„Kevés elismerést kapok” - Keveházi Lili-interjú
Keveházi Lili neve sokszor felmerül a Next Topmodel Hungary tehetségkutató valóságshow miatt - nem azért, mert ismert szülők gyermeke. A fiatal lányt egy rosszul sikerült táncos produkció után a zsűri kiszavazta a műsorból, majd visszahívták. Ez az oka annak, hogy a közbeszéd gyakori tárgya.
Ezeket láttad már?
A Next Topmodel Hungary legutóbbi részben Keveházi Lili megcsúszott a vizes kifutón és beleesett a medencébe, míg a többieknek sikerült szárazon maradni. Szereplése olykor bakikkal van tele, de kitartása és küzdeni akarása miatt a nézők nagyon kedvelik az őszinte és természetes fiatal lányt.
Keveházi Lili a Jóban Rosszban sorozat színésznője, Fábián Anita gyermeke, ő maga is évekig szerepelt a sorozatban. Édesapja a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, Keveházi Gábor. Lilit egész életében azzal vádolták, hogy főleg ismert szülei miatt jutott előre, és amikor az egyik fotózáson a testére kellett írni egy olyan, számára bántó szót, amely kihatott az életére, a protekciót választotta.
Előnyt jelent, hogy ismert szülők gyerekeként indultál a versenyben?
Valamilyen szinten tud előny, de hátrány is lenni. Az talán előnyt jelent, hogy a nézők már ismerik az arcomat. Sokan feltételezik, hogy nem saját erőmből jutottam be a műsorba, hanem protekcióval.
Mindenki eldöntheti, hogy ez inkább jó vagy rossz dolognak számít, de én kijelentem, hogy saját erőmből vagyok itt. Kevés olyan elismerést kapok, amit az emberek nekem tudnának be.
Évekig szerepeltél a Jóban, Rosszban című sorozatban. Miért a modellkedést választottad a színészet helyett?
Mindkettővel foglalkozom, a mai napig járok forgatni. Egyiket sem olyan céllal kezdtem el, hogy én azon a pályán szeretnék majd dolgozni. Szeretek mindenbe belekóstolni, kipróbálni a dolgokat.
Mindig volt kameraérzékenységem, a színészkedés pedig közel áll a modellkedéshez. Mindkét területen saját magam legjobb formáját kell bemutatnom. Színészként a kommunikációs készségemre is szükség van, jól kell beszélni, artikulálni, és tudni kell mások bőrébe belebújni.
A modellkedésben is található némi hasonlóság, mert magamtól sosem vennék fel egy színes, csillogó ruhát, csak egy szerep, amikor belebújok. Amikor egy tóba kell merülnöm, hogy jó fotók készüljenek, elképzelem, hogy egy sellő vagyok, tehát szerepet játszom.
Számodra könnyebb feladatot jelent egy fotózás, mert van gyakorlatod más bőrébe belebújni?
Ez inkább gondolkodás kérdése, hogyan áll hozzá az ember. Van, aki egy fotózáson nem beleveti magát a szerepbe, hanem csak alkalmazkodik a körülményekhez, a feladathoz, ám ilyenkor saját maga marad, és ez átjön a képeken is.
Milyen polgári szakmát választanál, ha nem a művészi vonalon folytatnád?
Mérnöki informatikát tanulok, nagyon szeretem. Élvezem, hogy nem a külsőségekre épül, nem magamat kell mutogatnom, hanem az eszemet. Az arcom helyett kizárólag a gép mögött elbújva született eredmények számítanak. Párhuzamosan két külön világban mozgok, és kihasználom az ebből adódó sokoldalúságot.
Miért ezt a férfias szakmát választottad?
Szeretném azt a sztereotípiát is megdönteni, hogy informatikus csak fiú lehet, nem egy dekoratív nő, aki okos. Gyorsul a világ, tartom vele a lépést, és olyan szakmát akartam választani, ami érdekel, mindig fejlődik, folyamatosan tudok benne valami újat mutatni. Az informatikában mindig lesznek újítások, remélhetően mindig szükség lesz a tudásomra.
Művész szülők gyermekeként miért nem a művészeti vonalat követted?
Sok mindent kipróbáltam azon a területen is, szeretem a művészeteket és élvezem, ám biztos pontot is akartam az életemben, amihez bármikor nyúlhatok. Ami nem olyan kiszámíthatatlan, mint a színészet vagy a modellkedés.
Otthon tapasztaltad, hogy ez egy bizonytalan terület?
Igen, művész gyerekként jobban belelátok abba, hogy a tudáson kívül mennyire fontosak a kapcsolatok. Nem akartam ennyire kiszolgáltatottá válni, stabilitásra vágyom.
Ha megnyernéd a versenyt változnál valami az életedben? Ha kapnál egy külföldi szerződés itt hagynál mindent és nekivágnál a világnak?
A tanulmányaimat nagyon szeretném befejezni még akkor is, ha nem a szakmámban helyezkedem el, hogy mindenképpen legyen tudás a kezemben. Bárhova is visz az utam, anyukámat is viszem magammal.
Hihetetlenül szeretem és ragaszkodom hozzá, és megígértem neki, hogy bárhova is megyek, ő velem jön. Nagyon különleges kapcsoltunk van, és nem csak azért, mert ő nevelt fel és mindent megtanított az életről. Nagyon jól megértjük egymást, ha idegenként találkoztunk volna, akkor is jóban lennénk.
El tudod képzelni, hogy külföldön élj?
Úgy is lehet külföldön karriert építeni, ha az ember nem telepszik le rögtön ott, aztán majd kialakul minden. A távoli jövőmet egy mások országban képzelem el, de ahhoz még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm.
Még csak tizenkilenc éves vagyok, ki kell alakítanom az életemet, hogy olyan legyen, amit megálmodtam. Persze, szeretnék utazni és világot látni…
Édesapáddal megmaradt hűvös a viszony?
Felszínes maradt, de végre elkezdett érdeklődni irántam. Már az sem baj, ha nem mélyül el jobban a kapcsolatunk. A szereplésemmel bizonyítani akartam neki, hogy több van bennem, mint gondolja.
Most meg vagyok elégedve azzal, hogy sikerült neki elmondanom a műsor által mi nyomja a lelkemet vele kapcsolatban. Beszéltünk is, ám ez nem annyira bensőséges apa-lánya társalgás, hanem inkább felszínes csevegés volt. Jó lenne, ha kicsit jobban megismernénk egymást!
Nem akartad soha édesapádat követni a pályán és balerina lenni?
Nem szerettem annyira táncolni, a balett nem vonzott, inkább a színészet és a filmes világ érdekelt. Hozzám egyáltalán nem áll közel a tánc, és apa is mindig azt mondta, hogy botlábú vagyok. Pont a tánc miatt estem ki a műsorból...
Gyerekkoromban a játszóházak és a játszótér mellett színházba is jártam. Úgy nőttem fel, hogy a világ másik részét, a kulisszák mögötti részét is ismerem. Kulturális szempontból ez a tapasztalat emelt rajtam. Hamar megértettem olyan dolgokat, amiket gyakran a felnőttek sem értenek a mai napig.
Szereted az állatokat?
Van két ivartalanított bakkecském, a közeli tanyán tartom őket, ahova anyával gyakran kijárunk legeltetni őket. Van még kutyánk, macskánk, tengerimalacunk is. Szeretünk a természetben lenni, állatokkal körülvéve élni, így is nevelkedtem. Az állatok számomra szentek.
Smink nélkül kimész az utcára?
Nem vagyok egy nagy sminkes, szoktam festeni az arcom, de ha leugrom a kisboltba oda nem, és nem is öltözöm ki. Odafigyelek a külsőmre, ugyanakkor fontosnak találom, hogy smink nélkül is szép legyek. Inkább több figyelmet szentelek annak, hogy az arcom natúran is szép legyen, minthogy többet sminkeljek, és úgy legyek szép.
