Erdélyi Mónika: „A nehézségek hatására teremtettem meg, amim ma van, és ami biztonságot ad”
Erdélyi Mónika tizennégy év után műsorvezetőként tért vissza a képernyőre, ráadásul bombaformában állt a kamerák elé. A TV2 reggeli műsorában, a Mokkában beszélget arról, ami mostanában a legjobban foglalkoztatja: az életmódváltás és fogyás.
Ezeket láttad már?
Erdélyi Mónika korábban az egyik legjobban foglalkoztatott televíziós személyiségek egyik meghatározó szereplője volt, az elmúlt években azonban szinte alig láthattuk képernyőn. A visszatérésről és az életmódváltásról beszélgettünk vele.
Köze van az életmódváltásodnak ahhoz, hogy újra tévézel?
Valószínűleg igen. Ez most egy remek árukapcsolás. Örülök neki, hogy egy olyan témával kapcsolatban beszélgethetek az emberekkel, ami engem is érint, az egészséges életmódról és a fogyásról.
Vágytál a tévézésre? Tizennégy évvel ezelőtt, 2010 nyarán ment le a Mónika show utolsó része…
Szeretek tévézni, de nem minden áron, enélkül is kibírom. Ismerek olyan tévéseket, akik nehezen viselik, ha eltűnnek egy időre a képernyőről. Komoly hiba, ha az ember egy dologra teszi fel az életét, és attól retteg, mi lesz, ha egy nap elveszíti ezt. Pedig semmi sem tart örökké.
Nagy baj, ha ezt valaki nem tudja a helyén kezelni. Nincs kőbe vésve, hogy az ember örök életében ugyanazt a munkát fogja csinálni, még ha sikeres is benne, pláne, ha tévézésről van szó. Így volt ez a Mónika show-val is, véget ért, pedig szerették a nézők.
Valóban sokan vannak, akik pár évnyi, akár évtizednyi képernyős munka után eltűntek a médiából…
Ha valakinek egyszer volt egy műsora, és nekem kilenc évig volt, akkor azt feltételezik a nézők, ha ez megszűnik, akkor kicsúszik az ember lába alól a talaj. Nekem már több vállalkozásom volt, amikor képernyőre kerültem, amiket akkor sem hagytam abba, amikor nagyon futott a nevemmel jelzett műsor.
Soha nem volt az életemnek olyan időszaka, amikor kizárólag a tévézésre építettem volna. Mindig volt mellette más tevékenységem is, és ez most is így van. Tudom élvezni a képernyő nélküli életemet is, de most örülök ennek a kedvemre való lehetőségnek, és remélem, sokáig fog tartani.
Ilyen rutinnal kár is lenne abbahagyni ezt a munkát...
Nem mondtam soha, hogy nem akarok visszatérni a képernyőre, inkább úgy álltam hozzá, ha adódik megfelelő lehetőség, akkor elfogadom, de ha nem, úgy is jó. A tévé a második otthonom, szeretek képernyőn lenni. Nem lehet zavarba hozni, ez az én terepem. Ha belöksz a stúdióba pár perccel az adás előtt és csak pár mondatot tudok az interjú alanyomról, akkor is simán levezénylek egy tíz perces beszélgetést.
Nem szokatlan újra alkalmazkodni másokhoz?
Amikor egy átlagos hétköznapon felkelek általában kilenc órakor, tartok magammal egy meetinget egy kávé mellett, és megbeszélem magammal, mit kell aznap csinálnom, vagy akár áttenni másnapra a teendőket. Csak magam felé kell elszámolnom. Tudom azt is, milyen munkahelyen dolgozni, korábban egy banknál dolgoztam, ahová, ha esett, ha fújt, be kellett járnom. Pénzt kellett keresnem, és ezért a gyerekeket bölcsibe, óvodába kellett adnom.
Annál nagyobb szabadság nem létezik, ha a saját kezedben van a sorsod, nem függsz senkitől. Nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy ez életem ilyen legyen, hogy szabadon tudjak az időmmel gazdálkodni. Élvezem, hogy nem kell senkitől engedélyt kérnem semmire, például arra, hogy szabadságra mehessek.
Mennyire borította fel a kényelmes életedet a hajnali kelés?
Jólesik, ha időnként másfajta dologba is belekóstol az ember, új impulzusok érik. A reggeli műsor sajátossága, hogy hajnalban kell kelni, de korábban vezettem már ilyet, tudom, mivel jár és mennyire bírom. Ha minden áldott reggel hajnali négykor kellene felkelnem, az nem lenne már ennyire kellemes. Jelenleg csak heti pár napról van szó, a műsorvezetők pár naponta váltják egymást, pont azért, hogy ki tudják pihenni magukat.
Túlélő típus vagy?
Nem rúgtak ki soha sehonnan, nem tapasztaltam meg azt az érzést, a tévénél csak megszűnt a műsorom. Nem volt rám panasz soha, hogy ne dolgoznék jól, ám ennek ellenére engem is értek csapások. Ha az ember feltápászkodik a földről, utána ütésálló lesz. Sokkal nehezebb körülmények között élnek sokan, mint ahonnan nekem kellett felállnom.
Amikor egyedül maradtam, vagy megszűnt az állásom, választanom kellett: lehet összeomolni vagy idegosztályra bevonulni, de azt is lehet mondani, hogy nekem is jár a normális élet, és elkezdek küzdeni érte, mint ahogy velem történt. A nehézségek hatására teremtettem meg, amim ma van, és ami biztonságot ad.
Mindig tervezgetsz valami újat?
Nagyon kreatív vagyok, jó ötleteim vannak, szeretek azon gondolkozni, mit lehet létrehozni. Tisztában vagyok vele, hogy ami most van, az nem biztos, hogy így marad. Folyamatosan van egy új ötlet a fejemben. A napokban tértem vissza egy mediterrán hajóútról a görög szigetekről, és két olyan ötletet hoztam magammal, amit elkezdek kidolgozni.
Lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de lehet, hogy sikerre viszem. A téma az utcán hever, és ha figyelmesen szemlélem a környezetemet, számos olyan impulzus ér, amiből építkezni tudok. Annyi mindenbe belevágtam már, volt szépségszalonom, fitnesz termem, menyasszonyi ruha szalonom.
A Youtube-csatornád is sikeres, erre mennyi időt szánsz?
Az egyik pillére az életemnek, ráadásul szórakoztató is, hiszen utazásokról készítek videókat. Kívülről nem látszik, mennyi meló egy izgalmas és informatív nyolc-tízperces anyagot összeállítani, szórakozásnak tűnik. Annak megy könnyebben, aki csak leül a kamera elé és fél órán keresztül beszél valamiről.
Az én videóimban rengeteg információ van, nyilván ezeket egy kicsit nehezebb összerakni. Nem attól lesz valaki profi, hogy tíz perc alatt vág össze egy videót, hanem attól, hogy tartalmas anyagokat készít. Nem tervezek olyan anyagokat, ahol mások tevékenységéről mondok véleményt, vagy leülök beszélgetni pár botrányhőssel csak azért, hogy nagyobb nézettséget hozzon.
Csernus Imre: „A magyarok nem mernek beszélni a hiányosságaikról, miközben tagadják a hibáikat”
Hogy éled meg az életmódváltást, élvezed?
Jól érzem magam a bőrömben. Mindig azt mondják, fogadja el magát mindenki olyannak, amilyen, akárhány kilós is, mert úgy lesz boldog. Lehet, hogy ez így van, de én sohasem tudtam ezt elfogadni, mivel az életem nagyobb részében vékony voltam, és nem túlsúlyos. Az életmódváltás egyedül nem egyszerű, ha könnyű lenne, akkor bárki egy csettintésre meg tudná tenni.
Ki segített neked?
Nem szégyen kimondani, hogy nekem ez egyedül nem ment. Örülök, hogy Jákob Zoltán engem keresett meg ezzel a módszerrel, amit ő állított össze.
Ismerted korábban Zolit?
Nem ezzel a munkával kezdődött a kapcsolatunk, hanem egy rendezvényen pár éve, amikor még nem volt ennyire ismert, nem volt a Nagy Ő. A kiváló humora azonnal összekapcsolt minket. Utána nem jártuk össze minden hétvégén grillezni, de tudtunk egymásról, és amikor beindította ez a vonalat, megkeresett, aminek örültem.
Húsz kilót fogytál - elérted, amit szerettél volna?
Jó, hogy megint vékony vagyok, pedig még van pár kiló vissza, amit szívesen leadnék. Már így is jól érzem magam, igaz, nem tartok ott, mint amilyen egykor voltam. Azt sem bánom, ha több kiló nem megy le, épp elég munka lesz megtartani a súlyomat.
Nem is bűnözöl, nassolsz, szigorú étrendet tartasz?
Néha megengedhet magának az ember egy kis bűnözést, egy partin vagy egy esküvőn nem kell répát rágni az ízletes fogások helyett. Nem kell feltétlenül szenvedni, és azért is örülök a reggeli műsornak, mert erről tudok beszélni. Olyan sok finom étel van, amit lehet fogyasztani úgy, hogy nem kell azon aggódni, mennyit mutat a mérleg. Ebben a diétában irányvonalak vannak, és ha azokat betartja az ember, még sütit is lehet enni. Már könnyebb, hogy elértem a kitűzött célt, és nem kell tovább küzdenem a fogyásért.
