Dárdai Blanka: „Hogy át tudjak lépni a traumáimon, muszáj szembenézni önmagammal”
Dárdai Blanka énekesnő azon kevés előadók egyike, akik mindenféle színpadi show vagy látványelem nélkül képesek magukkal ragadni a közönséget. Különleges énekhangja, sugárzó megjelenése mögött rengeteg munka és alázat van. A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Ezeket láttad már?
Dárdai Blanka énekesnővel mindig öröm interjút készíteni. Bár nagyon fiatal, mégis bölcs, és annyi élettapasztalata van, amit mások csak sokkal idősebb korukban tudnak felmutatni. Blanka szerint a lelki egyensúlya tudatos életszemléletének köszönhető.
Különleges öltözködési stílusod sokakat inspirál. Mióta ennyire fontos az önkifejezés az életedben?
Az elmúlt években rengeteget formálódott az egyéniségem, de kiskorom óta szeretek kísérletezni a ruhákkal, kiegészítőkkel. Volt olyan időszakom, amikor szigorúan fekete körmökkel, katonai sapkában jártam. Az önkifejezés mindig fontos része volt az életemnek, az aktuális hangulatom, érdeklődési köröm döntötte el, éppen hogyan fejezem ki az egyéniségemet.
Anyukám nagyban hozzátett a divat iránti rajongásomhoz, egyedül nevelt, és gyakran jártunk turkálókba vásárolni. Már akkor is imádtam izgalmasan keverni az egyes ruhadarabokat, és ez az időszak sokat hozzátett a stílusom kialakításához.
Két-három éve érzem igazán, hogy megtaláltam azt a stílust, amiben maximálisan jól érzem magam, ami nem a kompromisszumokról szól, hanem az egyéniségemre fókuszál. A kulcsszó nálam a finomság. Mindig kell egy markáns darab, ami nem túl hivalkodóan, mégis kiemeli, egyedivé teszi a megjelenésem.
Mindenkinek vannak időszakai, pláne tinédzserként, amikor az öltözködés az egyik legjobb eszköz a lázadás kifejezésére. A szüleid mennyire adtak neked ebben szabadságot?
Szerencsés vagyok, mert mindig óriási szabadságot kaptam. Szerintem egy gyereknek nem is kell és nem is lehet beleszólni az öltözködésébe. Mindenkinek van egy időszaka, amikor próbálgatja a szárnyait, kísérletezik, és hagyni kell. Én például nagyon vagány gyerek voltam. Ha egyszer lesz egy kisfiam vagy kislányom, ugyanolyan nyitott és laza szeretnék lenni, mint amilyen az anyukám volt velem.
Egyedül az általános iskolai egyenköpeny ellen lázadtam, mert nem akartam hordani. Három évig jártam egy budai, elit, katolikus iskolába, ott köpenyt kellett hordani. Mai fejjel már értem ennek a jelentőségét, ez pont arra tanít, hogy ne kérkedjünk a tárgyainkkal, hanem legyünk szerények.
Neked mitől jó egy ruhadarab vagy kiegészítő?
Kényelmes, lenge. A címlapfotózáson az F&F kollekcióját viselhettem, ami nagyon tetszett, mert mindegyik tökéletesen passzolt az egyéniségemhez. Szeretem, amikor a minőség, a kényelem és a stílus harmóniában van egymással. A márka pont ezt képviseli, kiemeli a nőiességemet, és teret ad az egyéniségemnek.
Kislányként hogyan képzelted el a felnőtt életet?
Sok minden szerettem volna lenni. A gyermeki én megőrzése nagyon fontos, és soha sem szabad megfeledkezni a játékosságról. Ezért csodálom a színészeket, mert mindig játékban tudnak maradni. Ezt sokszor hiányolom az emberekből. Nem kell mindig felnőtt dolgokat csinálni, nem kell mindig felnőttesen öltözni!
Ha látnád, hogy megyek le reggelente a kutyámat sétáltatni, valószínűleg kiábrándulnál belőlem, engem viszont egyáltalán nem zavar, hogy nem nézek ki tökéletesen minden pillanatban. Visszatérve arra, amit kérdeztél: gyerekkoromban sok mindent elképzeltem a későbbi felnőtt életemmel kapcsolatban, de mégsem voltak konkrét terveim, inkább csak ábrándozások. Szerintem gyerekként még nem tudod pontosan, hogy mit szeretnél, még gyűjtöd a benyomásokat, és a későbbi életesemények is befolyásolják, hogy hogyan alakul a sorsod.
Influenszerként is fontos számodra, hogy természetességet sugározz a követőidnek?
Nagyon figyelek rá, hogy ezt az oldalamat is lássák. Sokszor megkapom, hogy az életben jóval alacsonyabb vagyok, és hogy miért próbálok magasabbnak tűnni a képeken? Az ehhez hasonló rosszindulatú megjegyzéseket nem veszem magamra, inkább egy jót nevetek rajtuk.
Mindig is az volt a célom, hogy ne mutassak mást, mint aki vagyok. Lehet, hogy nagyon elcsépelten hangzik, de tényleg törekszem erre, szerintem annál nincs kínosabb, amikor egy teljesen más ember jön veled szembe az utcán, mint akit a közösségi médiában megismertél.
Az igazi lelki szabadság ott kezdődik, amikor mindenféle manír, külcsíny nélkül is jól érzed magad a bőrödben…
Szerencsére a fiatal generáció ezt már pontosan érti és gyakorolja is, egymást is támogatják ebben. Az egyéniség és az emberi oldal sokkal fontosabb, mint a kirakat. Az pedig mindenkinek a magánügye, hogy néz ki, mit plasztikáztat magán vagy éppen hogyan sminkel. Az a véleményem, hogy nagyon fontos, hogy a saját stílus kialakítása ne társadalmi elvárás legyen, hanem az ember szuverén döntése!
A tudatosság és az önfejlesztés nagyon fontos. Te mióta figyelsz tudatosan arra, hogy jól legyél?
Rendkívül kíváncsi típus vagyok, nyitottan állok a különböző témákhoz, ahogy az emberekhez is. Egy ponton rájöttem arra, ahhoz, hogy túl tudjak lendülni a traumáimon, muszáj szembenézni önmagammal, és olyan támogató módszereket kipróbálni, amik segítenek a gyógyulásban. Nagyon pártolok minden olyan tevékenységet, ami a mentális egészséget javítja.
Nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkoztatni a téma, és szerettem volna megfejteni, miért követem el újra és újra ugyanazokat a hibákat. A felnőtt lét egyik első állomása, amikor lesz saját kereseted, és elköltözöl otthonról. Először a lakásodat rendezed be, megtöltöd a gardróbodat, majd egy idő után rájössz, milyen kulcsfontosságúak a lelked ápolására fordított tevékenységek is. Ma már abban lelem örömömet, ha ilyen dolgokat csinálhatok.
Ki a legnagyobb lelki támaszod?
Az elmúlt években rengeteg ember formált, anyukám, apukám, akik mindenben támogatnak, és természetesen a barátaimra is mindig számíthatok. Ők mindig őszintén visszajeleznek, még akkor is, ha hibát követek el, vagy valamivel kapcsolatban nem értenek velem egyet. Az igaz barát ritka kincs, talán ezért sincs annyira sok barátom.
A zene is egyfajta terápiaként hat rád?
Egy örök szerelem. Szeretem, mert mindig tudok vele azonosulni, könnyedén elmélyülhetek benne, ez pedig épít. Az összes negatív gondolatomat, érzésemet zenévé változtatom. Minden dal, szöveg mögött ott vannak az érzéseim. Néha talán ezért is nehéz úgy előadni, hogy közben ne szakítsak fel sebeket.
Az elmúlt egy évben nagyon sokat utaztam, és valamiért nem volt energiám dalokat írni. Azt hiszem, alkotói válságban voltam. Amikor egy kicsit magányosabb az ember, és lecsillapodik körülötte minden, akkor tud leginkább elmélyülni alkotóként.
Az utazások is terápiaként hatnak rád?
Abszolút. A szüleim nagy utazók, mindig mondták, egyszer majd eljön az én életemben is az az idő, amikor igazán értékelni fogom ezeket az élményeket. Ma már pontosan értem, hogy akkoriban miről beszéltek. Az utazásokból rengeteg mindent megtanulhatsz, az elmúlt fél év nagyon nagy tanító volt nekem. Borzasztóan boldog vagyok, hogy az Ázsia Expressz forgatásának köszönhetően olyan dolgokat tapasztalhattam meg, amiket korábban soha nem gondoltam volna.
A zenében ki inspirál?
Rengeteg előadóművészt fel tudnék sorolni, aki valamiért hatással volt a zenei ízlésemre, formálta a karakteremet. Sade Adu gyerekkorom óta megtestesíti számomra a finomságot és a nőiességet. Fantasztikus előadóművész, csodálom és felnézek rá. Bebizonyította, hogy nem kell óriás show-t, látványt szervezni a színpadra, egyedül a hangoddal, a kisugárzásoddal is hasonló hatást érhetsz el. Mindig jólesik, amikor kicsit hozzá hasonlítanak. A színpad egy természetes közeg, ahol akkor működsz jól, ha meg mered mutatni, mi van a lelkedben.
Milyen koncertekkel készülsz az idei nyárra?
Június nyolcadikán volt egy nagy koncertem a Turbinában. Rengeteget készültem rá, és nagyon jól sikerült, a közönség imádta. Itt debütált először az új zenekarom is. A nyár folyamán több helyszínen is találkozhat majd velünk a közönség, ősszel pedig szeretnék kihozni egy új lemezt is. Rendkívül mozgalmas időszak vár rám.
A zenélés mellett nemrég betársultam egy kutyakávézó üzemeltetésébe is. A Puppychino nem csupán egy szimpla hely – rengeteg programmal, például örökbefogadó napokkal, bingóestekkel és más rendezvényekkel is készülünk a vendégeknek.
Mióta viseled a szíveden a kutyák sorsát?
Három éve van a kiskutyám az életemben, és attól a naptól kezdve, hogy velem van, mindent másképp látok. Nyilván előtte is nézegettem a menhelyeket, de amióta ő van nekem, azóta tudom azt mondani, hogy szeretnék tenni értük. Egy kutyának az az egyetlen öröme, amikor egymásra találhatnak a gazdájával.
Mi a legnagyobb álmod?
Rendkívül büszke vagyok arra, hogy kialakíthattam magamnak egy egzisztenciális biztonságot. Számomra ez egy óriási siker, mint ahogy az is, hogy a legnehezebb pillanatokban is képes vagyok szembenézni önmagammal, és őszintén megélni az érzéseimet. Szeretnék ezen az úton maradni.
Stylist: Csillag Szilvia, a GLAMOUR divatszerkesztője
Smink: Papp Charlotte, a GLAMOUR beautyszerkesztője
Haj: Márkus Eszter
