Tényleg van oka félni Károly királynak a saját fiától? Szakértő válaszol
Lassan egy évvel ezelőtt, Károly király koronázásakor egész világ szeme láttára esküdött hűséget Vilmos herceg az apjának. Ez a gesztus azonban nem tudta elhallgattatni azokat a pletykákat, amelyek szerint Vilmos és Károly között a személyes és a hivatalos kapcsolat is tele van feszültségekkel.
Ezeket láttad már?
A Károly király koronázási évéről szóló dokumentumfilmben, amelyet tavaly karácsonykor mutattak be, a kulisszák mögé pillantva láthattunk néhány kedves, játékos jelenetet a király és Vilmos herceg között. Nemcsak a közösségi média, de a brit királyi családot vizsgáló testbeszéd-elemzők is azonnal ráugrottak ezekre a pillanatokra, megállapítva, hogy apa és fia között szeretetteljes és közvetlen a kapcsolat.
Mások viszont nem voltak meggyőződve arról, hogy mindez nem pusztán azoknak a híreszteléseknek az ellenpontozása-e, hogy Vilmos és Károly között rendkívül feszült a viszony. Ezek az egymásnak ellentmondó reakciók nagyon is érthetőek annak fényében, hogy az uralkodóház tagjai egyszerre egy család tagjai és el is kell játszaniuk a kamerák előtt a családtagok szerepét. A kapcsolataiknak ráadásul mind a publikus, mind pedig a privát részén a közös munka múlik, és nem éppen egy családi kisboltról, hanem egy 21. századi királyság működtetéséről van szó.
Nagy ára lehetett Kamilla megkoronázásának
A korona írói fején találták a szöget akkor, amikor a sorozatban elhangzik, hogy a trónörökös születése valójában a saját halálára emlékezteti az uralkodót. Ezt az érzelmileg rendkívül bonyolult helyzetet rendszeresen illetik a „shakespeare-i” jelzővel a királyi családokról szóló dokumentumfilmekben is. A drámaíró szövegeihez köztudottan erősen vonzódó Károly viszont inkább görög tragédiához hasonlította az életét az 1980-as években írt magánleveleiben.
Tény, hogy az akkori walesi herceg viszont ekkor nem általánosságban nézett rá a sorsára, hanem az első házasságát festette le így. Ez a kapcsolat - érthető módon - a Vilmos és Károly közötti kötelékre a mai napig árnyékot vethet, ami valószínűleg tovább komplikálhatja a körülményeiket. Diana hercegné megnyilvánulásai alapján ugyanis egyértelmű: az idősebb fiú, Vilmos feladata volt, hogy boldogtalan édesanyja társa és elsődleges támasza legyen.
A királyi családot ismerők szerint ebből fakadóan - az öccsével ellentétben - gyerekként Vilmos sokkal közelebb állt az anyjához, mint az apjához. Másrészt a 2000-res években rendszeresen felbukkant az a vád is Károllyal szemben, hogy a gyászukban nem törődött eleget a fiaival. Erről az időszakról ma is többé-kevésbé közmegegyezés tárgya, hogy az akkori walesi herceg elsősorban kedvese, Camilla Parker Bowles imázsának újjáépítésére fókuszált. Többek szerint ennek a tevékenységnek kulcsszerepe volt abban a kettős következményben, hogy Kamilla királynét megkoronázták, és hogy cserébe Károlynak egyik fiával sem ideális a kapcsolata.
Hasonlósága miatt feszül egymásnak Károly király és Vilmos herceg
Nehéz elképzelni, hogy Vilmos és Károly viszonyában a fentiek mellett nem játszottak vagy játszanak szerepet azok a közvélemény-kutatások is, amelyek szerint az Egyesült Királyság évtizedeken át jobban szerette volna a fiatal herceget látni a trónon II. Erzsébet halála után. Ennek a gondolatnak a magvát Diana hercegné vethette el a híres-hírhedt Panorama-interjúban.
A beszélgetés során a hercegné azt sugallta, hogy Károlynak túlságosan erős megkötést jelentene az uralkodás. Diana halála után pedig, miközben a walesi herceg népszerűsége legjobb esetben is stagnált, a tömegek rokonszenve a két félárva herceg felé fordult. A fiatal Vilmos ráadásul erős sztárpotenciállal is rendelkezett: magas volt és jóképű, rendkívül hasonlított az édesanyjára és amerre járt, sikítva várták a tinilányok.
Bár az izmos, huszonéves Károlyt a sajtó Action Mannek nevezte a ‘70-es években, azokra az időkre ekkoriban kevesen emlékeztek már. Emellett a kissé koravén viselkedésű herceg fiatal korában sem tudta úgy megszólítani a tömegeket, mint Vilmos. Pedig ők ketten messze nem mindenben különböznek. Akik ismerik őket, azt mondják, hogy alapvetően apa és fia is introvertált személyiség, de közös bennük a folyamatos a belső feszültség és a hajlam az indulatkitörésekre.
Az utóbbi tulajdonságról Robert Jobson is ír a William at 40 (Vilmos 40 évesen) című könyvében. A herceg és Károly hasonló természete Christopher Andersen amerikai szerző szerint pedig Vilmos fiatal felnőtt korában gyakran torkollott ordibálástól hangos veszekedésekbe. Az egyetemi tanulmányai kezdetén adott interjújában maga Vilmos herceg is úgy fogalmazott, hogy „közel állnak egymáshoz” az apjával és a testvérével, viszont időnként elég nagy feszültségek vannak közöttük.
A monarchia modernizálása a tét
A ma már sokkal magabiztosabbnak tűnő Vilmosról Katie Nicholl brit királyi újságíró azt fogalmazta meg, hogy „makacs és céltudatos.” Ezek a tulajdonságok mindig is jól jöhettek azokon a területeken, ahol Vilmos szabad kezet kapott. Abba a hercegnek például volt beleszólása, hogy melyik egyetemre megy - azt viszont, hogy mikor lesz belőle dolgozó családtag, nem ő döntötte el.
A 20-as évei második felében egyre több feladat hárult rá, többek között az apja néhány projektjébe is bekapcsolódott. Miután pedig feleségül vette Katalin hercegnét, mind intenzívebben kívánta ő maga is kialakítani az irányítás átvételére bármikor alkalmas trónörökös képét. Ez nem könnyű folyamat: bár Vilmost mindenképp el kellett kezdeni felkészíteni az uralkodásra, mindez nemcsak a herceg számára jelentett kényszert.
Károly már Diana hercegné népszerűségét is rosszul viselte, a bennfentesek szerint pedig az idősebb fia csillagának emelkedése ugyancsak ambivalens érzéseket váltott ki belőle. Az az egy biztos, hogy a dinamikus fiatal pár általában ma is maga mögé utasítja a terhelt múltú királyt és királynét a felmérésekben. A mélyebb konfliktusokat azonban az Omid Scobie Endgame (Végjáték című) botránykönyvében foglaltak szerint a népszerűségi harc mellett apa és fia eltérő vezetői stílusa is okozza.
Scobie azt írja, hogy mindkét férfi fontosnak tartja a monarchia modernizálását, azt viszont, hogy miként szeretnék mindezt elérni, sok szempontból máshogyan képzelik el. Az új walesi herceg „nem akar mások rossz döntéseinek az áldozata lenni,” a saját jogán szeretne látszani és inkább államférfihoz hasonlítana majd királyként a jövőben, mint uralkodóhoz. A szerző forrásai azt állítják, hogy mindez a címlapokért folytatott állandó versengést eredményez Károly és Vilmos között.
Omid Scobie biztonyos pontokon egyenesen féltékenységről és kárörömről ír, de van esély arra, hogy túloz vagy téved, hiszen ez más esetben szintén így volt. Épp az utóbbi hetekben lett nyilvánvaló például, hogy Vilmos jóval politikusabb alkat, mint azt az Endgame szerzője közvetíti. Eddig úgy tűnt, hogy Vilmos képviseli a semlegesebb, Károly pedig a szókimondóbb vonalat. A hercegnek a gázai helyzetről nemrég kiadott közleménye viszont más irányba mutat.
Vilmosnak fontosabb lehet a család, mint a korona
Lehetett-e őszinte a fentiek mellett Károly és Vilmos viccelődése a koronázás előkészületeiről szóló dokumentumfilmben? Természetesen igen, már csak azért is, mert Károly minden beszámoló szerint lényegesen szeretetteljesebb és taktilisabb szülő volt, mint a saját apja. Talán éppen ez az oka annak, hogy a 21. századi walesi herceg szintén igyekszik változtatni a 20. századihoz képest. Vilmos egyértelműen sokkal több időt tölt a gyerekeivel, mint a munkamániás Károly.
Emellett pedig az apjához - és az anyjához - képest csak elvétve használja őket imázsépítésre. Sőt: ha úgy alakul, ő maga is visszavonul, amennyiben ezt szükségesnek érzi, ahogy ezt az elmúlt 1-2 hónapban láthattuk. Az, hogy Károly betegségének időszakában eddig összességében nem tolta magát előtérbe, akár azt is jelezheti, hogy mind a monarchia, mind pedig a saját uralkodói arculata elé helyezi a családját - beleértve az apját is. Hogy ez végül a Windsor-ház fennmaradását szolgálja-e, azt a következő évtizedek valószínűleg eldöntik majd.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”