Bátyai Évi: „Szeretek küzdeni, feszegetni a határaimat”
Alig hisszük el, hogy már három éve véget ért a Barátok közt. Bátyai Évi azonban nem bánja, hogy maga mögött hagyta Szonja karakterét. Az élő színházban, a gyereknevelésben és a futásban teljesedett ki az elmúlt időkben.
Ezeket láttad már?
Bátyai Évi színésznő pozitív életszemlélete mindenkit inspirál, ahogy az is, hogy rendszeresen fut, odafigyel önmagára. A szerepeiről, a terveiről, az életéről beszélgettünk vele.
Hol láthat téged a közönség ebben az évadban?
Például a Vidám Színpad Tanulmány a nőkről című darabjában. Kedves számomra ez az előadás, mert 17 éve kezdő színészként egy másik karaktert alakítottam benne Nyíregyházán. Már akkor együtt játszottam Puskás Tivadarral, aki hozzám hasonlóan szintén egy új szerepben találta most magát. Régen a fiatal ügyvédnőt alakítottam, ezúttal pedig egy érettebb, friss házasságból válni akaró nőt. Ez egy könnyed vígjáték, a szerelemről és a házasság ambivalenciájáról. Az Új Színházban vagyok tag, de ott egy felújítás miatt átmenetileg szünetelnek az előadások. Remélem, minél hamarabb láthatnak minket a nézők a Királylány bajusza, a Minden egér szereti a sajtot, a Palacsintás király és Kőszívű ember fiai darabokban.
Ezeket gyerekeknek játszátok. Milyen érzés a kicsiknek előadni?
Nagyon őszintén kell dolgozni, mert a legkisebbek kiszúrják a hiteltelenséget. Szeretem, hogy gyorsan visszajeleznek, megbeszélik a jeleneteket; rengeteget adnak vissza már a játék alatt a reakcióikkal. Velünk jönnek a történettel, és ez fantasztikus érzés. Emlékszem, egyszer mentem haza a kisföldalattival, mögöttem két kislány jött, és elkezdték énekelni a Minden egér szereti a sajtot duettjét. Ez annyira jó érzés volt!
Állandó darabod a Legénybúcsú is, amellyel még Erdélyt is járjátok.
Havonta játszunk a kinti magyaroknak, megjártuk már Marosvásárhelyet, Csíkszeredát, Nagyváradot, Kolozsvárt. Kis túlzással hazajárok Erdélybe. Nagyon fontos hely nekem. Tavaly augusztusban, egy Vármező nevű pici faluban időt tölthettem egy meseszép erdei házban, amit hegyek, völgyek vettek körül. A természet energiája áradt abból a helyből, szóval mindig örülök, ha visszamehetek. Ezt a darabot valószínűleg a békéscsabai Jókai Mór Színházban is fogjuk játszani, csak egy másik társulattal. Az sem lesz rossz, szeretem a vidéki színházak hangulatát.
Miért?
Jobban egymásra vannak utalva a kollégák, és magukénak érzik a színházukat. Mivel kevesebb a színész, sokkal többféle karakterben, műfajban lehet próbálkozni. Főleg a pálya kezdetén, mikor az ember még keresi az útját. Sokat lehet tanulni vidéken.
Ehhez képest Budapesten melyik színház a kedvenced?
A fővárosban minden színház annyira más, pont ez a jó bennük. Szeretem a stúdiókat, és inkább az elvontabb előadásokat kedvelem.
Hiányzik még a Barátok közt? Lassan három éve, hogy véget ért…
Az emberek hiányoznak, a karakterem kevésbé. Rengeteget tanultam ott, de elég volt. Sok régi kollégával együtt játszom, például Mérei Katával, Gyebnár Csekkával és Szabó Mátéval.
Hol tartana most az életben a karaktered, Szonja?
Építészirodát vezetne és talán találna magának tartós párkapcsolatot.
Közösségi oldalaid tele vannak futással kapcsolatos képekkel, sztorikkal. Hogy szerettél bele ennyire ebbe a mozgásformába?
A karantén alatt kezdtem el futni, ez legális módja volt a lakásból való kiszabadulásnak. Aztán rákaptam és így maradtam. Heti négy edzésem van, Erdélyi Nándor edzővel fejlődöm. Szeretek küzdeni, feszegetni a határaimat. A futás tud meditatív lenni, ilyenkor egyedül vagyok a gondolataimmal. Szeretem nézni a tájat, a Kis-Duna mellett haladok, megcsodálom a madarakat, a fákat útközben… És hogy eredménye is legyen, mindig kinézek egy versenyt, amin részt vehetek. Legutóbb a Tihanyi Félmaratont teljesítettem, ami ráadásul egy szintfutás volt, ahol az emelkedők is próbára tettek.
Mit szól a hobbidhoz a családod?
Igyekszem a közös időből keveset elvenni, ezért akkor futok, amikor iskolában, óvodában vannak a gyerekek. A férjem támogat, értékeli az erőfeszítéseim. A futás pozitívan hat a személyiségre.
És az alakra és a fiatalságra…
Nagyon sokat eszem, a futás viszi a kalóriákat. Alapvetően nem vagyok hízékony, de oda is figyelek a rendszeres és egészséges táplálkozásra. Megtanultam figyelmet fordítani arra, hogy legyen nálam saját készítésű étel. Tehát a futás még rendszerességre is tanít. Ami a fiatalságot illeti, januárban töltöttem be a negyvenet, de sem fizikailag, sem lelkileg nem érzem magam középkorúnak. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a koromnak, nagyon jól érzem magam a bőrömben. A sport konzerválja az embert.
Vannak egyéb terveid a futás és a színészet mellett?
Érdekel a szociológia, mint tudomány. Nemzetközi kapcsolatok diplomám van, lehet hogy pár év múlva továbbtanulok. Szívesen tartanék tréningeket csoportoknak, érdekel, hogyan lehet megváltoztatni egy munkahely, egy osztály működését, hogy miként működik a csoportdinamika.
Egy hajkendő vagy turbán is lehet fenntartható - a Cukorka Szabóság rá a bizonyíték