Károly király bukását várták, most kiderült, milyen uralkodó Erzsébet királynőhöz képest
Az Erzsébet királynő halála utáni híradások a szomorú beszámolók mellett számos mulatságos pillanatot is tartalmaztak. A riporterek többségének például nem kis koncentrációjába került, hogy „királynő” helyett „királyt” mondjon, és az Egyesült Királyság himnuszának - először valóban szürreálisan hangzó – „Isten óvja a királyt” sorára se volt könnyű átállni mindenkinek. A szavak szintjén azóta sikerült hozzászoknia az Egyesült Királyságnak Károly király uralkodásához. A királynő és a legidősebb fia között azonban a megnevezésüknél sokkal markánsabb különbségek (és persze hasonlóságok is) vannak.
Ezeket láttad már?
Diana hercegné búcsúztatásával ellentétben az operatőrök nem fukarkodtak a közeli felvételekkel Erzsébet királynő temetésén. Ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy a királynő gyászoló gyermekei igen messze voltak a kiskorúságtól, másrészt pedig annak, hogy tavaly nem a trónörökös elvált felesége, hanem maga az uralkodó hunyt el. Egy királyi gyászceremónia és az átlagos temetések között ilyen szempontból nem magas a hasonlóságok száma: mivel a monarchia túlélésének demonstrálása mindennél fontosabb, ez az esemény mindig legalább annyira szól az életről, mint a halálról. A folytatást és folytonosságot pedig ebben az esetben Károly király arca képviselte, az új királyé, aki 70 évig volt trónörökös. És akinek a kisírt szeme és a könnyekkel folytatott küzdelme viszont már a fontos különbségek egyike volt az édesanyja uralkodói jelenlétéhez képest.
Erzsébet királynő nem sírt az apja temetésén
Amikor Erzsébet királynő apja, VI. György 1952-ben, mindössze ötvenhat esztendősen elhunyt, a király özvegye és két lánya lefátyolozva vett részt a temetésén. Ezzel együtt is azt mesélik, hogy a sötét anyag nélkül sem lett volna egyszerű könnycseppeket megpillantani bármelyikük arcán. Különösen így volt ez a fiatal királynő esetében, aki aztán egész élete során sztoikus, megnyugtató stabilitást sugallt azok számára, akik a királyi tradíciókhoz pozitívan vagy legalább semlegesen viszonyultak.
Károly király a királynőnél már jóval érzelmesebbnek mutatkozott egy hasonló helyzetben, amivel a fiatalabb (és ilyen szempontból más elvárásokat támasztó) generációkhoz újfajta módon kapcsolódhatott. És nem az érzések szabad áradásáról van itt szó. A király ugyanis pont annyira könnyezett, amennyire az egy angol férfi számára kulturálisan megengedett az anyja temetésén. A 21. században pedig, amikor a királyság létjogosultsága már messze nem egyértelmű, valószínűleg egyáltalán nem káros, ha egy uralkodó viselkedése egy kicsit jobban eltolódik az átlagos emberi megnyilvánulások irányába. Károly király ebből a szempontból is a monarchia adaptációs képességének egyik kulcsfigurája lehet.
Kamilla királyné miatt késlekedett Károly
Az új király sokkal elérhetőbb, fizikaibb lénye azon a jelenségen is jól lekövethető, hogy vele - akárcsak a fiaival - többször előfordult már, hogy egyszerűen megragadták és az arcára nyomtak egy puszit. Ennek minden bizonnyal az az egyik oka, hogy bár a király - Vilmos hercegtől eltérően - valószínűleg soha nem viccelődne a saját megszólításán, a kommunikációja jóval közvetlenebb, Bár Erzsébet királynőnek is jó volt a humorérzéke, Károly király időnként egészen joviálisan viccelődik az alattvalóival.
Emellett pedig talán sokan emlékszünk arra, amikor tavaly szeptemberben a király dühbe gurult azon, hogy folyik a töltőtolla, vagy arra, amikor amiatt morgolódott, hogy Kamilla királyné már megint elbeszélgeti az időt. Ilyen jeleneteket nem láthattunk II. Erzsébettől, akinek a távolságtartása szónoki képességeiben is megnyilvánult. Károly egyérteműen jobban beszél a nyilvánosság előtt, és királyként ezt számtalan alkalommal kamatoztatta az utóbbi egy évben. Bár alapvetően mind a ketten introvertált személyiség benyomását keltették, a király láthatóan sokkal kényelmesebben érzi magát ebben a szerepben.
A Brexit ellen tüntethetett a királynő a ruhájával
A túlzott komfortérzettől viszont már jóval a trónra lépése előtt is óvták Károlyt. A király ugyanis az elmúlt évtizedekben hajlamos volt nyíltan bevonódni a politika bizonyos dimenzióiba, és ez olyasmi, amit az alkotmányos monarchia rendszere alapvetően nem tesz lehetővé a királyi család tagjainak. Nem csupán arról van szó, hogy - akármilyen emberi gesztusokat is enged meg magának - az uralkodó végeredményben mindig szimbolikus, a nemzetet összetartó figura, aki még csak nem is szavazhat.
Hanem arról is, hogy a brit politikusok többsége nem szeretné, ha egy ennyire befolyásos személy beleszólna a politikai vagy átpolitizált ügyekbe, legyenek azok mégoly fontosak is az emberiség szempontjából. Ez abból is jól látszik, hogy amikor Diana hercegné a taposóaknák ellen kampányolt, akkor igencsak megszólta őt néhány konzervatív képviselő. Hasonlóképpen kevesen nézték jó szemmel, hogy Károly király milyen határozottan emelt szót korábban például a zöld ügyek mellett. II. Erzsébet körülbelül húszévente egyszer, egy-egy finoman kódolt utalással jelezte a véleményét - talán. Az is inkább csak találgatás volt, amikor azt pedzegették, hogy a Brexit évében a parlamentet okkal nyitotta meg az Európai Unió zászlajának színeit idéző öltözékben. III. Károly ehhez képest „egek, ó, egek” sóhajjal fogadta az akkor brit miniszterelnököt, Liz Trusst az első közös találkozójuk alkalmából.
Továbbra is drága a királyi család fenntartása
Ezek alapján érthető, hogy amikor király lett Károlyból, sok esti műsorban vitatkoztak azon, képes lesz-e visszafogni magát a környezetvédelem, az építészet vagy éppen a bevándorlás témájában. Egyelőre úgy tűnik, hogy feleslegesek voltak az aggodalmak: bár az új király idén júniusban részt vett a londoni klímaóra elindításán, általában tartózkodott a heves megnyilvánulásoktól az elmúlt egy évben.
Nehéz kérdés, hogy ez valójában hasznos-e a királyság intézményének szempontjából, a fentebb leírt politikai keretek között (és ellenére) ugyanis sokan várnának Károlytól reformokat és átláthatóságot. Az mindenképpen megkülönbözteti őt II. Erzsébettől, hogy róla tudjuk: a háttérben, a soft power eszközeivel tovább folytatja az aktivizmust a számára fontos kérdésekben. Más kényes helyzeteket tekintve viszont kevésbé aktivizálta magát, és eddig nem haladt annyit a monarchia modernizációjával, mint arra néhányan számítottak. Bár a létszámuk kisebb lett, a királyi család fenntartásának költsége nem csökkent II. Erzsébet uralkodásának idejéhez képest. Emellett pedig III. Károly koronázásáról - amely kétségtelenül jóval kevésbé volt középkori, mint a királynőjé - a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mennyit fizettek érte a brit alattvalók.
Sokba kerülhet Károly király számára Harry herceg
Ahogy talán annak a konfliktusnak is nehéz egyelőre meghatározni az árát, amely III. Károly és kisebbik fia, Harry herceg között bomlott ki az elmúlt években. Bár II. Erzsébet uralkodása sem szűkölködött a családon belüli feszültségekben, a királynő mégis központi, összetartó figura tudott maradni. Károly esetében viszont éppen ő az egyik érintett fél. A kritikus hangok szerint pedig kérdés lehet, hogy a nemzet családját mennyire szívesen bízzák az alattvalók valakire, aki a saját fiával sem tudja rendezni a kapcsolatát. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nincs nagyobb gond: a legújabb felmérések szerint a britek 59%-a úgy ítéli meg, hogy Károly jól teljesít. És ha az édesanyjához hasonlóan hosszú életű lesz, számos éve van még arra, hogy bizonyítson.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”