Balla Eszter: „Hosszú idő óta először éreztem azt, hogy jó tartozni valahová”
Számos közönségsiker filmben és sorozatban játszott (Moszkva tér, Kontroll, Kölcsönlakás, Apatigris), és bár zenei osztályban végzett, nagyon erős a prózai oldala is. Rendkívül sokoldalú, a Centrál Színház legújabb, Játék a kastélyban című előadásában zseniálisan alakítja a rafinált primadonnát, de egész estés koncertre és felolvasóestre is készül az idén.
Ezeket láttad már?
Balla Eszter színésznő nemrég vehette át a hazai színházi szakma egyik legrangosabb kitüntetését, a Kaszás Attila-díjat, ami egy összetett elismerés, hiszen a szakma tesz ajánlást, és a közönség választja ki a díjazottakat. Húsz év után ismét társulati tag lett, de a szakmai feladatok mellett a családról is beszélgettünk a háromgyermekes édesanyával.
Először is gratulálok a díjhoz! Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy jelöltek?
Már a jelölés is végtelenül megtisztelő volt. Főleg azért, mert a 6SZÍN jelölt, ahol csak egy előadásban játszom. Huszonnégy éve végeztem a Színművészetin, még pályakezdőként kaptam egy díjat, amit aztán meg is szüntettek, így nem emlékszik rá senki. Szakmai díjból tehát igazán ezt tekintem az elsőnek, emiatt is különösen fontos számomra ez az elismerés.
És ha jól emlékszem, te játszottál is Kaszás Attilával?
Évekig játszottuk nagy sikerrel Weöres Sándor: Holdbeli csónakos című darabját a Nemzeti Színházban, Attila társulati tagként, én pedig vendégként. Több közös jelenetünk volt, duetteket énekeltünk, de szerepünk szerint nem találkoztunk a színpadon, mert ő egy éteri alak volt, aki után vágyakoztam, és fentről volt a magasba behúzva.
A halálát követően pár nappal volt egy kitűzött előadás, és Jordán Tamás igazgató, valamint Valló Péter, a darab rendezője szerette volna, ha nem marad el, hanem Attila emlékére utoljára még egyszer eljátszanánk. Aznap este már nem volt velünk, de mégis velünk volt, felvételről szóltak a dalai. Annyira megrendítő, ugyanakkor különleges és csodálatos volt az egész, hogy azt nem is igazán lehet szavakba önteni.
Hosszú évek szabadúszása után szeptembertől társulati tag lettél a Centrál Színházban. Régebben már játszottál ott, miért éppen most szerződtél le?
Korábban csak szerepátvétellel játszottam ott előadásokat a Mégis kinek az élete?, és az Avenue Q darabokban, a tavalyi évadtól pedig a My Fair Lady-ben, amikor Tompos Kátya már nem tudott játszani, Ágoston Kati pedig babát várt. Az első önálló szerepem, amire Puskás Tamás (A Centrál Színház igazgatója – A szerk.) hívott a Fekete Péter volt, ami nagyon jól sikerült, és elkezdtek újra gondolkodni bennem. Három gyerek mellett sokáig kusza volt az életem, de most, hogy már nagyobbak, úgy éreztem, hogy elbírnék annyi munkát, amit a társulati tagság igényel.
Jó érzés a lelkednek, hogy egy társulathoz tartozol?
Nagyon tetszett a hely, a közeg, és hosszú idő óta először éreztem azt, hogy jó tartozni valahová. Három kisgyerek mellett egyszerűen nem tehettem meg, hogy más ossza be az időmet, csak az fért bele, amit én ki tudtam sakkozni. Most, hogy már mindenkinek megvan a saját kis élete, könnyebben belefér, hogy többet dolgozzak, ami valóban jólesik a lelkemnek.
A Centrál és a 6szín mellett az Orlai Produkciónál is játszol. Ez mind belefér most?
Természetesen most már kicsit nehezebb elmenni máshová, mert a Centrálban gyűlnek a feladatok, és ez így is van rendjén. De Tamással egyeztettem, így a korábban bemutatott előadásaimat megtarthatom. Orlainál egy darabot játszom, a Párterápiát, ami levehetetlen nyolc éve.
Nagy boldogság, hogy 2016 óta folyamatosan megy és töretlen a népszerűsége, nemcsak a közönség szereti, mi is szeretjük játszani. A 6színben is csak egy előadásban vagyok, A hosszú élet titkában, ezeket mindenképp meg akartam tartani. Új bemutatóm februárban lesz, addig igyekszem jól belakni az új teremet.
Manapság nagyon kevesen mernek három gyereket vállalni, pláne a te szakmádban. Te mindig nagycsaládra vágytál?
Nem is tudom, az évek során alakult így, hogy talán igen, legyen három. Kétszer is azt éreztem, hogy szeretnék még egyet, de a harmadik után tudtam, hogy nem bírunk el többet.
Básti Juli: Azért lettem színész, hogy a traumáim túléljem
Mennyit kapnak belőled?
Most picit kevesebbet, de azt bátran tudom mondani, hogy nem hiányoztam fontos eseményekről. A bölcsis, ovis, iskolás ünnepeken mindig ott voltam. Most már sok mindent meg tudok velük beszélni, és vannak olyan előadások, amikre eljöhetnek. Volt, hogy bevittem őket magammal, hogy addig is velük legyek, de az kevésbé izgalmas nekik, az öltözőben ülve gyakran unatkoztak.
Több bébiszitterrel is próbálkoztunk, de nem igazán értették azt az életet, amit mi élünk. A színházi és filmes munkaidő kiszámíthatatlansága, a három gyerek, akik közül a legnagyobb ráadásul sajátos nevelésű igényű - egy idő után ezzel nem tudtak mit kezdeni. Valószínűleg túl nagy rugalmasságot igényel a családunk.
A férjed is elfoglalt, és te is egyre többet fogsz hiányozni otthonról esténként. Hogyan hidaljátok ezt át?
A férjem anyukája is sokat segít, az én anyukám pedig napi szinten. Sokáig nem akartam jobban terhelni, azt szerettem volna, ha a nagymamák meg tudnak maradni nagymamának. De eljött az idő, amikor egyértelművé vált, hogy kell egy stabilabb, kiszámíthatóbb háttér amikor mi dolgozunk, Anyukám pedig örömmel jött.
Remekül össze tudjuk hangolni a dolgokat úgy, hogy megmaradjon a privát élete is. Nagyon jó a viszonyunk, mindent meg tudunk beszélni és megérti az időbeosztásunkat. A gyerekek ráadásul rajonganak érte! Anyukám pedagógus volt, és sokszor szívesen különórázik is velük. Életünk legjobb döntése volt!
Jó testvérek?
Azt gondolom, hogy a klasszikusnál jobb tesók. Kevés a vita, de nagyon kell figyelni mindenkinek a privát szférájára. Pont eggyel kevesebb szobánk van, ami azért néha komoly kihívást jelent.
Hogy oldod meg a hétköznapi logisztikát?
A két kisebb egy iskolába jár, a különórákat pedig igyekszem a környékre szervezni. Emma speciális iskolában tanul egy csodálatos intézményben, szuper pedagógusokkal. Őt mindig vinni kell, és valószínűleg egész életében felügyelet alatt lesz. Nagyon életrevaló, okos lány, aki egy kis segítséggel teljes életet élhet!
Aggódsz a jövője emiatt?
Nem, mert szerintem vannak jó intézmények! A felnőtt megváltozott munkaképességűek is egyre több lehetőséget kapnak a munkahelyeken. Persze sok szerencse is kell, de bízom magamban, és Emmában is. Klassz lány, szorgalmas, szépen együttműködik a különböző szabályrendszerekben.
Soha nem sajnáltam az időt és az energiát a legjobb iskola megtalálására. És engem is gyakran hívnak idegenek, hogy tudok-e ebben a kérdésben segíteni. Mindig szívesen elmondom a tapasztalataimat, de hangsúlyozom, hogy nem tudok jó receptet. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokat segít egy-egy hasznos mondat. Nagyon nehéz az egész iskolarendszerben megtalálni a gyereked személyiségéhez passzoló iskolát, de a szegregált intézményrendszer még nagyobb kihívás elé állítja a szülőket.
Ma már egyre több iskola integrált, abban nem gondolkodtatok?
Amikor általános iskolát kerestünk Emmának, a látóterünkbe került egy intézmény, ahol integráltak sajátos nevelési igényű gyerekeket is. De ahogy közeledett a jelentkezés időpontja, egyre inkább azt éreztem, hogy Emma képességei nem elegendőek ahhoz, hogy tipikusan fejlődő gyerekekkel együtt tanuljon.
Általában véve azt gondolom, hogy míg egy kerekesszékes, mogyoróallergiás vagy hallássérült, de egyébként ép értelmű tanulónál kulcsfontosságú az integráció, az értelmi akadályozott gyerekek közül csak a legjobb képességűek tudnak a normál tananyaggal haladni.
Szoktál velük tanulni?
Hát a Covid, az nagyon durva volt ebből a szempontból. Emmát nem lehetett online oktatni, vele ott kellett mindig lenni, reggel jött az aznapi tananyag, és emellett ki kellett magam okosítani az egész módszertanból. Kemény időszak volt. Azt mindig szeretem látni, hogy hol tartanak, és nagyon érdekes követni, hogy még meddig tudok segíteni, és hol lesz az a pont, amikor majd azt mondom, hogy ezt már én sem értem.
Mikor van a te énidőd?
Az nincs. Egy időben egy kicsit elkezdtem lovagolni. Életemben nem ültem lovon, negyvenévesen próbáltam először. A kisebbik lányomat mindig én vittem, és egyszer felültem én is. Korábban nagyon féltem a lovaktól, de annyira megszerettem, hogy egy időben heti háromszor kijártam. Csak aztán nem volt rá időm. Sokszor eszembe jut, hogy de jó lenne újra lovagolni.
Mi tölt fel, miből gyűjtesz erőt? Egy nehezebb nap után mibe szoktál kapaszkodni?
Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy rommá van rakva az életem, én egy unalmas ember vagyok. Szeretek semmit se csinálni. Néha lenne rá időm is, de mindig hosszú a lista, és akkor inkább megoldok valamit. Pedig a tennivalókat néha le kell rakni, tudom, de ezzel az elengedéssel van még feladatom. Amikor mindhárom gyerek iskolás lett, és egyszer csak lett több időm, akkor megijedtem.
El is kezdtem kicsit szorongani, hogy akkor én most már nem kellek? Ilyenkor elmentem futni, vagy a kutyával sétálni. Még nem látom az életemben azt a pontot, hogy mi az, amikor úgy igazán a magam örömére tudnék valamit csinálni. De valószínűleg ez azért van így, mert az is feltölt, ha a gyerekekkel beszélgetek. Ki tudja meddig osztják még meg velem a titkaikat?
Könnyű veled?
Ezt a férjemtől kellene megkérdezned. De azt gondolom, hogy talán igen. Villámhárító típus vagyok, szeretem, ha béke és nyugalom vesz körül, ha pedig valamit meg kell oldani, azt megoldom. Viszont mióta tavaly elkezdtem többet dolgozni, és voltak keményebb időszakok, azóta nem mindig vagyok könnyű eset. Kaptam is a férjemtől visszajelzést, hogy ne vigyem haza a stresszt. Már nem tolerálok annyi mindent, nemcsak a családon belül, hanem egyáltalán. Máshová kerültek a határok, és pontosan tudom, hogy ez a kor miatt van.
Van bajod a koroddal?
Nem tudom, mi lesz később, de egyelőre nincs. A színházban bőven negyven alatti karaktereket osztanak rám. Végtelenül hálás vagyok minden pillanatban a sorsnak, hogy ezek a szerepek még megtalálnak. Az utóbbi tizenöt évben nem arról szólt az életem, hogy masszázsra és arckezelésekre jártam, ráadásul évekig nem aludtam rendesen. Ennek a negatív hatását azért már érzem néha. Sportolni is többet kéne. Na, az például lehetne énidő. Az egészségmegőrzés fontosságát fokozottan érzem.
Mindig ilyen kiegyensúlyozott vagy, mint mostanában?
Igen. Nagyon szeretek normálisan dolgozni. Arrébb megyek, ha valaki negatív, vagy hisztis. Általában mindenkivel jóban vagyok, legalábbis azt gondolom, és nem is tudom másképp csinálni. Nekem fontos, hogy jól érezzem magam otthon is, és a munkában is. Értem a más működésű rendszereket, de nem szeretek konfrontálódni. Ha valahol nem érzem jól magam, akkor máshová helyezem az energiáimat.
A színház mellett sok filmben is szerepeltél. Miben láthatunk a közeljövőben?
Forgatás kevesebb van mostanában. Fliegauf Bence új filmjében dolgoztam, ősszel pedig a TV2 egy új mini sorozatában játszom. Decemberben lesz egy egész estés koncertem a Budapest Jazz Clubban, és A hosszú élet titkából egy felolvasóesttel egybekötött beszélgetés lesz, ahová Rényi Ádám hívott. Mindig vannak olyan kulturális feladatok, amik megtalálnak, én pedig örülök, ha ezek színesítik az életem.
