"Én készen kaptam őt" - Benedek Tibor felesége, Epres Panni 2016-os interjúját teljes egészében újra közöljük

Feleségével, a szépséges és sikeres magyar modellel 2016-ban beszélgetett Horváth Gergő vezető szerkesztő. Az interjú végére pont befutott Tibor is - emlékszik vissza szerkesztőnk, így Viszlay Márk fotósnak sikerült megörökíteni számunkra ezt a gyönyörű párost, akik két gyereknek, egy fiúnak és egy lánynak (illetve Benedek első házasságából még egy lánynak) boldog szülei... voltak immár. Benedek Tibor halálát követően családja köszöni a rengeteg együttérző üzenetet, de arra kéri a sajtót és a vízilabdázó legenda rajongóit, hogy tartsák tiszteletben magánéletüket ezekben a fájdalmas pillanatokban.

A 2016. novemberi számunkban megjelent interjú Epres Pannival változatlanul, teljes egészében itt olvasható:

Két ikon, egy pár

Ha valaki csak egy picit is érdeklődik a divat iránt, annak Epres Pannit aligha kell bemutatni. Az elragadóan gyönyörű, légies alkatú modell túlzás nélkül fogalom a magyar divatban. Párja, Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóként pedig még azok számára is nemzeti hős, akik két karcsapás után elsüllyednének a medencében. Vajon lehet-e róluk újat mondani, ezen töprengetem az interjú előtt, de aztán rögtön az elején megtudtam, hogy Panni jele szívecske volt az óvodában, az interjú, no és az azt követő fotózás végére pedig még azt is, hogy ők olyan ikonok, akikben biztosan nem fog senki csalódni.

Gondolkoztam azon, hogy mitől lehet sikeres egy kapcsolat, hiszen azért nem átlagos egy élsportoló vagy edző élete, ahogy nem éppen átlagos egy modellé sem. Lehet, hogy éppen ezért értik meg jobban egymást? Vagy például a ti esetetekben azért, mert te is sportoltál?

Szerintem nem ezen múlik, egyszerűen a személyiségeden múlik. Én már a modellkedést is úgy kezdtem, hogy egy alkalmazkodó személyiség voltam, biztosan sokat formált rajtam a munkám, de ebből a szempontból nem. Nekem soha életemben nem volt problémám várni, szeretem a csendet, szeretek futni zene nélkül, az autóban sem kapcsolok be zenét, szeretek egyedül lenni, szeretek nézelődni és végtelenül türelmes vagyok azokkal, akiket szeretek.

Akkor könnyű volt elfogadni a párod életével, hivatásával járó sajátosságokat is.

Tiborral 24 éve ismerjük egymást, én, hogy úgy fogalmazzak, készen kaptam őt. Már akkor is vízilabdázott, ez osztotta be az életét, az edzések, a meccsek, világversenyek. Tudtam, hogy nem mindegy, hogy mit eszik, mikor kel fel vagy fekszik le.

Hogyan tudjátok a rátok irányuló elképesztő érdeklődést, figyelmet kontrollálni, miközben alapvetően talán egyikőtök sem igazán olyan típus, aki élvezi az ilyen fehajtást?

Nagyon lecsökkentjük azt, hogy mennyit nyilatkozunk, milyen gyakran szerepelünk, ha akarnánk, túlzás nélkül százszor ennyi alkalommal is megjelenhetnénk. De nagyon odafigyelünk arra, hogy megtartsuk a távolságot, soha újságíró a lakásunkba nem járt még, a gyerekeinket nem engedtük lefotózni, ha meg is jelentek róluk képek, akkor csak azért, mert akaratunk ellenére, aljas módon fotózták őket. Vannak határok, hogy meddig engedjük be a külvilágot az életünkbe, és ezt próbáljuk szigorúan betartani. Valamennyi magamutogatás nyilván van bennünk, én a modellkarrierem miatt, Tibor pedig gyerekként, akár a papája révén, és azért, mert elég korán sikeres sportoló lett, megszoktuk a ránk irányuló figyelmet. Én örülök, ha modellként hívnak, de azért nem keressük a megjelenést. Magam számára én nem Epres Panni vagyok, hanem ugyanaz a kislány, aki felnőtt Gödöllőn, kosárlabdázott, aztán elkezdett modellkedni. Nem tudom, hogy azokban a híres emberekben, akiket megismernek és megbámulnak az utcán, mennyire tudatosul ez a dolog, mennyire válnak belül is hírességé, én azt érzem, hogy én nem változtam meg.

Nem is érzed a kísértést?

Időnként hívnak, hogy legyen címlapszereplés például a gyerekeimmel, ilyenkor persze megmozdul a hiúság az emberben, hogy nekem vannak a legcsodálatosabb, legszebb gyerekeim, és hogy ez milyen szép lenne. Aztán mindig eljön egy pont és megijedek, görcs lesz a gyomromba, és rájövök, hogy "Úristen, ezt nem szabad". Nem tehetem ki a gyerekeimet annak, hogy bárki is kritizálja őket, elemezze, hogy kire hasonlítanak, hogy szépek vagy nem szépek. Ezek nagyon félelmetes dolgok, én ettől inkább megijedek.

Pedig vannak arra utaló jelek, hogy ők sem szakadnak a családi hagyományoktól.

Igen, Mór négy évig focizott, de aztán egy éve, mi sem tudjuk, hogyan, de kikötött az uszodában, és most vízilabdázik. Barka pedig balettozik, és nagyon ügyes is benne, és hát az is színpad persze, ami a család mindkét ágából jön. Majd meglátjuk, de amíg én dönthetem el, hogy nyilvánosan szerepeljenek-e, addig nem engedem.

Egy kicsit visszakanyarodva, nagyon érdekel, hogy mennyiben érzed másnak, hogy Tibor már nem aktív sportoló, hanem edző. Könnyebb, vagy nehezebb ez a helyzet számodra?

Abból szempontból nincs különbség, hogy a dolgok ritmusa ugyanaz maradt, edzések, meccsek, versenyek és sok utazás most is van, nem találkozunk többet vagy kevesebbet, de ahogy már mondtam, nekem nincsen problémám azzal, ha időnként egyedül kell lennem. Lelkileg pedig, őszintén szólva sokkal nehezebb, sokkal nagyobb a felelősség sportvezetőként. Jobban aggódom is érte, nem azért idegeskedem, mert azt gondolom, hogy könnyebben baja eshet, hanem inkább a megítélés, a kritikák miatt. Ugyanakkor látom Tiboron, hogy ő ezt nagyon élvezi, nagyon szereti csinálni, és tényleg maximálisan mindent megtesz, hogy a legtöbbet kihozza a munkájából.

* A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2016. novemberi számában jelent meg.