Egy igazán sokszínű tehetség - interjú Polgár Odett-tel

"Zegi" lány vagy, zenészek közt nőttél fel Zalaegerszegen, ott voltál a Sziget fesztiválok előzményének számító Sziámi Táborban kislányként: édesapád a Sziámin kívül a Woodo a Bazooka zeneszerző-gitárosa volt annak idején.

Mindig kérdezik, mennyire hatott ez rám, hogy zenészek közt nőttem fel, és én ilyenkor azt válaszolom: nekem ez volt a természetes.

Érettségi után divattervezést tanultál, felvettek a ModArt -ba, ami egy francia divatsuli.

Több helyre is felvettek, de én a művészet felé húztam. Gyerekkoromban édesanyám nagypapámékkal elkezdett egy munkaruházati bizniszt, ez is némi hatással lehetett rám, hogy elindultam a divat felé, de alapból nagyon érdekelt a vizuális kultúra.

A prioritás mégis a zene lett, nem titok, hogy már gyerekkorodban Jimi Hendrixet énekeltél, édesapádtól hallottam ezt először.

Igen a Purple Haze című dal volt az. Gimiben volt egy zenekarom. Meghirdettek egy "énekest keresünk" válogatót a zalaegerszegi Zrinyi Miklós gimnáziumban. Küldtek dalokat, amiből fel kellett készüljek, és az egyik volt a Jimi Hendrix Purple Haze című száma. Mikor belekezdtünk, a refrénnél leállt a gitáros srác, hogy akkor meg is találták, akit kerestek!

Édesapád inspirációjára indult a zenei pályád, de már továbbléptetek, elengedtétek egymás kezét, mint mondtad, amit a kortárs könnyű zenészek támogatása is segített. Dolgoztál, többek közt az Artis Jus-díjas szövegíró Tariska Szabolccsal is, az Amorf Ördögök hajdani frontemberével, aki a HS7 basszerével, Németh Robival írt dalt az első lemezedre, ahogy Müller Péter is – és még sorolhatnánk.

Ez olyan szövetség apukám és köztem, ami valakinek tetszett - valakinek nem. De sosem tetszhet mindenkinek az, amilyen vagy. Ő jobban bízik bennem, mint ahogy sokszor én magamban. Mikor feladtam volna, lesz ami lesz, ő azt mondta: tök jó vagy benne, ennek mennie kell. Mindig hitt abban, amit én tudok, és látta azt is, hogy jól érzem magam benne.

A háttérdolgokat, a szervezést a menedzselést már nem ő csinálja, de van "munkakapcsolat" köztünk, nem olyan, mint mikor együtt lélegzünk a zenekarban. Bármikor jöhet egy dalötlet tőle is. A mellette megtapasztaltakkal, a magabiztossággal, amire szert tettem, most én intézek gyakorlatilag mindent, én vagyok a koncertszervező, a menedzser is. Szeretném ezt a munkát átadni másnak, mert elég küzdelmes, de még nem találtam meg azt az embert, akire rábíznám a zenekart.

Még nem futottál össze vele?

Én nem a véletlenekben hiszek, hanem inkább... a csodákban.

Zenekarod, az "Odett" októberben volt 12 éves. Kezdetben édesapád holdudvara csatlakozott a projektbe, de magad is írtál már számokat. Szeretsz több szerzővel dolgozni?

Igen. Ebből a szempontból is érdekes számomra Hajós András Dalfutár műsora, ami nagyon szuper kis kezdeményezés. Így izgalmas dalokat szerezni, hogy mindig más és más alkotótársak kerülnek képbe, olyanok, akik nem is feltétlenül ismerték addig egymást – és, akár folytatása is lehet a történetnek.

Az "Odett" tagsága az elmúlt tizenkét év alatt folyamatosan változott, viszont Toldi Miklós, a dobosod – és a párod –, nem csak állandó tag, hanem állandó zeneszerzőtárs is.

Valójában én vagyok az egyetlen állandó tag, időben. Toldi Mikivel a zenekarban is, és a háttérben is együtt dolgozunk. Svajcsik Kristóf gitárosommal és Kőrös Tamás a basszusgitárossal vagyunk egy négytagú zenekar. És a szerzők, Toldi Mikin kívül, tényleg folyamatosan változnak, attól függően, milyen projektben vagyok benne.

Most épp milyenben?

Jövőre szeretnék egy szimfonikus koncertet, ami idén lett volna, de a járvány helyzet miatt máshogy alakult. Nem baj, hogy eltolódott, mert jobban rá tudunk készülni. Amit megtanultam ebben az évben, hogy ez a szakma kiszámíthatatlan. Ezt eddig is tudtam, emiatt is nagyon szeretem, mert ez izgatottá tesz: olyan, mintha kitöltenél egy lottószelvényt.
Írod a dalokat, lehet hogy bejön, lehet, hogy nem jön be, de nem baj, mert nem azért csinálod, hanem mert szereted. November végén felveszünk egy négy számos koncertet, ebből két dalt a zenekarral, kettőt vonósnégyessel, kibővített formációval játszunk el - szeretnék egy utaztatható verziót is ebből a projektből, meglátjuk, hogy alakul az élet 2021-ben.

Az Odett, mint mondtad, egy márkanév. Folyamatosan dolgozni kell a frissítésén?

Igen! Az Odett egy brand, amit mindig fel kell tölteni új tartalommal is – miközben megőrzöd azt, amiért ragaszkodnak hozzá az emberek. Mikor elkezdtem tizenkét évvel ezelőtt, pont egy olyan korszak volt, mikor az élőzene több figyelmet kapott, és nagyon különleges szitu volt, hogy egy 21 éves csaj izgalmas szövegeket énekel, élőzenei kísérlettel, vagányul. Sok jó visszajelzés volt, voltak, akik rögtön támogattak, zenei producerként pl. "a Japi".

Hol tart a "Zene az utcán" utcazenész projekt, mesélj róla, hogy kezdődött, hová fejleszthető?

Nagyon izgalmas projekt, tavaly volt az első évada. Szerettem volna egy online hangot, egy vlog sorozat formájában. Ez a műfaj közel áll a szívemhez. Egy plusz tartalmat akartam adni - azoknak, akik nem ismerik az utcazenei közeget, vagy, esetleg előítéleteik vannak –, és egy felületet biztosítani azoknak, akik mindig is szerették volna magukat megmutatni, zenészként. Leforgattunk nyolc részt Pesten, és egyféle tehetséggondozóvá váltunk, miután a Teleki Bor-család megkeresett, hogy nagyon tetszik nekik a kezdeményezésem. Gyakorlatilag mecenatúraként álltak mögénk ebben az évadban.

Amivel a továbbiakban bemutatkozhatnak, ha úgy döntenek, hogy szakmailag továbblépnének, ha jól értem. Te is továbblépnél a projekttel, mondtad. Hogyan, merre?

Mernék nagyot álmodni, szeretnék egy országjáró, esetleg világjáró verziót összehozni, új embereket megismerni. Azzal kapcsolatban is vannak terveink, hogyan lehetne nagyobb nyilvánosság elé lépni.

Mint az X-Fakor?

Nem, nem, nem! Többször nem csinálnék versenyt ebből, nem szeretném versenyszituációba hozni sem a zenészeket, sem magamat. Alapvetően mi amatőrökkel kezdünk el foglalkozni, és bár úgy gondolunk az eddigiekre, mint egy csodás történetre – azért az közben nagyon soktényezős volt. Ha még többfelé kell megfelelni, az további nehezítés lenne. Ezért sem generálnék versenyhelyzetet – és főleg, mert nagyon megszerettem közben a részvevőket.

Mekkora változás volt "az utca" a professzionálisok világa után?

Tök jó motiváció volt, jó volt kitekinteni, kicsit más szemszögből látni a zeneipart. Ha valamit megtanultam, akkor azt, hogy amit nagyon szeretnél, azt elő tudod hívni. Ez a legjobb visszacsatolás. Amit a pályafutásom során megtanultam, azt megpróbálom többféleképpen kamatoztatni.

Hol kamatoztatod még, az eddigieken túl? Ha jól tudom, egy filmes projektbe is belevágtál, Tövisházi Ambrussal, aki szintén az Amorf Ördögökkel indult.

Ez a Covid-szitu sok mindenkiben felébresztette a kedvet, hogy többfelé nyisson. Ősszel készült egy dal egy természet filmhez – remélhetőleg jövőre kerül mozikba. Most egy duetten dolgozunk, ami remélhetőleg januárban elkészül, a dalnak Tövisházi Ambrus a producere, a zenéjét Toldi Mikivel írtuk, Szabó Benedek a szövegíró a Galaxisokból.

Szerző: Bárdos-Deák Ágnes