Balla Eszter: „Adott élethelyzetben, adott tudásomhoz mérten mindig a lehető legjobb döntést hoztam”
Milyen hatással lehet egy színházi szerep a mindennapi életre? Balla Eszter exkluzív interjúnkban kendőzetlen őszinteséggel mesélt szakmai kihívásokról, felelősségvállalásról, valamint azokról a pillanatokról, amelyek újraélesztették benne a gyermeki kíváncsiságot.
Ezeket láttad már?
Balla Eszter a Centrál Színházban bemutatott Egy bizonyítás körvonalai című dráma kapcsán osztotta meg gondolatait a darab és saját élete közötti párhuzamokról. Őszintén beszélt a felelősségvállalásról, valamint szakmai és magánéletbeli szerepeiről. A háromgyermekes színésznő arra is kitért, hogy az analóg fényképezés segített neki újra felfedezni gyermeki lelkesedését.
Szeretsz interjút adni?
A beszélgetéstől függ. Vannak ismétlődő sablonkérdések, de ez természetes. Valamit viszont soha nem kérdeznek meg, de nem is biztos, hogy beszélnék róla.
A Centrál Színházban frissen bemutatott, Egy bizonyítás körvonalai című dráma jó kiindulópont egy tartalmas beszélgetéshez, hiszen a darab sokakat foglalkoztató kérdéseket feszeget. Testreszabott feladat volt a túlkontrolláló nővér szerepét játszanod?
A személyiségem nagyon más, mint Claire karaktere, de örültem a lehetőségnek. Általában vígjátékokban vagy zenés előadásokban foglalkoztatnak, egy drámai szerep kimozdít a komfortzónámból. Szeretem a megosztó, kevésbé szimpatikus alakok megformálását. Ebben a darabban egyébként mindenki jelleme ambivalens, mindenki igazsága helytálló az adott nézőpontból. Bár inkább a főszereplővel érez együtt a közönség. A darab célja a helyzetben rejlő ambivalencia bemutatása.
Rejtélyes a cím: Egy bizonyítás körvonalai. Mit jelent?
A darab egy felnövés történetét mutatja be: Catherine, avagy Szász Júlia karakterének kibontakozását. Körvonalazódik egy bizonyítás, miszerint egy nő is helyt tud állni a férfiasnak tartott matematikus szakmában, és ki tud lépni zseni, elmebeteg édesapja árnyékából. Erős az ellenszél, hiszen nem hisz Catherine-nek senki. A főszereplő végül beleáll a saját sorsába. Fantasztikusan van megírva a darab, nagyon nehéz jelenetekkel.
Balla Eszter: „Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekeim ne nélkülem nőjenek fel”
Miért evidens a szülőktől örökölt nehéz minták öröklődése, és miért kérdőjelezik meg a tehetséget?
Egy labilis apa, egy távoli nővér és egy ismeretlen anya nem elég egy személyiség stabil kibontakozásához. Egy magára hagyott, felnőtt szerepbe kényszerülő gyermek labilis huszonévessé válik, pláne, ha a körülötte lévők még el is bizonytalanítják. Catherine-nél ezt tetézi az őrülettől való rettegés. Az én karakterem gyerekkora is kimaradt; a darabban feltárul a megoldás.
Hogy volt ez a te életedben?
A világomról sem tudtam nagyon sokáig, teljesen elvarázsolt gyerek voltam. A szüleim elváltak, édesanyám és nevelőapukám nevelt. Én voltam a kicsi, mindig a nővérem kapta a feladatokat, „mert az Eszti kicsi, az Eszti nem tudja”. Nekem ez így kényelmes is volt, és tényleg nem voltam sok mindenre alkalmas (nevet).
Szanaszét, nulla aggyal mentem neki dolgoknak. Nem voltam se tudatos, se átgondolt. Aztán megszületett az első gyerekem, és azonnal leszálltam a földre. Onnantól kezdve beletanultam a felelősségvállalásba. Megváltoztam, és a mai napig nem tudom, melyik vagyok én, és mennyi múlt azon, hogy hogyan kezelt a környezetem.
Egy színésznek egyébként is nehéz lehet a sok szerep között megtalálnia a saját személyiségét. Ezt tetézi, hogy a közönség is gondol rólad valamit, és a sajtó is találgatja, milyen lehetsz valójában. Mennyire formál ez téged?
Az ikonikus szerepeket, például a „Kontroll-macit” nehéz „lemosni”. Sokáig nem értettem, miért kell minden cikket vele kezdeni, mikor annyi minden mást is csinálok! Mára abszolút megbékéltem ezzel. A Párterápia című darabban játszott hisztis nő karakteremet nehezebb elfogadni. Magánemberként utálom a konfliktusokat, villámhárító vagyok, az a „mondjuk ki, beszéljük meg típus”. Működik, hiszen 25 éve együtt vagyunk a férjemmel. A S.E.R.E.G. sorozatban a józan feleség voltam, aki jómaga is komoly áldozatokat hoz a férje hivatása miatt.
Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
Az egyik gyerekem imádott lovagolni, és negyvenévesen nekem is borzasztóan megtetszett ez a hobbi, pedig nagyon féltem az állatoktól. Szép lassan feloldódott minden ellenérzésem. Lett kutyánk - pedig azt sem akartam - rögtön egy 40 kilós. Még jobban meg kellett tanulnom irányítani a világomat.
Mentes Júlia, színésznő tizennyolc évesen még kereste a helyét, ma már nem kérdés, hogy a színpadra született
És hol maradt az elvarázsolt kislány?
Az analóg fotózás iránti lelkesedésben. Szerintem egy analóg fénykép ezerszer szebb, mint egy digitális. Nem csak a valódisága miatt érzem különlegesnek, szerintem beszkennelve is többnek hat egy analóg fotó. Biztos van lelki vetülete, ami talán a kép megismételhetetlensége, a kivárása. Nincs benne a világ rohanása, feszültsége.
Egy analóg tekerccsel van harminchat lehetőség, megfontolom, hogy mit fényképezek. Állítólag van hozzá érzékem is. Egy csomó kép nem sikerül, egy-kettő viszont nagyon jól, így sokkal erőteljesebb az élmény. Sokat nézegetem ezeket a képeket. Szeretem a gyerekeimet fotózni, portrékat készítek róluk. Kinagyítjuk, bekeretezzük, így időtlenekké válnak az alkotásaim.
Van hóbortod?
A férjem sorolná... Figyelmetlenségből fakadó történetek, azok vannak. Farsangra akartam bevásárolni a gyerekeknek, vinni finomságokat az iskolába. Erre lementem a boltba, mindent vettem, csak édességet nem. Kiszúrtam magammal, ki volt centizve a napom, és alig bírtam beleszuszakolni még egy kört a boltban. Ilyenből sok van.
Tóth Katica: „Az elmúlt két évben, amióta szingli vagyok, nekem is nehézséget jelent a párkeresés"
A gyermekeid már iskolába járnak. Könnyebbek így a napjaid, vagy másképpen nehezek?
A lelkükkel fontos törődni. Szeretek velük beszélgetni. Imádom, ha mesélnek a dolgaikról. Úgy tapasztalom könnyebb, ha én is megnyílok. Olykor furcsa, ahogy jönnek-mennek a házban ezek a „mindjárt felnőttek”. Elképesztően gyorsan felnőnek. Ennek tudatában nagyon igyekszünk találni időt a tartalmas családi együttlétekre.
Van olyan, amit másképp ma már másképp csinálnál?
Biztos rengeteg dolgot másképp csinálnék, de ez volt az én felnövéstörténetem. Adott élethelyzetben, adott tudásomhoz mérten mindig a lehető legjobb döntést hoztam.
És ha egy szép napon kirepülnek, készen áll a bakancslistád?
Japánt nagyon szeretném látni egyszer. Egyébként kényelmes ember vagyok, le tudom élni az egész életemet egy pici burokban. Persze olykor álmodozom egy szabadon utazgatós nomád életről, de ez a hajó most úgy néz ki, elment…
Balla Eszter: „Hosszú idő óta először éreztem azt, hogy jó tartozni valahová”
Vagy csak várat magára.
Lehet.
