Exkluzív interjú Horváth Lilivel, a Karlovy Vary filmfesztivál kétszeresen díjazott filmjének, a Szerdai gyereknek a rendezőjével
Már a tavaly is rendkívüli magyar mozifilmekkel lettünk gazdagabbak. Szerencsére ez a trend idén is folytatódik. Miután Mundruczó Kornél Fehér Istene Cannes-ban óriási sikert aratott, idén emeltük a tétet Nemes Jeles Laszló filmjével, és a rendező a fesztivál nagydíját nyerte el. Azóta pedig már Oscar-jelölésekről is rebesgetnek. Reménykedjünk!
Ezeket láttad már?
Azonban nem csak a Saul fia teljesít ilyen jól, hiszen a másik legnagyobb nemzetközi filmes fesztiválon, a Karlovy Varyn néhány hete Horvath Lili első nagyfilmje, a Szerdai gyerek két díjat is bezsebelt. Mindjárt az East of the West versenyprogram első helyezettje lett, emellett pedig a filmkritikusokból álló FEDEORA fődíját is elnyerte a film, amit idén ősszel láthatunk a mozikban.
A film rendezőjét, Horváth Lilit sikerült elcsípnünk néhány percre, és válaszolt kérdéseinkre:
Rövidfilmesként kezdted, és nem titok, hogy a Szerdai gyerek az egyik kisfilmed, a Napszúrás folytatása. Miért ennyire fontos számodra a szociális problémák feldolgozása ilyen formában? Van ehhez bármilyen személyes kötődésed is?
Szerencsére a neveltetésem nagyon különbözik a film volt állami gondozott főszereplőjétől: nagyon jó családban nőttem fel. Az, hogy a történetem hősei felé empátiával közelítek, nem valami különleges szociális érzékenység jele, hanem rendezői kötelességem – akkor is így kellene lennie, ha a film egészen más miliőben játszódna. Nem szeretnék a társadalom peremén élők ügyének zászlóvivőjeként tetszelegni. Vannak emberek, akik valóban ezzel foglalkoznak, és akiket nagyon tisztelek. Én meg egy történetet próbáltam elmesélni, amelyben elsősorban egy különös körülmények között létrejövő szerelmi háromszög-dráma foglalkoztatott.
Vegyes a szereplőgárda, ami a képzettséget illeti. A főszereplők amatőr színészek, akiknek ez volt az első filmes szereplése. Ez a film történetének a hitelessége miatt volt szempont, vagy más oka volt? Bár azt viccesen megjegyzem, Kinga (a főszereplő) egy olyan szép lány, hogy nehezen tudnám róla elhinni, hogy ilyen szörnyű körülmények között kell élnie – ez egyébként nem volt gond?
Hamis sztereotípia, hogy az állami gondozásban felnőtt emberek szerencsétlen külsejűek lennének. Ha elmész bármelyik gyermekotthonba, meg fogsz lepődni, milyen külső-belső adottságokkal rendelkező gyerekekkel találkozol. Az viszont igaz, hogy a nem családban nevelkedő gyerekek a felnőtt életben gyakran hamar elvéreznek, és onnan már iszonyatosan nehéz akár a nullára visszaküzdeni magukat. Azzal, hogy Vecsei Kinga személyében egy szép és intelligens embert választottam a főszerepre, éppen ezt akartam hangsúlyozni: nem az adottságok hiánya a legnagyobb gond, hanem a belső, neveltetésbeli, lelki hiány. A kérdés első felére is válaszolok. A főbb szereplők között sok a tinédzser – Kinga is közéjük tartozik. Az ő esetükben életkorukból következően nem is lehetett volna profi színészeket választani. Az pedig, hogy a felnőtt szereplők között keverednek az amatőrök és a profik, koncepció volt: a környezet hiteles ábrázolására, illetve kölcsönösen inspiráló, stimuláló színészi helyzetek létrehozására törekedtem.
Biztos vagyok benne, hogy hihetetlen érzés volt, amikor két díjat is nyertetek Karlovy Varyban. Mégis milyen volt ott lenni és ekkora sikereket átélni? Miben változtatta ez meg az életedet?
Karlovy Varyban nagy a felhajtás – hogy mást ne mondjak: a produceremmel, Fehér Károllyal Harvey Keitel mellett álltunk a díjazottak közös fotózásán... Ugyanakkor egy nagyon közvetlen fesztivál, valódi kommunikáció tud létrejönni az alkotók és a közönség között. Jó levegő vette körül a filmünket ott – az pedig, hogy ezt a két díjat, amiből az egyik ráadásul a kategória fődíja, megkaptuk, minden várakozásunkat felülmúlta. Abban a pár telefonbeszélgetésben, mikor a munkatársaimat meg a családomat felhívtam, hogy elmondjam nekik a jó hírt, sűrűsödött sok év és sok ember munkájának a jutalma. Szeretnék még filmeket csinálni, ezek az elismerések is erre bátorítanak. A többi rajtam múlik.
Ez remek hír, tudnál esetleg az újabb filmes terveidről beszélni?
A következő rendezésemről korai lenne részletesen beszélni – elkezdtem dolgozni egy anyagon, ami nagyon más világban játszódik, mint a Szerdai gyerek vagy a rövidfilmjeim; a hősei sem kamaszok. Emellett pedig felkérésre egy mesefilm forgatókönyvét írom. Ez egy karácsonyi történet lesz.
Kik voltak rád a legnagyobb hatással a Szerdai gyerek rendezésében, de általánosságban is? Kit tartasz az ikonjaidnak? Melyek a kedvenc filmjeid?
Rengeteg film, nagyon nehéz lenne egyet-kettőt kiemelni. Valamit mégis megpróbálok válaszolni. Eddigi életemben, azt hiszem, abban az évben néztem a legintenzívebben filmeket, mikor eldöntöttem, hogy rendezőnek fogok felvételizni. Ezt az évet Párizsban töltöttem, ahol fantasztikus filmes kultúra van, tömérdek apró mozival, amelyek régi filmeket játszanak, teltházzal. Ott, tizenkilenc évesen Truffaut, Antonioni és Cassavetes munkái voltak rám a legnagyobb hatással.
Kattints ide, és nézd meg a Szerdai gyerek előzetesét:
Nagy-György Borbála interjúja
