„Hosszú út vezetett a beteljesülésig” - A Király című sorozat színésznőjével, Bíró Panna Dominikával beszélgettünk
Tavaly év végén szabályosan berobbant, és pillanatok alatt magával ragadta a nézőket a Király című sorozat. Ismerd meg a néhai énekes egykori szerelmét alakító Bíró Panna Dominika színésznőt, aki a sorozat mellett más remek alkotásban is látható.
Ezeket láttad már?
Az RTL+ streaming csatornáján látható Király című sorozatban rengeteg ígéretes tehetség feltűnik. A Háfra Mari karakterét megformáló Bíró Panna Dominika igazi küzdő típus, aki mindig magasra teszi a lécet, és nem tántorítják el a kihívások.
Mikor varázsolt el a színház világa?
Világéletemben színésznő szerettem volna lenni, hároméves koromtól erre a pályára készültem. Néha a sors próbált megakadályozni ebben, mégsem adtam fel, az ötödik próbálkozásra sikerült bejutnom a Színművészeti Egyetemre. Nagyon sokat küzdöttem azért, hogy megvalósuljon életem legnagyobb álma. Hosszú út vezetett a beteljesülésig, egy pici kárpátaljai faluból indultam, tizenöt évesen eldöntöttem, hogy Magyarországra költözöm, drámatagozatos gimnáziumba szerettem volna járni. A családomra egyáltalán nem jellemző a művészi beállítottság, mégis, a szüleim az első perctől támogatták a tervemet.
Hogy élted meg az új élet kihívásait?
Így utólag visszanézve már bevallhatom, hogy nem volt egyszerű, sőt nagyon nehéz időszak volt, főleg az első két év, amit Szentesen, a Horváth Mihály Gimnáziumban töltöttem. A sok tehetséges társam közt egyáltalán nem éreztem magam tehetségesnek, volt olyan pillanat, amikor nem voltam biztos benne, hogy ez az én közegem. Egyedül, a családom és a barátaim nélkül kellett megküzdenem mindennel. A mai fejemmel nem biztos, hogy újra nekivágnék ennek az útnak, és szülőként nem feltétlenül engedném, hogy a gyermekem egy idegen országba költözzön. Az én esetemben talán azért sikerült viszonylag könnyedén a szüleim beleegyezését elnyerni, mert a nővérem tizenöt évesen kiköltözött Izraelbe, kijárta előttem ezt az utat, így engem már könnyebben elengedtek. Azt hiszem, ők pontosan tudták, ha Ukrajnában maradunk, nem valósulnak meg az álmaink. Meg kellett tenni mindkettőnknek ezt a fontos lépést, hogy közelebb kerüljünk a céljainkhoz.
Könnyen elfogadták, hogy nem egy „normál” szakmát választottál?
Emlékszem, négyéves voltam, amikor valaki megkérdezte tőlem: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, anyámra néztem, ő pedig egyből rávágta, hogy színésznő vagy táncos. Soha nem volt emiatt konfliktus közöttünk, nem próbáltak akadályozni, de ugyanakkor nem is bátorítottak különösen, rám bízták ezt a kérdést. Fontos volt nekik, hogy olyan dolgot csináljak, amiben örömömet lelem, és hogy meg tudjak belőle élni. Tavaly az egyik nagy álmom teljesült, végre ők is láthattak színpadon.
A sok sikertelen felvételi során egyszer sem kérdőjelezted meg magadban, hogy biztos jó irányba haladsz-e?
Nem, mert pontosan tudtam, hogy mindez azért történik, mert még szakmailag és lelkileg sem állok készen. Sokszor kételkedtem abban, hogy elég jó vagyok-e, az ötödik próbálkozásnál voltam teljesen biztos magamban, akkor értem meg igazán erre a feladatra. Tizenhét évesen felvételiztem először, nagyon örülök, hogy végül csak huszonkét évesen vettek fel, addigra sok mindent megtanultam, mire eljött az én időm, már tudtam értékelni minden lehetőséget.
És gondolom, még magasabbra tetted a magaddal szembeni elvárásokat.
Pont ezért érintett másokhoz képest sokkal rosszabbul a Freeszfe egyetemfoglalással kapcsolatos időszak (a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával szemben kibontakozó mozgalom – a szerk.). Még csak a harmadik évfolyam elején jártam, igazságtalannak éreztem, hogy én még ki sem jártam ezt az egyetemet, öt évig próbálkoztam, és egy tollvonással elveszik tőlünk a lehetőségeinket.
Mi volt az első komolyabb színházi munkád?
Tavaly kaptam meg Székely Kriszta rendezésében a Sirály című darabban Nyina karakterét. Nagyon nehéz feladat, de közben nagy lehetőség, mivel minden tudásomat meg tudom mutatni. Az év második felében alakítottam A három nővérben Olgát, oroszul is megtanultam egy picit a darab kedvéért. Alapvetően izgulós típus vagyok, az egyetemen nagyon önbizalomhiányos voltam. Amióta leforgattam A Király című sorozatot, azóta vetkőztem le magamról ezt a gátlást. Emlékszem, néha nem mertem megszólalni a színpadon az osztálytársaim előtt, féltem, hogy mit fognak rólam gondolni.
A Király című sorozatban Háfra Marit alakítod. Hogy talált meg ez a szerep?
Egy nap felhívott a sorozat egyik alkotója, hogy lenne egy szerep a Zámbó Jimmy életén alapuló sorozatban. Zomborácz Virággal, a sorozat egyik rendezőjével korábban már dolgoztunk együtt A tanár című sorozatban. Elmentem egy castingra. Tudni kell rólam, hogy én világéletemben utolsó körös castingos voltam. Általában bekerültem az első háromba, de soha nem engem választottak. Hasonló esélyekkel indultam neki ennek a válogatásnak is, végül én kaptam Háfra Mari szerepét. Mari egy modern, iszonyatosan vonzó nő, nagy érzelmi szélsőségekkel rendelkező táncos, igazi femme fatale. Két hónapom volt felkészülni a szerepre. Fizikálisan sokkal nagyobb kihívást jelentett, hogy szuper formába kellett hoznom magam. A lelki részénél viszont óriási segítséget nyújtott, hogy az életben személyesen is találkozhattam a sorozatban megformált karakterrel.
Mi volt az első gondolatod, amikor elolvastad a forgatókönyvet?
Arra gondoltam, valamilyen szinten én is megéltem hasonlót, így jobban átérzem Mari és Jimmy kapcsolatát. Vannak benne durva és megterhelő jelenetek, volt olyan forgatási nap, amikor végig kellett sírnom az egészet, de be akartam bizonyítani, jól döntöttek a sorozat készítői, hogy engem választottak erre a szerepre.
Milyen volt a munka a színészkollégákkal?
Nagy Ervinnel már dolgoztam együtt A tanár című sorozatban, illetve korábban az egyetemi rövidfilmek kapcsán. Iszonyatosan inspiráló hatással volt rám az egész csapat, mindenkitől tanulhattam valamit. A Jimmy fiatal énjét megformáló Olasz Renátóval is fantasztikus volt a közös munka, ő is egy végtelenül maximalista kolléga. Bő fél évig forgattam, közben játszottam Szolnokon a Sirály című darabban, és forgattam a sorozatot a Balatonon. Egybefolytak a napok a forgatással és a színházzal, nagyon intenzív időszak volt.
Hol találkozhatnak veled a nézők?
Nemrég mutattuk be az Átrium Színházban Mucsi Zoltán főszereplésével a Hannibál tanár úr című darabot, Eszenyi Enikő rendezésében próbálom Szolnokon a Koldusoperát, ebben a darabban is kaptam egy főszerepet. Utóbbinak márciusban lesz a bemutatója.
Vannak szerepálmaid?
Még az egyetem alatt sóvárogtam, hogy egyszer Nyinát szeretnék játszani, tavaly ez az álom teljesült. Egyszer jó lenne Hedda Gablert alakítani, de az még várat magára.
Pályakezdő színészként mennyire könnyű sikereket elérni?
Iszonyatosan nehéz, ha nem vagy elég ismert, és nem vagy elég bátor. Én szerencsésnek mondom magam, mert van munkám, de van olyan csoporttársam, akinek egyáltalán nem jött össze. Nagyon változó és hullámzó ez a szakma, de semmiképp nem szabad beragadni vagy elvállalni egy olyan munkát, amivel nem tudunk azonosulni. Iszonyatosan fontos szerepe van az életemben a szabadságnak, az egyetem után rögtön szabadúszó lehettem.
Hogyan jellemeznéd önmagad?
Életvidám vagyok, persze nekem is vannak érzelmi hullámaim. Most már úgy érzem, szeretek élni, és ez nagyon fontos, mert nem minden életszakaszában érzi ezt az ember. Karakán, határozott, néha túlságosan nagyszájú, de nagyon vidám vagyok. Bátornak tartom magam a színpadon és az életben is.
Azt mondod, a tehetség mellett egy jó adag szerencse is kell ehhez a pályához?
Fontos a tehetség, de kell a szerencse is. Az, hogy jókor legyél jó helyen, megtaláljanak azok a lehetőségek, amik előrébb visznek a pályádon. Rengeteg célom van, elsőként annak örülnék, ha főszerepet kapnék egy nagyjátékfilmben. Hosszú távon is vannak elképzeléseim. Fontos, hogy mindig legyen valamilyen terved, amiért megéri küzdeni.
Ne maradj le a sztárinterjúinkról!
- Oláh Ibolya: „Én egy 45 éves baba vagyok”
- Tóth Andi: „Mindent megszakítok, ami nem tesz jót nekem”
- Schoblocher Barbara, a Sztárban sztár versenyzője terápiára jár, és mindenkinek ezt javasolja
