Igazi álomesküvő: Dombai Laura elmesél minden részletet az ő Nagy Napjáról

Kereken egy év állt rendelkezésünkre a megszervezéshez, ami bőven elég is volt mindenhez. Maga a várakozás és tervezgetés hihetetlenül izgalmas időszak, nagyon szerettük minden egyes részét. Örülök, hogy mindent magunknak intéztünk, hiszen ha úgy nézzük, ez volt a 0. közös feladatunk a házas életben, amit meg kellett oldanunk, valamint így tényleg minket tükrözött az egész esküvő. Tavalyi évben írtam is egy online cikket a készülődésünkről, ami akár mankóként is szolgálhat a menyasszonyok számára.

Ahogy közeledett az esküvőnk napja, természetesen annál nagyobb volt bennünk az izgalom és annál jobban vártunk, hogy megélhessük a várva várt pillanatokat. Szülővárosomban, Mohácson tartottuk az esemény nagy részét, így már két nappal előtte leutaztunk Budapestről, hogy segíthessünk az előkészületekben. (Az esküvő hetének keddjén búcsúztattam el egyébként leányéveimet barátnőimmel és anyukámmal karöltve. Felejthetetlen napot szerveztek nekem, nem is kívánhattam volna jobb lánybúcsút, de tényleg!)
2019.06.07. (Péntek) Ez a nagy napunk dátuma, ami most már piros betűs ünnep lesz életünk hátralévő részében. Alapvetően nem vagyok izgulós típus, de tény, hogy az ember nem igazán tudhatja előre, hogy mi vár rá a saját esküvőjén, valamint, hogy milyen érzések töltik majd el, így nem sokat aludtam én sem a lakodalmat megelőző éjszakán. Szüleim házában tértem utoljára "lányként" nyugovóra, a férjem pedig egy hotelben, ahol nem mellesleg szuper hangulat volt az utolsó estén, hiszen vendégeink közül sokan megérkeztek már csütörtökön Mohácsra. Szervezésünk fontos része volt, hogy segítettünk a nem helyi vendégeink számára szállást foglalni egy remek Duna-parti hotelben, valamint akik a lakodalom helyszínén szerettek volna aludni, azoknak pedig ott. Na, de kanyarodjunk vissza a menyegző napjához. Kora reggel már felkeltem, mászkáltam a házban, átnéztem a kis listámat, hogy biztosan semmit se felejtsek majd el. Kinyomtattam egy forgatókönyvet is, hogy ha a készülődés alatt bárkinek kérdése lenne, könnyedén informálódhasson. 12 gyönyörű koszorúslányom volt, akik egytől egyig mind a barátnőim, és akik már reggeltől velem voltak az esküvő napján. Szerencsés vagyok, amiért a gyerekkoromban kötött barátságaim a mai napig erősen élnek, nagyszerű dolog, hogy a távolságok, valamint az idő kereke nem törték meg a kapcsolatainkat. Felnőttként is sikerült igaz barátokra lelnem, így a koszorúslányaim tényleg azok a Nők voltak, akik fontos szerepet töltenek be az életembe, és akikre tudom, hogy számíthatok nem csak a lakodalom napján, hanem bármikor.

Tanúmnak is barátnőt választottam, méghozzá Nórit, aki az elmúlt 8 évben legjobbá vált, valamint aki anno nyomon követte a férjemmel való összeismerkedésünk minden apró részletét is. A családdal, valamint a csajokkal készülődtünk tehát közösen a szüleim házában, ahol mondhatni nagy volt az sürgés-forgás már reggel 7:00-től. Az egyik szobában fodrász készítette a lányok haját, a teraszon sminkesekhez álltak sorba, de a lényeg az volt az egészben, hogy együtt voltunk. Hamar elérkezett az egyik legizgalmasabb rész: a menyasszony öltöztetése. Anyukám és néhány barátnőm segített nekem a szobámban, nagyon meghatározó pillanatok voltak ezek. Innentől kezdve aztán valaki benyomhatta a gyorsító gombot, hiszen tényleg hihetetlen sebességgel pörögtek az események. Nem volt rövidnek mondható a mi esküvőnk, (pénteken kezdődött és gyakorlatilag hétfő hajnalban ért véget) de kettőt pislogtam és már véget is ért.

Kikérővel indult a hivatalos program a szüleim házánál, ahova a vendégek után, a vőlegényem érkezett meg zenekari kísérettel, kezében a menyasszonyi csokrommal. Gyakorlatilag mindenki az utcán volt, csak négyen maradtunk bent a házban. Az unokabátyám, Lackó, aki később kikísért, valamint a két kutyusunk és én. Álltunk a folyosón és füleltünk, hogy kint éppen mi zajlik. Vőfélyünk, Zoltán először hivatalosan is "kikért" engem a szüleimtől, majd Lacit elbúcsúztatta a saját szüleitől. A templomi szertartáson kívül ezt a részt vártam a legjobban. Kilépjek az ajtón és meglássam a vőlegényemet. Mindketten ekkor láttuk meg természetesen egymást aznap először, sőt arról sem tudtunk korábban, hogy a másik miben lesz. Megmondom őszintén nagyon sokáig körbe se néztem, hogy kik állnak még ott, mert csak Nyuszkóra tudtam koncentrálni. Nagyszerű pillanatok, amik nem is hasonlítatóak más érzéshez. Ezután az én búcsúztatóm kezdődött, amit nagyon nehéz volt úgy végighallgatni, hogy ne sírjam el magam. Hálás vagyok, amiért ennyire szoros a kapcsolatom anyukámmal és apukámmal. Egyke gyerekként szinte mindent hárman csináltunk gyerekkoromban, sőt a mai napig szívesen programozunk közösen, szeretjük az együtt töltött időt. Napi szinten beszélünk valamilyen formában, tehát tényleg nagyon megható volt a vőfély beszéde amikor a szüleimről esett szó. Rengeteget köszönhetek nekik és az esküvőnk szervezésénél, lebonyolításánál is támaszkodhattunk rájuk végig, erejükön felül kivették a részüket mindenben, tényleg megkönnyítették a dolgunkat.

A kikérőt követően volt egy kis vendégfogadás az udvarban, majd autókkal megindultunk a következő helyszínhez: a polgármesteri hivatalhoz. Vidéki esküvőhöz méltóan hangos duda kísért minket végig az utcákon egészen a főtérig, ahol leparkoltunk a kocsikkal. A napunk egyik fő eseménye következett, hiszen összeadott minket az anyakönyvezető, kimondhattuk a várva várt IGEN-t és leírhattam először az új nevemet. Csodás érzés volt ott állni. Egy kicsit megmozgattuk a vendégsereget és átsétáltunk közösen a mohácsi református templomba, ahol Isten színe előtt is ígéretet tettünk egymásnak. Azt hiszem az itt tett hangos fogadalmunk volt az egyik legmeghatóbb momentumok egyike. Az esküvői videónkon is jól látszódik, hogy ekkor bizony sok zsebkendő került elő. A buszok már vártak minket a templom előtt, ugyanis innen már közösen utaztunk a vacsora és lakodalom helyszínére, Palkonyára. Palkonya Mohácstól 40 km-re található, a villányi borvidékhez tartozó mesés falu. Itt találtuk meg a számunkra legszimpatikusabb helyszínt, a Mokos pincészetet. Utólag sem bántuk meg, hogy erre esett a választás, hiszen mind a szervezés alatt, mind az egész lakodalom idején remek, készséges vezetőség és személyzet állt rendelkezésünkre. Valóban mindenben a kívánságainkat lesték, abszolút zökkenőmentesen zajlott minden. A vacsora alatt úgy gondolom minden vendégünk megnyalta mind a 10 ujját, hiszen igazán ízes és bőséges ételeket szolgáltak fel nekünk. A helyszín kiemelkedő tulajdonsága még az a gyönyörű panoráma, amiben a teraszon frissülőknek volt részük. Itt készültek el a vendégekkel a közös képeink, valamint néhányat kettőnkről is kértünk, de mi alapvetően Horvátországban tartottunk a lánykérésem helyszínén az úgy nevezett kreatív fotózást.

Vendégeinket körasztaloknál ültettük le, mi pedig egy hosszú asztalnál foglaltunk helyet szüleinkkel és tanúinkkal. Nyitótáncunkat követően egyből be is indult a buli, tényleg nem kellett senkit sem pesztrálni, hogy jöjjön a "parkettre". Imádtuk minden egyes részét a lagzinak is, jó volt látni, hogy együtt mulatnak/táncolnak a vendégeink. Az éjszaka nagy részében élő zenekar lépett fel a színpadon, de 2:00 óra után már átvették a szerepet a disco számok. Menyasszonytánc után átöltöztünk, én is felvettem a gyönyörű menyecske ruhámat, ami már maradt is rajtam a hazakísérésig. Gyertyafénytáncunk alatt a két tehetséges unokatestvérem énekelte el élőben a tavalyi év egyik legromantikusabb dalát, a Shallow-t. Ekkor sikerült néhány újabb megható pillanatot szereznünk önmagunknak, valamint a vendégeknek egyaránt. Hajnali 4:00 órakor indultak vissza Mohácsra a buszok, amiken konkrétan folytattuk a lagzit, hiszen mindenki énekelt, táncolt. (Még az is, aki azt hitte pihenhet egy kicsit…) Szülővárosomban és a környező falvakban hagyomány lakodalmak másnapján (hajnalban) az úgy nevezett hazakísérés. Barátaim korábban feldíszítettek parádésan nekünk egy lovas kocsit, amit lovak helyett a vendégek húztak egészen a házunkig. Muszáj megjegyeznem, hogy egy-egy ilyen út órákig is eltart és mindvégig kísér minket a zenekar, tehát abszolút egy vidám, táncolós menetet kell ilyenkor elképzelni. Megérkezéskor első közös feladatunkat végeztük el, ugyanis el kellett fűrészelnünk egy vastag fát a férjemmel. Ezután egymás lábát is megmostuk, majd befutottunk a folyosóra. (Ezek helyi hagyományok, amiket szívesen tartottunk mi is..) Ekkortájt már megérkezett udvarunkba az újabb zenekar, akik délig húzták kedvenc nótáinkat. 13:00 óra körül elkészült Mohács jellegzetes étele, a köcsögös bab is, amit a vendégek már nagyon vártak. Szombat éjszaka egy kicsit pihentünk, de vasárnap folytattuk egy újabb remek nappal, az úgy nevezett morzsa partival.

Nagyon örülök, hogy a Glamour felkért ennek az anyagnak a megírására, hiszen nagyszerű érzés volt újra felidézni az emlékeket. Sokszor elmondtuk már a férjemmel, hogy nagyon szívesen újra élnénk az esküvőnket. Szerencsére kaptunk a videós csapatunktól egy 4,5 órás anyagot, amit már rengetegszer megnéztünk. Javaslom azoknak, akik lakodalom előtt állnak, hogy kérjenek hosszú filmet is, hiszen akármennyire szeretne az ember mindent megélni a nagy napján, egyszerűen nem lehet. Képtelenség mindenhol ott lenni. Nagyon hálás vagyok, amiért úgy zajlott minden, ahogyan azt szerettük volna. Fontos szempont volt, hogy a vendégek minden részét élvezzék, mindeközben minket tükrözzön az egész nap. (napok…) Tényleg a legboldogabb érzés volt kimondani az igent, fogadalmat tenni Isten előtt, látni velünk örülni mindenkit, aki fontos számunkra. A családunk és barátaink is mindent megtettek azért, hogy az esküvőnk felejthetetlen legyen, köszönjük nekik, hogy velünk ünnepelték boldogságunkat.

Ha mondom kellene néhány tippet a nagy napra vonatkozóan, azok talán a következők lennének:

Videós összefoglalónk a mi napunkról:

Videó: Blend41 Film Viktor Nagy
Fotók: Orsolya Hajas
Helyszín: Mokos Pincészet, Palkonya Viktoria Mokos
Vőfély: Palkó Zoltán
Lakodalmi zenekar: Horizont Zenekar Kozel Attila
Reggeli zenekar: Id. Peti-Kovács István és zenekara Kovács Tibor Budu
Menyecske táncunk alatti duett: László Dombai és Dombai Csilla
Menyasszonyi ruha: Diora Esküvői Ruhaszalon
Menyecske ruha: Bélavári Zita Couture-Esküvői és alkalmi ruhaszalon Zita Bélavári
Köntös: Kathia Dobo
Koszorúslányruhák: LIPSclothes
Koszorúslányok frizurája: Surovsky Sándor
Menyasszonyi frizura: Csoszogó Beniszter
Smink: Rebeka Nagy
Menyasszonyi körmök: Vattai-Harmat Reni
Dekoráció: Anikó virágműhely
Vázák: Sabina Decors
Meghívók és menükártyák: Linda Buttercup Design
Tánctanár: Tatár Gergő
Torták: Magda Cukrászda
Hasznos tanácsok: Wedding by Alexandra
Templom: Mohácsi Református Egyházközösség temploma
Hivatali szertartás: Polgármesteri Hivatal, Mohács

Szöveg: Dombai-Fitos Laura