„Akár jöhetne a baba” - Csősz Boglárka az új kapcsolatáról mesélt
Csősz Boglárka már egy éve visszaköltözött Magyarországra és boldog párkapcsolatban él, miután tizenöt év után elvált török férjétől, Burak Talutól. A válás után az üzletasszony felejtés gyanánt fejest ugrott a munkába, ám azóta is intenzíven dolgozik, pedig újra rátalált a szerelem.
Ezeket láttad már?
Tavaly májusban visszatért a filmvászonra is, amikor a 129 című sci-fiben feltűnt a magyar mozikban, amelynek producere is volt. Nyáron pedig egy partin bemutatta a nyilvánosságnak azt a férfit, aki elrabolta a szívét. Az elmúlt félévben nagy a csend körülötte, ezért megkérdeztük, hogy van és mivel tölti a napjait. Csősz Boglárka épp a nyomdába sietett, hogy elsők között a kezébe vehesse azt a könyvet, amelyben sikeres üzletasszonyi pályafutásáért méltatják.
Mi ez a könyv, amelyben az üzleti tevékenységed miatt szerepelsz?
Harmincöt sikeres üzletemberről, üzletasszonyról jelent meg a karácsony előtti napokban egy könyv, (35 cégvezető siker-receptje címen, a V&P média kiadásában), amelybe én is bekerültem.
Leginkább színésznőként, producerként vagy ismert Magyarországon, nem üzletasszonyként.
A filmes és a maszkokat gyártó cégem mellett több vállalatban is van érdekeltségem. Az építőipari munkám a fő terület, ahol jelenleg tevékenykedem, most ebbe fektetem minden energiámat. A budapesti Andrássy úton álló egykori Balettintézetben, a Drechsler palotában megnyílt W Budapest Hotel közösségi tereit, bárjait, éttermét, a SPA-t és a fitneszt én rendeztem be. Én gyártattam le hozzá Törökországban a bútorokat, rengeteg fém és díszelemeket, emellett Siófokon a régi Palace diszkó helyére került öt csillagos Reed Hotelnek a teljes belső berendezését is én gyártattam le és építtettem be, és hamarosan régi, történelmi múltú szállodák következnek.
Hogy kerültél bele az építőipar világába?
A harminc országban építkező volt férjem a török építők szövetségének volt az elnöke, az ott tömörülő emberekkel nagyon jó barátságot alakítottunk ki, és remek kapcsolatban maradtunk a mai napig. Sokan megkerestek, hogy segítsek alapanyagokat találni, és jó áron, gyorsan legyártatni dolgokat. Mivel mindez lehetséges Törökországban, elkezdtem ezzel foglalkozni. Az erősségem, hogy személyesen ismerem a legjobb gyártókat, főleg Törökországban, és nagyon sok helyről tudok vásárolni. Mindig is szerettem belső terveket készíteni, most pedig kiváló mérnökökkel, tervezőkkel dolgozom rendkívüli projekteken.
Egyedi berendezéseket készítesz?
Igen, kifejezetten ezekre álltam rá. Nem szeretek olyan cégekkel dolgozni, akik kész termékeket értékesítenek, és csak be kell rendezni egy teret ezekkel. Ami érdekes ebben a szakmában az az, hogy mindig a soron lévő projektre gyártunk egyedi berendezési tárgyakat, a lámpáktól kezdve a bútorokig, így tényleg egy darab lesz mindenből a világon.
A volt férjed segít benne, hisz az építőipar az ő területe?
Nem kellett, hogy segítsen, és nem az ő kapcsolatait használom. Ugyanabban a körben mozogtam, ám egyedül szereztem ismerősöket, új partnereket, magyarokat, spanyolokat és olaszokat is, kiépítettem egy saját beszállítói kört.
Korábban is aktív voltál, most is rengeteget dolgozol. Nem vágysz vissza a török luxusfeleség életedre, ahol mindent megkaptál?
Sohasem vágytam arra, hogy otthon üldögéljek, mindig örömmel vetettem bele magam a munkába. Megteremtettem azokat a bevételi forrásaimat, amiből passzív jövedelmem van, így ma már dolgoznom sem kellene. Belső késztetésem van az alkotásra, szeretem a kreatív jellegű munkát, és szívesen teszem bele minden energiámat. Mindent úgy alakítok, hogy nekem jó legyen…
Egy éve laksz itthon, könnyen visszarázódtál a magyar hétköznapokba?
Sokkal kevesebb a rendezvény, Törökországban minden napra több esemény is jutott, folyamatosan történt valami. Ám nem hiányzik, így is jó, kell a csend. Sokat járok vissza az országba, szinte havonta, hisz követnem kell a bútorgyártási folyamatot, ellenőrzöm a minőséget, olyankor találok időt a barátaimra is.
Volt férjeddel találkozol ilyenkor?
Persze, nagyon jó a kapcsolatunk, most is készül Budapestre. Gyakran utazik ide, szereti a várost.
Az új, civil kedveseddel már egy éve alkotsz egy párt…
Igen, a mai napig együtt vagyunk, szeretem, ha az életem biztos alapokon áll. Nem szeretek kapcsolatból ki-be ugrálni.
Nem vagy sok neki ezzel a hihetetlenül aktív élettel?
Ha valaki olyan ambiciózus és karrierista, mint én, akkor számomra megfelelő partner lehet. A párom szerencsére ilyen, két ember csak akkor működik jól, ha hasonló vérmérsékletű.
Burakkal mégsem működött, pedig mindketten karrieristák vagytok…
Valóban, mi hasonlóan gondolkoztunk és éltünk, de idővel elmentünk egymás mellett. Amikor egy férfi harminc országban dolgozik, akkor távkapcsolatban nehéz fenntartani egy házasságot.
A mostani életedben szereted, hogy hazamész és otthon vár a párod?
Igen, nagyon fontos a stabilitás, már egy ideje együtt élünk.
Ki vár kit vacsorával?
Változó, de kell a flexibilitás ezen a területen is. Valamikor még éjfélkor is a számítógép mellett ülök, nincs időm főzni. Amikor lazább a munkám, akkor elmegyünk vacsorázni. Azelőtt nem készítettem semmit, nem is kellett, megvolt minden segítségem a ház körül. De most szeretetből szívesen főzök a páromnak. Az erdélyi gyökereimet nem tudom megtagadni, sokat láttam és tapasztaltam a házimunkából gyerekkoromban, az egész családom nagyon házias.
Gyerekvállaláshoz is másképp állsz már?
Nyitott vagyok rá, már nem zárkózom el tőle. Kiéltem magam a munkámban, a hobbimban, és ha gyereket vállalok, akkor száz százalékban oda tudom tenni majd magamat. Annyi mindet csináltam már az életemben, szépen felépítettem a karrieremet, mindent megteremtettem magamnak, akár jöhetne a baba. Egyedülálló nőként is fel tudnám nevelni, nincsenek olyan félelmeim, hogy nem tudok neki mindent megadni, biztosítani a szükségleteit. A bevételi forrásaim biztosítanak, hogy akármi is történjék, képes leszek mindig gondoskodni róla. Sok nő ettől retteg, tud-e dolgozni, lesz-e jövedelme, ha egyedül marad egy gyerekkel, én szerencsére nem aggódom emiatt. Passzív, otthonülős anyuka sohasem akartam lenni, és nem is úgy tervezem, ha gyereket vállalok egy nap.
Erdélyben élő anyukád gyakran látogat meg?
Igen, havonta meglátogat, de én is gyakran utazom Erdélybe, talán ez változott meg a legjobban, amióta újra Magyarországon élek.
Színház, filmforgatás már nem része az életednek? Utoljára májusban a 129 című, sci-fiben tűntél fel a magyar mozikban, amelynek producere is voltál…
2024 júniusában egy horrorfilm kerül majd a mozikba, amiben játszom és producere is vagyok. Jövőre több filmet is készítek, török- magyar koprodukciókat. A színház nem fér bele az életembe, nem tudnám vállalni.
