Fluor Tomi: „Vállalni a döntéseim következményét ugyanolyan felnőttség, mint elköteleződni”
Fluor Tomi imádja megélni a szerelmet, de a szabadsága legalább ilyen fontos számára. Azt azért elárulta interjúnk során, hogy simán kiköltözik majd Budára, ha egy nap családja lesz, de azt is tudja, hogy ez nem a közeljövő zenéje.
Ezeket láttad már?
A mizus srácnak 19 éve mutatták be első videóklipjét. Mintha csak tegnap lett volna! Az idő múlása őt is meglepi néha. Mondhatnánk, hogy a szemünk előtt nőtt fel Fluor Tomi, de nincs így. Vagy mégis? Szeret hősszerelmes lenni, de a kisbabáktól kicsit ódzkodik, és éppen a következő fesztiválszezonra készül a produkciójával.
Halat, zöldséget, diétás limonádét kértél ebédre… Csak nem a beach body a cél?
Igyekszem formába kerülni, mostanában kicsit megszaladt a mérleg… Két és fél évig azt ettem, ami eszembe jutott, a mekitől a nachosig, gumicukrot, benzinkutas vacsorákat, nem volt időm odafigyelni az étkezésemre. Amennyire lehet, most próbálok diétázni és edzeni, mert jön a szezon, amit bírni is kell, és a nagy fesztiválozások végére szeretnek felszaladni a kilók.
Mióta befutottál, a belvárosban élsz. Tervezed, hogy kijjebb költözz, vagy még mindig jól érzed magad a nyüzsgésben?
Egy olyan helyen lakom, ami hangulatra családias és nyugodt, ennek ellenére a hatodik kerületben van. Van egy teraszom a város felett, lágyan morajlik Budapest körülöttem. Viszont egyre jobban tetszik Buda, lehet, hamarosan ott kötök ki, főleg, ha úgy alakul, hogy családom lesz. Bár az nem most lesz.
Pedig telik az idő…
Ne is mondd! Múltkor a legjobb barátaimmal arról beszélgettünk, hogy húsz éve lógunk együtt. Mostanában pedig már ennyi idős srácokkal dolgozom! Durva felismerés az is, hogy tizenkilenc éve játszotta a Viva az első klipemet, a Wellhello pedig jövőre lesz tíz. Te jó ég!
Azért töretlenül sikeresek vagytok, és meg sem álltok a fesztiválszezonban. Úgy tudom, most jön egy új album is.
Pörgetjük folyamatosan a dalokat az új albumról, eddig a Crush, a Holiday és a Pezsgőeső jött ki róla olyan arcokkal, mint Lil Frakk, Andro vagy a Valmar. Most épp az AKC-s srácokkal érkezik a klip, de a Budapest Parkos koncertünkig kijön még két klip, hasonlóan izgalmas kollabok lesznek azok is. Amennyire régebben elzárkóztunk a közreműködésektől, most annyira megszerettük benne a kísérletezést.
Hogyan születik egy dal?
A fejemben (nevet). Ez mindig más. Lejegyzetelem a gondolataimat, eszembe jut valami a piros lámpánál, a dugóban ülve, olykor egy hosszabb írásomból emelem ki a kulcsmondatokat, amit dallá formálok. Annyi mindenből tudok inspirálódni! A kedvenc példám, amikor egy magassarkú kopogásából született dal a Dob utcában. Olyan is van, hogy egy hosszabb írásból szedek ki kulcsmondatokat. Vagy épp amikor szerelmes hősnek érzem magam, annak a beteljesüléséből, esetleg hiányából.
Ilyen is van? Szerelmes típus vagy?
Abszolút. Szeretem azt a tudatállapotot, van egy olyan szentsége, ami magasztossá és szebbé tesz mindent. Nem is tudok összejönni valakivel, akibe nem vagyok halálosan szerelmes. Ha nem érzem, hogy emeljük egymást, hogy lehet közös univerzumunk, elvarázsolt világunk, amiben csak ketten vagyunk, akkor hagyom a fenébe. Ezért csodálkozom, mikor celebek kéthetente megtalálják életük szerelmét, kicsit irigykedem, hogy nekem nem jön ilyen gyakran a lehetőség (nevet).
És hogy állsz az elköteleződéssel? Lassan te is abba a korba lépsz, hogy a gyerekkel, családdal nyaggatnak.
Tizenegy éve élek egyedül, felnőttként. Az ember ezt nagyon meg tudja szokni. Már nem is alkalmazkodom olyan könnyen. Minden úgy van, ahogy kitalálom, ahogy hagyom, azt csinálok és akkor, amit akarok. Voltak rám komoly hatással nők, de sosem adtam fel a függetlenségemet. Szerzőként, szövegíróként fontos a munka miatt is, de egyébként is igényelem az énidőt, szeretek egyedül lenni. Persze lelkesedésben ez valamennyit visszavesz, és talán nem is vagyok elég „éhes” ahhoz, hogy fanatikusan keressem a társam. Mióta Diaz apa lett, az újságírók első számú kérdése, hogy meghozta-e a kedvem az ő példája a gyerekvállaláshoz. Óriási érzelempakk lehet a gyerek, mégis, mikor hallgatom a haverjaim beszámolóit, azt érzem legbelül, hogy azért jó, hogy a nehezebb oldalak nem az én problémáim. Nyomást még nem érzek magamon.
Meg akarsz felelni a „bulizós csávó” imázsnak?
Nem feszülök azon, hogy az emberek mit látnak bennem, belőlem. Ismert emberként kialakítanak rólad valamilyen képet, ez ezzel jár. Nyilván valakinek a századik komolyabb szívszorító dal, fontos témák mellé odaállás, fontos társadalmi üzenet vagy Wellhello sláger után is a Mizus hülyegyerek leszek, de ezt is el tudom fogadni. Elvagyok az életemmel, benne azokkal, akiket szeretek. Van, hogy kapok a pofámra, mikor megkérdőjelezem a kormány döntéseit, vagy mikor szimplán csak kiemelnek tőlem egy mondatot címnek és a teljes üzenet át se megy, de általában továbblépek. A konfliktusok felesleges harcok rosszindulatú emberekkel, csak elviszik a kreatív energiákat. Azt a kérdést szoktam feltenni, hogy ebből mennyi az én problémám. Ha valakiből árad a gyűlölet, az főleg az ö problémája. Alapjaiban azt gondolom, hogy a szeretetnek és az elfogadásnak kell győznie a végén. Ha nem is egy hollywoodi film az élet, szibériai drámának se muszáj lennie.
Sokat dolgozol - mi az indítéka?
Szeretem, amit csinálok. Ez egy óriási produkció sok munkával és folyamatos stresszel, mi meg az a csapat vagyunk, ami mindent megtesz azért, hogy a lehető legtökéletesebben működjön minden. Saját magam főnöke vagyok, ami szabadságérzetet ad, de egyben hatalmas felelősség is. Most épp a Budapest Parkos supershowra készülünk. Óriási elszállt ötlethalmaz van a fejünkben, ezt kell egyensúlyba hozni a valós lehetőségekkel.
Hogyan inspirál a fiatalabb zenész generáció?
Imádom, hogy helyből van bennük egy nagy adag nyitottság, ők már nem foglalkoznak műfajokkal, kevernek mindent. Mikor mi voltunk 20 évesek, még mentek ezek a dolgok, hogy a rapper utálta a ravert, a rocker a ravert, és így tovább. Nem feszülnek be és akadnak le részleteken, csak csinálják, és ők, ahogy én is anno, maguknak írják a szövegeket és totálisan önazonosak, nem a popgyárból jönnek ki szalagon. Oda-vissza tanulhatunk egymástól, imádok az újabb arcokkal lógni, Lil Frakk bro is nagy spanom lett az elmúlt években, ahogy mostanában az AKC-s srácok is. Értékes, tehetséges, jószívű arcok, tele tűzzel.
Inkább a fiatalok társaságát keresed, vagy idősebbek is hatással vannak rád?
Mindenféle korosztállyal szívesen lógok. Hajóst nagyon bírom, a szakmában idősebbek is körülvesznek, de a legjobb barátaim velem egyidősek. A dalokat is „meg szoktuk futtatni” többféle korosztályon, hogy ki mit szól hozzá, érdekelnek a vélemények. A lényeg szerintem, hogy az ember legyen benne a körforgásban és legyen nyitott az új dolgok felé. Nem szeretnék keserű, begyöpösödött öreg lenni.
Érdekes, de számomra te tipikus Pán Péternek tűnsz. Olyan embernek, aki sose nő fel.
Szerintem ebben a szakmában ennyi év alatt szinte lehetetlen nem felnőni, ha valaki minimálisan is elemző- és önelemző típus. Olyan döntési helyzetek vannak, annyi konfliktust kell kezelni, annyi mindent kockáztat folyamatosan, minden nap az ember! Aki ehhez nem nő fel, az vagy beleroppan, vagy kimenekül a valóságból és hibáztatni kezdi a világot mindenért, amit ő ront el. Ad egy komoly élettapasztalatot ez az egész. Vizsgálódó, érzékeny embernek tartom magam, tanulok a hibáimból és elismerem azokat. Ha valami nem jön be, az rajtam csattan, nem egy cégen. Ezt lelkileg is kezelni kell, és szakmailag is. Minden nap készenállok, beleállok, megfelelő állapotban kell lennem, hogy jól reagáljak le dolgokat.
Mi az, ami segít?
Ismernem kell a saját működésemet, szükséges az önismeret. Persze valaki zsigerből zenél, él bele a világba… Én nem. Nekem ehhez belülről kellett megérnem, olykor pszichológus segítségével, de mindenképp rengeteg gondolkodással és erőfeszítéssel. Minden nap vállalni a döntéseim következményét ugyanolyan felnőttség, mint elköteleződni.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”