Keleti Andrea: „Nem sovány, hanem egészséges és boldog szeretnék lenni”
A profi versenytáncos, Keleti Andrea a Szombat esti láz első szériájában tűnt fel először a képernyőn 2006 tavaszán, majd az őszi 2. szériát Csonka Andrással meg is nyerte. Egy csapásra elindult a médiakarrierje, évekig szeretettel foglalkoztatták a legkülönfélébb produkciókban. Műsort vezetett, zsűrizett, realitykben, főzőműsorokban szerepelt, és számos vetélkedőből került ki győztesként.
Ezeket láttad már?
Keleti Andrea szép lassan visszavonult az intenzív tévés szerepléstől, mostanában a saját tánciskolájára és a családjára koncentrál. Bármily hihetetlen, betöltötte az ötödik X-et, és élete gyermekei felnőtté válásával ismét megváltozott.
Az elmúlt időszakban kevesebbet hallani rólad, nem szerepelsz a tévében. Ez egy tudatos döntés eredménye?
Igen. Bár most is keresnek különböző nagyszabású produkciókba, ma már csak kisebb forgatásokat vállalok, a heteket igénybe vevő felkérésekre egyszerűen sajnálom az időt. Bár imádok forgatni, és imádom a kihívásokat, a kalandokat, amiket egy ilyen műsor készítése közben az ember átélhet, ma már nem ez az első számú prioritás.
Már évek óta csalogatnak a Farm VIP-be, az Ázsia Expressbe és a Nyerő párosba is, de sajnálok egy hónapot erre szánni a nyaramból. Pedig szeretem nézni ezeket a realityket, a férjemmel mindig jókat szórakozunk rajtuk. Kisebb, egy-két napos forgatásra még ma is szívesebben mondok igent.
Az idei év különleges a számodra…
Az idő gyorsan telik, az idén két nagy jubileumot ünnepelek: most volt a 25. házassági évfordulónk, és idén leszek ötvenöt éves. Mivel a gyerekeink felnőttek, új lehetőségek nyíltak, azt mondhatnám, hogy egy kicsit visszanyertük a fiatalkori szabadságukat. Sokkal több idő jut arra, hogy olyan dolgokat csináljunk amikre mindig is vágytunk, de eddig a sok munka és a gyereknevelés miatt nem nagyon volt időnk rájuk.
Vettünk például két sup-ot, és ha jó idő van, bepattanunk a kocsiba és elmegyünk valamelyik nagyobb magyarországi tóhoz, ahol evezünk, beszélgetünk, vagy éppen biciklizünk. Sokat járunk koncertekre, színházba, és elég aktív társasági életet élünk.
A gyerekeink már felnőttek, a fiam is tizennyolc éves, a lányom huszonhárom. Ráadásul ő már külön is él tőlünk, így a férjemmel a magunk urai vagyunk. Kevesebbet főzök, hiszen a család mindennapi ellátása már nem annyira a feladatom, helyette van időm kicsit olvasni, vagy ismét előtérbe kerülhet a kreativitásom és a kézügyességem. Ezeket az utolsó 15 évben inkább a főzésben kamatoztattam, most megint sokat varrok, lakberendezek, festek. Mivel a szakmám férfi ruhaszabó, nem ijedek meg egy csomó dologtól, és ha kell, a bútort is átkárpitozom.
A festés pedig régi hobbim, de már nyolc-tíz éve nem volt ecset a kezemben. Most kezdtem el újra bontogatni a szárnyaim, és egy nagy képet tervezek a nappalink közepére. Szerintem a szülinapomig el is készülök majd vele. Ez lesz az én saját ajándékom magamnak. Sok mindenbe belekezdek, nem is beszélve a mozgásról. Tavaly a tánc mellett már kicsit rendszeresebben tornáztam, az idei évi fogadalmam szerint pedig egy héten legalább négyszer rászánok bő másfél órát csak arra, hogy magamra figyeljek.
Szerencsére eddig sikerült tartanom a tervet, és egyre jobban beépül a mindennapjaimba. Erősítek, lazítok, gyógytornázom, igyekszem megtartani a fittségem. Szerencsére egy hatalmas erdő mellett lakunk, így ha kedvem tartja, csak kimegyek és sétálok egy fél órát.
Mindemellett sokat dolgozunk; szerencsénk van, hogy a munkánk a legnagyobb szenvedélyünk. A Covid előtt már terveztük, hogy egy kicsit visszaveszünk, de ezek most nem azok az idők, amikor az ember biztos lehet a jövőben. Így, amíg ilyen nagy az érdeklődés a tánciskola iránt, mi is bedobjuk magunkat. Sokat tanítunk, nagyon népszerű wellness hétvégéket szervezünk, szóval pörög az élet körülöttünk, de mi ezt is imádjuk. Így van egyensúlyban a pihenés, a töltődés és a munka.
Nagyjából két éve kezdtünk el sokat utazni, de inkább rövid időre megyünk. Pont azt szeretjük, ha itthon rossz idő van csak felülünk a repülőre, és elmegyünk három napra valahova, ahol süt a nap, vagy megnézünk egy szép várost, esetleg európai szigetet, ahol még sosem jártunk; felfedezünk mindent. Szerencsére a baráti körünk hasonlóan gondolkodik, így szinte mindig jön velünk még valaki, így még szórakoztatóbb az utazás.
Élvezed az új életedet?
Milyen kérdés, hát természetesen. Úgy érzem, lassan teljesen egyensúlyba kerül. Ami szomorú, hogy ahogy a gyerekek felnőnek, a szüleink egyre jobban rászorulnak a segítségünkre. Igyekszünk úgy kialakítani az életünket, hogy a szüleinkre egyre több időt tudjunk szánni. Anyukám még nagyon aktív, vele utazni is lehet, heti egyszer jár a táncóráimra is, épp most tervezgetünk egy anya-lánya-unoka kiruccanást.
A férjemmel az estéinket legtöbbször a tánciskolában töltjük, és csak késő este, 10-11 körül érünk haza; szerencsére már rohanni sem kell a kisgyerekek miatt. Esténként nincs időnk és energiánk a nagyobb beszélgetésekre, olyan dolgokra, amelyek egy átlagos családnál leginkább vacsora közben zajlanak, ezért mi ezt napközben oldjuk meg. Szerencsére a férjem is egyre szívesebben hagyja ott a tánciskolát napközben, és olyankor egy közös ebéd keretében tervezgetjük a programokat, esetleg az újabb feladatokat.
Főzöl még? Szakácskönyvet is adtál ki korábban…
Most is szeretek főzni, de sokkal ritkábban kerül sor rá. A mindennapi főzésre korábban azért volt szükség, mert a gyerekek éhesen jöttek haza a suliból. Szerettem az egészséges táplálkozást és azt, hogy főtt étel került az asztalra, viszont most, hogy már nem otthon étkeznek, nem kell állandóan főznöm.
Egy héten kétszer, háromszor azért fakanalat ragadok, akkor igyekszem mindig valami különleges dolgot, vagy a család kedvenc ételeit megfőzni, különös tekintettel arra is, hogy figyeljünk az egészséges ételekre. Még most is szeretem a különleges fogásokat, ha látok egy izgalmas receptet, biztosan kipróbálom.
Mindemellett szívesen járunk étterembe a férjemmel, és van pár bevált kifőzde, ahonnan örömmel hozom el az ételt. Lassan megtanulom, hogy nem kell feltétlenül mindent nekem csinálnom. Azt hiszem, ez most így optimális.
Huszonöt év házasság nagy dolog, miközben egy fiatal nőt látok, ha rád nézek. Hogy ünnepeltétek meg az évfordulót?
Azért is házasodtunk össze annak idején március elején, mert az volt a tervünk, hogy így a nászúton és a nagyobb jubileumokkor hivatalosan is lesz okunk felülni a repülőre és elutazni. Thaiföldön töltöttük a mézesheteket, majd az ötödik házassági évfordulónkat is.
A huszadik évfordulónk után a huszonötödiket is nagy utazással akartuk megünnepelni, de a szülők miatt idén nem mertünk sem előre tervezni, sem nagyon messze menni. Azért csodás helyen jártunk: Dubaiban pihentünk pár napot, de nem maradtunk sokáig.
Számot vetettél a házasságoddal? 25 év szeretetben együtt…
Ennyi idő alatt folyamatosan változik az ember élete. Sok minden történt, ám mi csak a jó dolgokról meséltünk, ugyanakkor az élet tele van kihívásokkal, szomorúsággal, fájdalmakkal.
Mindig alkalmazkodni kell a körülményekhez és megoldást találni a problémákra, odafigyelni, hogy ezek a dolgok milyen hatással vannak a házasságra, és hogyan tud továbbra is a kapcsolat jól működni. Nem mindig ugyanúgy.
A Covid előtt eljutottunk odáig, hogy behúzzuk a féket, kicsit kevesebbet dolgozzunk és többet élünk. Majd a pandémia alatt megrémültünk, és amikor újra lehetett dolgozni alaposan belehúztunk, nem tudva, meddig lehet még egyáltalán dolgozni.
Majd az óriási rezsiemelés miatt újból pánikba estünk és átszerveztük a vállalkozásunkat. Amikor pedig kirepülnek a gyerekek, akkor megint egy új kihívás kezdődik, egymásra kell koncentrálni. Ezek a külső körülmények a házasságunkra is hatással vannak, bár minket a legtöbb inkább megerősít.
A tánciskolátok működésében besegített, hogy ismét műsorra került Dancing with the Stars a tévében?
Ez a műsor a tánciskolánk működését nem befolyásolja. Már megszámlálhatatlanul sok embert tanítottunk meg az elmúlt huszonöt évben táncolni, és ők mind jól érezték magukat nálunk.
Ennél nagyobb reklámra nekünk nincs szükségünk, a mi munkánk gyümölcse az, hogy mindig érkeznek új jelentkezők, sokan pedig tizenöt-húsz éve járnak hozzánk, stabil régi emberek. Sokan ma már a gyerekeikkel jönnek vissza hozzánk, vagy épp az unokáikat hozzák a felnőtt tanítványok.
Ötvenöt éves leszel, hogy viseled?
Az idő elhasználja az ember a testét, a fizikai állapoton érezhető, hogy telik az idő, ezért dolgozni kell rajta, karban kell tartani. Minden héten gyógytornára járok, ahol lazítunk és helyre rakunk bizonyos izmokat.
A tánc miatt intenzív, mozgással teli életet élek, jó hangulatban, és ezáltal kiegyensúlyozott vagyok. A szememet nemrég megműttettem, mert már nem láttam, úgyhogy ez most így szuper. Odafigyelek az étkezésre, hiszen ez a kulcsa mindennek. Nem sovány, hanem egészséges és boldog szeretnék lenni.
