Józan László: „Eleinte bocsánatot kértem minden ütés után”
Józan László színművészt színházi szerepein túl legtöbben a Barátok közt Nagy Tóbiásaként vagy a Keresztanyu sztárjaként ismerik, de nem először mutatja meg eddig kevésbé ismert oldalát a tévéképernyőn. Korábban főzött már a Konyhafőnök VIP-ben, majd a Sztárboxban lepte meg alaposan a nézőket.
Ezeket láttad már?
A negyeddöntőben pontozással győzött, és bejutott az elődöntőbe, ahol már nem tudta megismételni az első összecsapása sikerét. Edzője – megvédve a színész testi épségét – már az első menetben bedobta a törölközőt, miután a bíró előtte már kétszer is rászámolt a versenyzőre. Ennek ellenére László nem érzi magát vesztesnek, hanem élete egyik kalandjának tartja a bokszolást. Sokat tanult belőle magáról. Józan László, a kárpátaljai Mezőváriban született színész tizennyolc évesen, egyedül költözött át Magyarországra. Az első fél év kegyetlen honvágya után megszerette a fővárosi életet, és megtalálta számításait színházi és tévés szerepekben. A Sztárbox után hamarosan ismét feltűnik az RTL-en, A szomszéd tehene című új magyar sorozatban, aminek a sajtóbemutatóján beszélgettünk.
Hogyan érzed magad a meccs után?
Köszönöm, jól vagyok. Azt sem hittem, hogy továbbjutok az első megmérettetésnél Kállay-Saunders András ellen. A legutóbbi vereségem várható volt, hiszen Áron már megmutatta, hogy nagyon kemény ellenfél, rengeteget készült a meccsre, és a kiváló a technikai tudása. Nekem eddig tartott a műsor és a versengés, de nagyon jó kaland volt. Az is fontos, hogy nincs semmiféle sérülésem, megúsztam enélkül a felkészülést és a meccseket, míg több versenyzőtársam ezt nem mondhatja el magáról. Nemcsak a hatalmas izmokon és erőn múlik egy győzelem, hanem fejben is eldől.
Hogy merted bevállalni a Sztárboxot?
Sokan feltették nekem ezt a kérdést, ezek szerint érdekli az embereket a motivációm. Azért örültem a felkérésnek, mert abban bíztam, hogy át fogom lépni a határaimat. Lelki oka volt, szerettem volna túllépni magamon. A harcos oldalamat akartam kihozni, ami a hétköznapi életben nincs jelen. Emellett ez a küzdősport is évek óta érdekelt, de nem jutottam el odáig, hogy belevágjak, most viszont minden adott volt, lett vele célom. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan bírom majd a pofonokat adni és kapni. Hosszú ideig azzal szenvedtem, hogy nem bírtam adni, inkább csak kaptam az ütéseket. Bocsánatot kértem minden ütés után, ami a bokszban nem megszokott dolog. Kíváncsi voltam, hogy egy mesterségesen generált helyzetben képes vagyok-e valaki fölé kerekedni. Egyszer sikerült, másodjára nem, de ezzel nincs semmi baj. Örülök, hogy úgy sült el, ahogyan látták a nézők. Egy játéknak fogtam fel az egészet.
Nem lepődtél meg, amikor az edződ véget vetett a küzdelemnek? Megbeszéltétek, hogy bedobhatja törölközőt, ha látja, hogy erős ütést kapsz?
Nem készültünk ilyen forgatókönyvvel előre. Először nem értettem, miért dobta be, majd amikor az ember lehiggad, rájön arra, hogy a lehető legjobbat tették vele. Az edzőnek nemcsak az a feladata, hogy felkészítse a versenyzőjét, hanem az is, hogy védje a saját játékosának a testi épségét. Az edzőm, Gregárik Krisztián úgy döntött, hogy két rászámolás után inkább bedobja a törölközőt, merthogy jobb lesz nekem. Látta, hogy nincs értelme folytatnom.
A családod hogy bírta nézni?
Végigizgulták az első sorban, a nővérem két "szívinfarktust kihordott" menet közben, őt sajnáltam a legjobban. Még annyira sincs ilyenhez szokva, mint én. Viszont betekintést nyert abba, hogyan készül egy élő show.
Megszeretted ezt a kőkemény sportot, és folytatod?
Mindig sportoltam, de soha nem küzdősportot, mint ahogy a meccs előtt elterjedt a médiában, hogy kick-boxolok. Szeretek futni, edzőterembe járok évek óta. A sport mindig is az életem része volt, ami innentől ki fog egészülni a boksszal, igaz nem ilyen intenzitással. Jeleztem is az edzőmnek, hogy most pár napot pihenek, aztán a hét második felében megyek edzeni. A boksz nagyon izgalmas sport és teljesen magával ragadott. Nagyon jó kondit ad, és szeretném megtartani ezt a fizikai állapotot, amit elértem több hónapnyi edzés után. A sport mellett az étkezésemre is figyelek, fehérjedús étrendet tartok sok hússal és salátával.
Épphogy csak véget ér a Sztárbox, hamarosan újból feltűnsz a képernyőn. Egy időben forgattál a bokszra való felkészüléssel?
Igen, nagyjából együtt készültem nyáron mindkettőre, forgattam A szomszéd tehene című sorozatban, miközben edzettem a Sztárboxra. Körülbelül fél évig forgattuk, nagyon szerettem ezt az időszakot. A párhuzamosan futó két feladat izgalmassá tette a mindennapokat, de szeretem is a kihívásokat. Ez jó nyár volt munka szempontjából is, és sikerült nyaralni is. Az Egyesült Államokba utaztunk, ahonnan posztoltam képeket, ott is folyamatosan edzettem. Mindig is sportoltam, de akkor már a bokszra is készültem.
A színházat vagy a tévés sorozatokat szereted jobban?
Akkor érzem magam a legjobban, amikor mindkettő jelen van az életemben, a tévé és színház is. Kalamár Tamás showrunnernek köszönhetem a sorozatbeli megjelenésemet a Barátok közttel kezdve az új sorozatig, aminek nagyon örültem. Kicsit később fogok feltűnni, ráadásul egy meglepő karakterben. Egy felnőttfilm-iparban dolgozó rendezőt alakítok majd, akinek a fő vágya, hogy egy nap saját nagyjátékfilmje legyen. Egyelőre ennyit tudok elárulni erről a szerepről. Ez a művészlélek-karakter közel áll hozzám, van humora és mélysége. Én is szeretnék egy nap rendezni, ám színházban, nem ezen a területen, amiben most a sorozatban belekóstolok.
Édesapád Ukrajnában maradt, és a családod többi tagja jött csak Magyarországra…Apukám még otthon van, nyugdíjas, ő vigyáz a házra, de nemsokára jön Magyarországra karácsonyozni. A nővéremék a háború kitörése óta itt élnek Budapesten. Szörnyű kimondani, de lassan két éve tart a háború, pedig azt gondoltuk, hogy pár hónap alatt véget ér. Üröm az ürömben, hogy legalább itt Budapesten együtt van a család, ennyi ennek a borzalomnak a pozitív oldala. Persze örülök, hogy a közelemben van a nővérem, de még jobban örültem volna, ha ez egy saját döntés eredménye, és nem egy szörnyű helyzet miatt, kényszer alatt hozzák meg.
Mikor voltál otthon utoljára?
A háború óta nem voltam otthon. Szerencsére nincsenek rokonaim és ismerőseim, akik az életüket vesztették volna. Azt kívánom mindenkinek, hogy mihamarabb véget érjen a háború.
