Kárpáti Rebeka: „Nem akarok mást mutatni magamról, mint aki vagyok, csak azért, hogy többen szeressenek”
Rendkívül elfoglalt időszakot él a színésznő, műsorvezető Kárpáti Rebeka, aki a színészi és tartalomgyártói feladatai mellett egy új szenvedélyben, a divattervezésben is bebizonyította tehetségét.
Ezeket láttad már?
Egy különleges beautyanyagban tündököl a Glamour január-februári számában Kárpáti Rebeka színésznő, műsorvezető, a Kinda ruhamárka tulajdonosa. Egy igazán sokszínű, csupa szív egyéniség, aki mindig megfontoltan, tudatosan áll az élet nagy kérdéseihez.
Apukád, R. Kárpáti Péter ismert színész. Hogy élted meg gyerekként, hogy az ő népszerűségének köszönhetően te és a család többi tagja is nagyobb figyelmet kapott?
Nem befolyásolta a gyerekkoromat, a testvéremnek és nekem is teljesen természetes volt apa ismertsége. Ebben a közegben szocializálódtunk, soha nem éreztük kényelmetlenül magunkat emiatt, teljesen magától értetődő volt, hogy a közös családi programokon odajönnek hozzá, közös fotót készítenek vele, kíváncsiak rá az emberek. A népszerűség ezen részével nem volt problémám. Apa hosszú évekig játszott a Barátok közt című sorozatban, teljesen természetes volt, hogy sokan csak R. Kárpáti Péter lányaként emlegettek. Később viszont sokat kellett dolgoznom azért, hogy kibújjak a népszerű színész lánya szerepből. Mindig is büszke voltam és leszek rá, hogy a lánya vagyok, mégis szerettem volna elérni, hogy ne ez jusson rólam először az emberek eszébe.
Mindig is egyértelmű volt számodra, hogy a színészi pályába is belekóstolsz?
Nem akartam mindenáron az ő nyomdokaiba lépni, mindig is nyitott voltam más területeket megismerni. Sokszínű embernek vallom magamat, a szüleimnek köszönhetően pontosan beleláthattam a színészi szakma árnyoldalaiba is. Szerették volna, hogy megfelelő rálátásom legyen. Minden szakmának, így a színészetnek is megvan a pozitív és a negatív oldala. Fontos viszont, hogy soha nem befolyásoltak a pályaválasztással kapcsolatban, szabad kezet adtak nekem. Már gyerekként feltűnt nekik, hogy szeretek szerepelni, már akkoriban reklámfilmekben szerepeltem, és drámatagozaton érettségiztem, így sem volt egyértelmű, hogy ezt a pályát választom.
Az első influenszerek egyike vagy, aki a különböző közösségimédia-oldalak berobbanása óta jelen van ezeken a felületeken. Hogy jött és mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a tartalomkészítéssel?
Az érettségi után jelentkeztem egy egyetemre, elindultam a Miss Universe szépségversenyen, és úgy éreztem, kell még valami plusz az életembe, folyamatosan azon agyaltam, mit tudnék még pluszban csinálni. Mindig is vonzott a sminkelés, így elvégeztem egy sminkes iskolát, majd elkezdtem a szakmában dolgozni, egyre nagyobb gyakorlatot szereztem, próbáltam minél több munkát elvállalni. Már ebben az időben is aktívan youtube-oztam, rengeteg tutorial videót néztem a témában. Megláttam ebben a lehetőséget, elhatároztam, hogy elindítom a saját csatornámat. Nagyon sokan érdeklődtek a téma iránt, majd az Instagram-oldalam is berobbant, egyre több követőm lett, felismertem, hogy üzletileg is rengeteg lehetőséget rejt ez a terület. Azóta folyamatosan bővítem a különböző tartalmakat, próbálok mindig valami újdonsággal, kreatív tartalommal előrukkolni a követőknek, miközben folyamatosan versenyt futok az idővel. Nem mindig egyszerű az egyéb feladatok között lavírozni.
Tartalomgyártóként állandó figyelem összpontosul rád, a pozitív visszajelzések mellett jobban ki vagy téve a negatív előítélteknek.
Az elmúlt években meg kellett tanulnom inkább nem megszólalni bizonyos helyzetekben, annak ellenére, hogy rendkívül nagy az igazságérzetem. Hiába mondod el a gondolataidat, vagy osztod meg a magánéleted, a különböző bulvármédiumok, a közösségi oldalakon visszaélnek az őszinteségeddel, hajlamosak kifordítani a szavaidat. Inkább csendben maradok, hogy ne adjak támadási felületet, mert a saját lelki békémnél nincs fontosabb.
Az ismertség felelősség, egyfajta kiszolgáltatottság, néha egy baromi nehéz hátizsák, amit cipelni kell.
Sokkal bonyolultabb és nehezebb pálya, mint ahogy az emberek azt gondolják. Érzelmileg hat rám, milyen a megítélés rólam, de nem akarok megváltozni azért, hogy ne érjenek negatív kritikák. Fontos, hogy minden helyzetben önazonos maradhassak, nem akarok mást mutatni magamról, mint aki vagyok, csak azért, hogy többen szeressenek. Az elmúlt években kialakult egy közösségem, akik mindenben támogatnak. A családom, a barátaim és a kis közösségem visszajelzése a legfontosabb.
A szépség, a csinos megjelenés is egy olyan kérdés, ami miatt gyakrabban lehetsz előítéleteknek kitéve. Neked volt ilyen tapasztalatod?
Érdekes, amit mondasz, párszor előfordult, bekerültem egy új közegbe, azt éreztem, hogy először bizonyítanom kell, hogy a külsőm mögött számtalan pozitív tulajdonság van, ami eddig valamiért nem került előtérbe velem kapcsolatban. Nem bánt a dolog, mert pontosan tudom, hogy a nap végén rá fognak jönni, mennyi mindent nem tudtak rólam. Hajlamosak vagyunk egymást beskatulyázni.
Volt olyan periódus az életedben, amikor nem voltál kibékülve a külsőddel?
Számtalan alkalommal, az élethez az is hozzátartozik, hogy vannak periódusok, amikor nem érzed jól magad a bőrödben. Nekem ilyenkor nemcsak a külsőm miatt alakult így, általában valamilyen lelki probléma is társult hozzá. Ilyenkor egy ponton még motiváltabb vagyok, hogy változtassak. Figyeljek az étkezésre, a mozgásra, a lelki egyensúly megteremtésére. Nem szabad a szőnyeg alá söpörni a dolgokat, még a legkisebbnek tűnő problémával is foglalkozni kell, hiszem, hogy csak úgy teremtheted meg a lelki harmóniát, ha mersz beszélni ezekről, és időnként ki mered magadnak mondani, hogy nem érzed jól magad a bőrödben.
A saját ruhamárkád elindítása is egy ilyen ominózus ponthoz köthető, amikor felismerted és ki merted magadnak mondani, hogy szeretnéd egy új területen kipróbálni magadat?
Régóta foglalkoztatott a kérdés, de valahogy mindig elsodort az élet a napi feladatokkal. Aztán jött a covid, és mindent felülírt. Emlékszem, otthon ültem kétségek között, tettem fel magamnak a kérdést: mit hoz a jövő? Lesznek forgatások? Mikor csörren meg a telefonom, egyáltalán szükség lesz rám? Ebben a kissé szorongós, bekuckózós időszakban volt lehetőségem alaposan átgondolni, mit is szeretnék csinálni. Volt egy kis félretett pénzem, úgy gondoltam, ez egy remek időszak, hogy belevágjak ebbe a régóta dédelgetett, de sokáig csak szunnyadó projektbe.
A márkanév már régóta megvolt a fejemben, elindult a tervezés gondolatban, kidolgoztam az üzleti tervet, vettem egy mély levegőt és belevágtam a saját ruhamárka bizniszbe. Ezzel kapcsolatban is kialakult egy hamis elképzelés rólam: van egy dúsgazdag befektetőm, több alkalmazottam, miközben én semmit nem csinálok, csak időnként felbukkanok az üzletben. Az igazság korántsem ez: mindent, beleértve a mintadarabok gyártását, a weboldalt, a fotózást, a ruhadarabok varrását a félretett pénzemből indítottam, aktívan kiveszem a részem a feladatokból. Kezdetben csak annyi darab készült, amennyit rendeltek, minden pénzt visszaforgattam. Mostanra már van egy szép árukészletem, egyre több újdonsággal tudunk előrukkolni.
Mi volt a koncepció a boltnyitással kapcsolatban?
Az volt az elképzelés, hogy legyen egy aprócska kis butikom a belvárosban. Szerencsés vagyok, mert szinte azonnal megtaláltam az üzlethelyiséget, kicsit nagyobb és drágább volt a bérleti díj, de mivel azonnal megláttam benne a lehetőséget, belevágtam. Olyan ruhákat álmodtam meg, amik nagyon letisztultan kiemelik a formát, egyedi megjelenést kölcsönöznek a viselőjének. Ezek nőies, funkcionális darabok, minden Magyarországon készül. Nagyon jók a vásárlói visszajelzések, folyamatosan nő a webshopon rendelő és a fizikális boltba betérő vásárlók száma.
Mennyire segített a márka népszerűsítésében az ismertséged?
Nem gondolom, hogy belevágtam volna egy saját ruhamárkába, ha nem lettem volna ismert a követőim körében, vagy a képernyőnek, vagy a színháznak köszönhetően. Ez egy óriási előny, amit mindenképpen ki akartam használni. Ráadásul ez egy teljesen új terület volt az életemben, rengeteg dolgot kellett megtanulnom, tapasztalnom. Nem egyszerű egyszerre lavírozni a színház, a tartalomgyártás és a vállalkozás napi feladatai között, de az a helyzet, hogy minden területnek megvan a maga varázsa, amiért szeretem. Hiszek benne, hogy most több energiát kell beletenni, nagy utat kell bejárni ahhoz, hogy később még jobban beérjen a munkáim gyümölcse.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”