és a fiai kapcsolatában egyelőre több a kérdőjel, mint a válasz. Harry herceg elmondása alapján az erőszakos apákat követő jóságos családfők sora megtört, hiszen Károly egyik kategóriába sem sorolható. A királyra inkább egy nagyon huszonegyedik századi vád irányul, az érzelmi elhanyagolásé. Bár sokan gondolják azt, hogy III. Károly kisebbik fia váratlanul és érthetetlenül húzta elő az édesapjával kapcsolatos indulatait az utóbbi években, ez nem egészen így van.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtti könyvek és dokumentumfilmek már mesélnek arról, hogy Harry és Vilmos herceg kapcsolata is rendkívül feszült volt Károllyal Diana hercegné halálától kezdődően. Ennek oka természetesen Kamilla gyors integrálása volt a királyi családba, illetve a királynak az a reakciója a családi gyászra, hogy a kamasz fiait némileg szabadjára engedve a kapcsolatába menekült. A királyi szakértők és újságírók egyébként szinte egyöntetűen arról számolnak be, hogy Harry volt a megbocsátóbb, míg az idősebb fiú viszonya egészen elmérgesedett az apjával. Hogy ez miért és miként változhatott meg, arra számos különböző magyarázat létezik. Az viszont biztos, hogy bár Károly király sokkal szorosabb köteléket alakított ki a saját fiaival, mint az ő apja vele, az ő kapcsolatuk is tele van konfliktusokkal.
Az apja mintáját követi Harry herceg
Ezekért a feszültségekért mostanában tömegek teszik felelőssé Harry herceget, időnként egészen középkori módon követelve, hogy Károly király teljesen szabaduljon meg a fiától. Azt azonban sokan elfelejtik, hogy még sokkal szigorúbb történelmi időkben sem volt gyakori, hogy a királyok kitagadták a saját húsukat és vérüket. Persze vannak, akik abban is kételkednek a mai napig, hogy a sussexi herceg Károly fia-e. Pedig Harry nemcsak külsőleg hasonlít egyre jobban az apjára, hanem belül is, hiszen ugyanúgy a szeretett nőért rúgott fel jó pár szabályt, mint az apja.
Károly nem volt viktoriánus apa, ami Harry dühös, de sokszor szeretetteljes megnyilvánulásaiból is jól látszik. Az érzelmi kötelékek pedig talán erősebbek, mint gondolnánk: a királyi család egyik komornyikja épp a napokban beszélt arról, hogy az ő megfigyelései alapján a király kötődése fiaihoz elpusztíthatatlan. Hogy az apa-fiú kapcsolatokat sikerül-e ezen az alapon rendbe hozni a mostani nemzedékekben, az viszont egyelőre erősen kérdéses.
