Erős Antónia: „Magyarországon az emberek többsége szomorú arccal járkál”
Egy év alatt égő pirosból hamvas szőkére váltott, ami a hajszínét illeti. Minden más tekintetben Erős Antónia örök, mint egy szobor. Komoly, elegáns és értékes.
Ezeket láttad már?
Az elmúlt hónapokban Erős Antónia sok jubileumot ünnepelt: 25 éves lett az RTL, melynek a kezdetektől fogva munkatársa, ezüstlakodalmat ült a férjével, és nagykorú, azaz 18 éves lett az Egy csepp figyelem Alapítvány. Ennek kapcsán kérdeztük mérföldkövekről, számvetésről és a kamasz gyerekeivel töltött mindennapjairól.
A jubileumok során önkéntelenül is visszatekintünk a kezdetekre, és összehasonlítjuk a jelennel. Szoktál számot vetni magaddal a nagy évfordulókon?
Nem vagyok egy visszanézős típus, de az évfordulók során nem lehet megúszni, hogy ne gondoljam végig az elmúlt időket. Az RTL születésnapi ünnepségén egy olyan filmet vetítettek le, ami az első pillanatoktól az utolsókig tartalmazott jeleneteket a csatorna életéből. Olyan események villantak fel, amikre nem is emlékeztem, de nagyon jó érzés volt felidézni azokat. Az alapítvány életében is van mire emlékezni, pörögnek előttem a régi fotók, bevillan, milyen volt az első logó, milyen sátrakban voltunk a Sziget Fesztiválon, ahol a külföldiek sörös korsóval a kezükben ültek le hozzánk vércukrot mérni. Még nekem is hihetetlen, hogy így kinőttük magunkat. Minden évforduló megmutatja, mennyit tettünk le az asztalra, és ez büszkeséggel tölt el. Nehéz a felszínen maradni a gazdasági és politikai helyzetben, de a lelkesedés visz minket előre. Értéket teremtünk, évről évre.
Sajnálod az idő múlását?
Nem vagyok egy siránkozós fajta. Lehet, hogy kevesebb ráncom volt huszonöt éve, de született két szép gyermekem, akikre jó ránézni. Teljesen felesleges az elmúlt dolgokkal foglalkozni, meg kell próbálni jól érezni magunkat a bőrünkben. Rajtunk áll, hogy éljük meg az évek múlását! El tudjuk-e engedni, ami nem sikerült? Anno siránkoztam, hogy két ponttal maradtam le a jogi egyetemről, most meg úgy érzem, ha jogász lennék, egy sötét irodában végeznék egy unalmas munkát ahelyett, hogy híradóznék. Így is fel lehet fogni az elszalasztott lehetőségeket. Magyarországon az emberek többsége szomorú arccal járkál, pedig megtehetnék, hogy optimistábban tekintsenek a világra és egymásra.
Figyeled az embereket?
Próbálok figyelni általában. Már csak szórakozásból is szoktam figyelni az embereket, például a piros lámpánál nézek kifelé, hátha látok érdekes interakciót a járókelők között. Izgalmas találgatni két ember viszonyát, amikor más információnk nincs róluk, csak a testbeszédük, az arcuk rezdülése, a kézmozdulataik. Szórakoztat ez a fajta megfigyelés. Egyfajta mindfulness számomra, teljesen el tudok veszni benne. Ösztönös tevékenység, de hasznos a munkám során is. Riporterként fontos, hogy megértsem az emberek apró jelzéseit. Úgy lehet megtalálni azt a közös pontot, amiből egy tartalmas beszélgetés tud kerekedni.
Egy csepp figyelem, neked mi az?
Az apró, hétköznapi bókok, amik nem kerülnek semmibe. Mondatok, amiktől mások jobban érzik magukat. Sosem fejeltem el például azt a virágcsokrot, amit a kollégáimtól kaptam a szeptember 11-ei terrortámadás kapcsán tartott maratoni híradózásom után… Semmiségnek tűnik, de húsz év után is emlegetem. Nagyon jólestek a gyerekeimtől anyák napjára kapott könyvjelzők, melyet kamaszos zavarukban adtak át.
Már ők is 14 évesek. Hogy bírod a kamaszodást?
Idegesít és szórakoztat egyben. Olykor nevetünk rajtuk, amit csinálnak, ahogy kinéznek, ahogy mozognak. Olykor a plafonig ugrok az idegességtől. Őrült hullámvasúton ülnek, egyik percben hisztiznek, másik percben nevetnek. Ha nehéz, arra gondolok, hogy én sokkal rosszabb voltam. Ennyi idősen alig akartam a szüleimmel lenni. Szonja és Matyi azért még ott vannak velünk, kedvelik a felnőtt barátainkat és azok gyerekeit. Hogy nem futnak ki a világunkból, talán kicsit elismerése annak, hogy valamit jól csináltunk. Persze a generációnk is más, régebben nagyobb volt a távolság szülők és gyerekek között. Hozzám bármilyen kérdéssel fordulhatnak, mindenre válaszolok, ami őket zavarja a legjobban, például szexuális témákban. Kérdeznek valami provokatívat, aztán befogják a fülüket, ha őszintén válaszolok.
Kimért, fegyelmezett nőnek tűnsz. Látjuk valaha Erős Antóniát az eső alatt táncolni?
Mindannyian szerepeket játszunk az életünk során. Más vagyok a nyilvánosság előtt, mint otthon. A cukorbetegség miatti felelősségérzet azért rányomta a bélyegét a személyiségemre is. Teljesen nem veszthetem el az önuralmat önmagam mellett. A kérdésre a válasz: esőben nem. Egy esküvőn? Igen.
Mit szeretnél még valóra váltani?
Az Alapítvánnyal sok célom van. Ebben az évben sikerült határon túli kitelepüléseket is szervezni, ez nagy lépés. Célom az is, hogy a Praxis magazin kiteljesedjen, branddé váljon. Amúgy meg maradjon minden úgy, ahogy van, elégedett vagyok az életemmel. Nincs bakancslistám, de még mindig szeretek utazni. Célom, hogy tudjunk is, legalább egy évben egyszer jó messzire. Az úticélt illetően mindenevő vagyok. Bármi jöhet, ami szép.
Még több inspiráló exkluzív interjú a GLAMOUR.hu-n:
- Dr. Almási Kitti: „A krízisekben általában fejlődünk, csak közben fájdalmas és nehéz”
- Puskás-Dallos Bogi: „Jobban szeretek kérdezni, mint magamról beszélni”
- B. Nagy Réka: „Darabokra hullunk szét, amikor próbálunk megfelelni olyanoknak, akiknek lehetetlen„
A Z generáció és a munka – beleszülettek a technológiába, most már ők diktálják a szabályokat