Örömhír: Illés Fanni paralimpiai bajnok úszónk anyai örömök elé néz
A GLAMOUR címlapsztárja, a tokiói paralimpián aranyérmet szerző úszónő, aktivista megtisztelt bennünket azzal, hogy velünk, a GLAMOUR magazin szerkesztőivel osztotta meg először az örömhírt, hogy hamarosan édesanya lesz, nyáron gyermeke születik. Már gömbölyödő pocakkal állt Annoni Zita kamerája elé, hogy elkészüljenek a majdan nagyon szép emléknek számító felvételek.
Ezeket láttad már?
Exkluzív interjúnkban erről a felemelő élménynek a megéléséről, a baba érkezésére való felkészülésről kérdezi Maróy Krisztina főszerkesztő Illés Fannit:
Gratulálok nektek a csodás hírhez! Köszönjük, hogy velünk osztod meg először!
Nagyon köszönjük a gratulációt! Igen, Álmossal (Szabó Álmos, Fanni párja és edzője - a szerk.) kisbabát várunk, a hatodik hónapban vagyok, ami sokaknak meglepő lehet, mert eddig is jártam edzésre, ugyanúgy tettem a dolgom, mint eddig, és ezután is ezt tervezem. Viccesen megfogalmaztam, hogy jó lenne vízben szülni, jó lenne, ha ott folyna el a magzatvíz a medencében. Tizennyolc éve az élsportban élek, így érzem jól magam. Szerencsére nincsenek rosszulléteim, edzés közben és után érzem magam a legjobban. Persze tudom, hogy lassítanom kell, mert egyre nehezebb vagyok, és a vállaimat nem szeretném túlterhelni, hogy esetleg még egy műtét legyen belőle, már kétszer átestem ezen korábban.
Mit tanácsolt az orvos?
A szülész- nőgyógyászom azt mondta, hogy annyit sportolok amennyi jólesik, a lényeg az, hogy én jól érezzem magam. Jelezte, hogy azért próbáljam meg kímélni magam egy kicsit a várandósság alatt, de azt tudjuk, hogy nem arról vagyok híres, hogy kímélem magam. Kétféle énem harcol most egymással, az egyik a sportolói énem, aki rendesen meg akarja csinálni a feladatot, a másik pedig az az óvó és féltő énem, ami gondolom hamarosan az anyai énem lesz. Ez egyelőre nem egyszerű, ezért is élem meg valószínűleg kissé nehezebben a testi változásokat is. Egész életemben kontrolláltam a testem, odafigyeltem arra mit eszem, mennyit eszem, mikor eszem, persze most is figyelek erre, csak hát a kisbabánknak meg kell nőnie, és ez természetes változásokkal jár az én testemben is. Ez a kontroll most kicsit kicsúszott a kezemből, ezt értelmezni tanulom most. Türelmet is tanulok, és magamról is sokat megtudok ebben a folyamatban. Ez persze nem olyan egyszerű minden nap, amikor látom az Instagramon, hogy mindenki mosolyog és boldog kismama. Nekem is, ahogy másoknak is, vannak nehezebb napjaim amiatt, hogy csak úgy az ömlik ránk a közösségi médiából, hogy mindenki, mindig nagyon elégedett és boldog, és hogy tökéletesnek kell lenned, hiszen mindenki tökéletes és mindenkinek az élete tökéletes. Kismamaként is az tűnik normálisnak, hogy a tested is, a bőröd is makulátlan, és ráadásul én még nem is panaszkodhatom annyira, mert a bőröm és a hajam tényleg szép. Szerencsés kismama is vagyok, mert nem voltak rosszulléteim, egyedül a fáradtság az ami időnként rám tör, de ez valószínűleg mindenkinél jelen van. Van olyan, hogy azt sem tudom, hol feküdjek le gyorsan egy kis szunyókálásra.
Most, a GLAMOUR felkérésére álltál újra Annoni Zita kamerája elé, aki már sokszor fotózott. Őt konkrétan szétszedték az emberek a közösségi médiában, mert a terhességével kerekdedebb lett. Nem kell ezzel foglalkozni, neked most az a feladatod, hogy a gyermeketeket várd!
Igen, ebben teljesen igazad van! Olyan tudatosan is élem meg ezt az időszakot, mint mondjuk egy versenyre való felkészülést. Például figyelek arra, hogy mikor, mit eszem, mi esik jól mindkettőnknek, és rengeteg folyadékot iszom. Ezek persze eddig is jellemeztek, csak most tudom, hogyha megkívánom a csokit, vagy a fagyit, akkor azt is meg kell ennem, mert itt már nem csak rólam van szó. Tényleg úgy várom a szülést is mint egy kihívást, mint egy olimpiát. Ez is egy fizikai próbatétel, amihez ugyanúgy szükség van a mentális erőmre is. Várom már, nem félek tőle, már rengeteg videót végig néztem a szülésről.
Azt el tudod mondani, hogyan készülsz fel egy olimpiára, engem a videónézés mellett az is érdekelne, hogyan készül fel egy fegyelmezett sportoló a szülés mellett a gyermek gondozására, mint kihívásra?
Nagyon sokat gondolkodom ezen, sok mindent olvasok, de nem léptem bele egyetlen csoportba se, ahol okítanának, kioktatnának az emberek. Szeretnék a magam módján tájékozódni, megválogatva a forrrásokat, tudatosan. Csak a három cicámból tudok egyelőre kiindulni, ott is nagyon következetes voltam, szerintem a kisbabánkkal is hasonló leszek. Nálunk Álmos a vajszívű.
Ez azért furcsa jellemvonás egy edzőnél, aki olyan sikeres, hogy már Az év edzője is volt!
Ha kilépünk az uszodából kenyérre lehet kenni. Teljesen más a való életben mint amikor dolgozik. Mi szerencsére társak vagyunk. Elfogadom azt, amit az uszodában mond, tudom, hogy ő tudja, hogy mit kér és hogy miért kéri. Ha onnan kilépünk, akkor ezek már nincsenek.
Mi az, amit meg lehet osztani a kisbabádról úgy, hogy természetesen már most tiszteletben tartjuk a jogait?
Nagyon szereti a steaket és a fagyit, és már most vízi ember. A reakcióideje például sokkal jobb mint az enyém. A nemét még nem szeretném elmondani, de azt elmondhatom, hogy minden úgy alakult, ahogy azt megálmodtam, és terveztem a fejemben és a szívemben. Van lába is meg keze is, ezt minden bizonnyal az apjától örökölte és nem tőlem. (Nevet.) Sok az előítélet, és az emberek fejében felmerül, ha egy sérüléssel, végtaghiánnyal élő embert látnak, hogy esetleg a gyerekénél is ez előfordulhat, és hogy mekkora felelőtlenség gyereket vállalni! Tudni kell, hogy ez csak velem történt, ez nem genetika. Nagyon sokszor találkozom azzal is, hogy azt gondolják az emberek, hogy életképtelen vagyok, és hogy állandó segítségre szorulok. Pedig nagyon aktív, teljes életet élek, jó lenne, ha ezt látnák az emberek is. Fontos, hogy attól, hogy valaki valamilyen helyzetben van, teljesen mindegy hogy mozgássérült, látássérült, szellemileg sérült vagy autista, akkor is éli az életét, a társadalomnak segítenie kell őt, hogy méltó életet élhessen, nem ítélkezni!
Nagyon fontos, hogy erre felhívod a figyelmünket! Milyen volt, amikor megtudtad, hogy gyermeket vársz?
Először a csíkos macskámnak, Csíknak árulta el hogy van. Azért vettem terhességi tesztet, mert a macska nagyon furán viselkedett velem, eszméletlen szeretetcunamit árasztott felém, ami szokatlan volt, össze-vissza nyalogatott.
Nekem, aki csak szakaszosan találkozik veled, lehengerő volt a hír, hogy babát vársz, merthogy a paralimpiai aranyad után elmondtad nálunk is egy interjúban, hogy akkor most jöhet a gyerek!
Igen, ebben is nagyon szerencsés vagyok, hiszen tudom, hogy a mai világban nagyon sokan küzdenek azért, hogy lehessen gyerekük, és nehezen jön össze. Pont nem ez a jellemző manapság, hogy elhatározás után rögtön összejön. A kisbabánk szinte napra pontosan akkor érkezett a pocakomba, amikor Álmos eljegyzett, ennél kerekebb nem tudom, hogyan lehetne a sztori! (Nevet.) Hiszek a jelekben. A nevét is úgy választottuk, hogy ahol voltunk vizsgálaton, az utcanévben benne volt a leendő neve. De ezt majd csak később mondom el!
Édesanyáddal beszélgettek a kisbaba ellátásáról, tervezgettek közösen? A körülötted lévő közösség hogyan fog fellépni, milyen segítséget ad esetleg nektek?
Kicsit bonyolult, mert anyukám kétszáz kilométerre lakik, de mivel a párizsi paralimpiai játékokon 2024-ben már szeretnék ott lenni, és már a jövő évi világbajnokságon is indulni szeretnék, segítségre van szükségem. Persze belekalkulálom, hogy nem tudom jelenleg, hogyan alakul majd a szülés utáni élet, de egyelőre így tervezem. Remélem, hogy édesanyám fel fog költözni, és ő fog a kisbabánkra vigyázni. Nincs semmi ellenérzésem a bébiszitterekkel szemben, de szeretném, ha a nagyszüleivel is olyan szoros lenne a kapcsolata, mint amilyen nekem a nagymamámmal. Itt nem azt mondom, hogy anyukám hozzánk költözik, mert az egészséges határokat meghúzzuk, de abban a napi öt órában vele lenne, amíg én edzem. De egyelőre anyukám még inkább csak azt hallgatja tőlem, hogy panaszkodom a testemmel kapcsolatban, hogy hogyan változik, és hogy én ezt hogyan élem meg.
Egy nagyon praktikus kérdést szeretnék feltenni. Amikor anyuka vagy, valahogy megsokszorozódnak a cipelni valók, hogyan viszed majd a kisbabádat és a temérdeknyi cuccát? Ezt a te esetedben hogyan lehet megtervezni?
A babakocsit inkább Álmosnak, anyukámnak, tesómnak vesszük, én szeretném őt hordozni, magamra fogom kötni, amíg lehet, aztán, ha nagyobb lesz, akkor is ül majd az ölemben. A kerekesszéken szerencsére rengeteg cucc elfér, vannak jó hátizsákjaim, amikbe lehet pakolni, a kerekesszékre lehet akasztani. Figyelem az anyukákat és látom, hogy mennyit cipelnek!
Szereted a divatot és a szépségápolást is. Hogyan öltözködsz majd a hátralévő időben, amikor a pocakod egyre nagyobb lesz?
A leggingsekre alapozok majd. (Nevet.) Nem szeretem a zsákruhákat, szeretem, ha egy ruha körülöleli a testem, követi a formámat. Mostanában rászoktam az oversized ingekre, amiket lezseren megkötök, ez nyáron is kellemes viselet lesz, mert a várandósságom egy része már a kánikulára esik, így ez fontos darab lesz a ruhatáramban. Kifejezetten kismamáknak való dolgokat még nem vásároltam, inkább nagyobb méretet vettem egyelőre, amik később is jók lesznek még, mondjuk egy ing, egy jó anyagból készült leggings, ami több méretet is kiszolgál.
Könnyű szülést kívánok neked, élvezd a babavárás minden pillanatát!
Stylist: Kökény Niki, Smink: Nyírő Fruzsina, Fodrász: Radván Simon
