Király Linda: „Már nem az az érték, hogy valaki vékony és szép”
Király Lindát a Glamour Women of the Year díjátadójának kapcsán kérdeztük a nők világban betöltött szerepéről, a nőiesség megéléséről, családjáról, de szó esett még a párkapcsolati nehézségekről és magánéletéről is.
Ezeket láttad már?
Király Linda, az aranytorkú énekesnő különleges helyet foglal el a magyar énekesnők világában. A New York-i Bronxban született zenész családba, édesapja, Király Tamás többek között az Universal és a Color dobosa volt. Két fiútestvér, a szintén énekes Király Viktor és a civil foglalkozású Király Benjamin nővéreként már igen hamar megtanulta, milyen az élet nőként egy férfiak uralta művész családban.
Milyen volt két fiútestvér nővéreként felnőni? Mennyire lettél emiatt fiús lány, vagy inkább már gyermekként arra nevelt téged ez a helyzet, hogy gondoskodnod kell a férfiakról?
A tesóim úgy hívnak, hogy „Anyatigris”. Nagyon gyorsan átvettem azt a szerepet, hogy vigyáztam rájuk, és mindig megvédtem őket. Bár ezt néha utálták, mert ciki volt, hogy a suliban a nővérük védi meg őket. Ettől függetlenül nagyon fiúsan nőttem fel. Csak fiú haverjaim voltak, mert kizárólag fiúkkal voltam körülvéve, emiatt jobban meg tudtam nyílni a pasiknak.
New Yorkban születtél és nőttél fel, majd édesanyád betegsége miatt 16 éves korodban visszaköltöztetek Magyarországra, viszont azóta is rendszeresen visszajársz Amerikába. Szerinted hol könnyebb nőként érvényesülni manapság? Ott vagy itthon?
Szerintem ez már országtól független. Akárhogyan is nézzük, nekünk nőként mindig 150%-ot kell leraknunk az asztalra ahhoz, hogy bizonyítani tudjuk, bármire képesek vagyunk. Szerencsére sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben, és ma már inkább azt látom, hogy ez a kérdés nem arról szól, hogy nők vagy férfiak vagyunk, sokkal inkább arról, milyen emberek vagyunk egy adott szakmában.
A mai napig valid, hogy a nőket ugyanazért a munkáért rosszabbul fizetik meg, mint a férfiakat. Mi a helyzet ezzel például a te szakmádban, a szórakoztatóipar világában?
Vannak ilyen esetek sajnos, az biztos. Az én szakmámban nehéz nőnek lenni, sok mindenre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy tiszteljenek minket.
Mit gondolsz, mi a legnagyobb előnye annak, hogy nő vagy?
Minden! Leginkább az, hogy eszméletlenül empatikusak tudunk lenni. Nagyon sokat tudunk nyújtani másoknak azáltal, hogy át tudjuk érezni az adott helyzetet és érzékenyek vagyunk.
Szerinted mennyire fontos egy nő megjelenése ahhoz, hogy sikeres legyen az életben?
Oda kell figyelni arra, hogy jelenünk meg, ez tény. Én voltam 50 kiló és voltam 120 is, tudom nagyon jól, mi a különbség, amikor egy nő fitt, csinos, és amikor ezt a részét el kell engednie, és csak a zenére kell koncentrálnia. Ez nem mindig egyszerű.
Szerencsére azonban a világ nagyon sokat változott, és rájöttünk arra, hogy már nem az az érték, hogy valaki vékony és szép, hanem sokkal inkább az, mit tud nyújtani zeneileg, de beszélhetünk itt bármely más szakmáról is.
Mi a véleményed azokról a sztereotípiákról, mely szerint a nő otthont teremt, a férfi pedig dolgozik?
Tudom, hogy ez meglepő, de én nagyon tradicionális nő vagyok. Ezt nyilván kevesen gondolnák rólam, mert nagyon sokat foglalkozom a karrieremmel, viszont nagyon szeretem a klasszikus női szerepeket. Szeretek itthon lenni, szeretek főzni, otthont teremteni.
Sőt, hiszem azt, hogy meg kell adni a teret a férfinak, hogy valóban férfi lehessen. Amikor párkapcsolatban éltem, imádtam főzni a páromnak, szerettem gyertyafényes vacsorával várni, egyszóval szeretem megadni a módját a dolgoknak. Számomra ez külön öröm.
Az imént említetted, hogy már jó ideje nem élsz párkapcsolatban. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy mostanában egyre több nőnek okoz nehézséget a társkeresés?
Ha tudnám erre a konkrét választ, akkor nem lennék még mindig szingli. De viccet félretéve, alapvetően az a baj, hogy sokat változott a világ. Már nem az a tradicionális állapot áll fenn, hogy a nők húsz évesen férjhez mennek és gyerekeket szülnek. Ma már sokkal inkább a karrierünkre koncentrálunk, arra, hogy adjunk magunkból a világnak, hogy megmutassuk, mit tudunk létrehozni és megteremteni.
Neked hiányzik ez a fajta tradicionális párkapcsolati világ?
Ha jól számolom, 5-6 éve élek egyedül. Az exemmel 10 évet voltam együtt, az előtte lévő pasimmal 8 évet. Abszolút társas lény voltam és vagyok is, de ez a világ most ilyen. Mindenki magára koncentrál, arra, amit csinál. Nekem nagyon fontos volt az, hogy dolgozzak magamon.
Nem akarom elvárni a másiktól, hogy betöltsön bennem egy űrt. Szerintem egy kapcsolat nem 50-50%, hanem 100-100%. Tehát az, hogy két teljes ember találkozzon. Csak így lehet felépíteni egy hosszú távú és egészséges párkapcsolatot, ez másképpen nem tud működni.
Te hogyan dolgoztál magadon? Szakember segítségét kérted, vagy tudatosan odafigyeltél azokra a dolgokra, amik korábban problémát jelentettek a kapcsolataidban?
Nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelő módszert. Ez mindenkinek más. Van, akinek elég beszélgetni egy családtaggal vagy barátnővel, és van, akinek el kell mennie egy pszichológushoz. Én kipróbáltam a kineziológiát, de végül a meditáció volt az, ami borzasztóan sokat segített. Sok minden tudatosult bennem, amit korábban nem akartam észrevenni magamon. Fontos és nem szégyen segítséget kérni!
Egyre több nő gondolja azt mostanában, hogy nem szeretne gyermeket szülni ebbe a világba. Bár most nincs párkapcsolatod, de hogyan állsz a gyermekvállalás kérdésével?
Én mindig is úgy képzeltem el, hogy lesz családom. Az, hogy ez mikor és hogyan valósul meg, még nem tudom, de szeretnék egy klasszikus családot. Ennek ellenére van olyan barátom, aki valóban nem szeretne gyermeket szülni erre a világra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a nők elférfiasodtak volna, sokkal inkább azt, hogy elkezdtünk egy kicsit jobban odafigyelni arra, hogy mi is képesek vagyunk adni ennek a világnak, egyszóval tudatosabban kinyílt előttünk a világ.
Hogyan képzeled el magadat 10 év múlva, mik a vágyaid, álmaid?
Zeneileg sok tervem és ötletem van, de ha magánéletről van szó, akkor egy olyan partnerre, egy olyan társra vágyom, akivel együtt tudok építkezni az élet minden területén. Nincs listám, hogyan nézzen ki, vagy mi legyen a foglalkozása, csak az, hogy valóban a társam legyen, akinek jó a humora, szeret utazni és imádja a családomat is. Tíz év múlva persze már jó lenne egy család is gyerekkel, de majd ahogyan az Isten adja, nem ragaszkodom hozzá görcsösen. Én tökéletesen boldog vagyok a nagynéni szerepben is, és örülök, ha vigyázhatok Kaira vagy Koelenre.
