Bálint Antónia: „Vérzett a szívem, de tudtam nemet mondani a szereplésekre és interjúkra”

Bálint Antónia tíz évvel ezelőtt rendszeres szereplője volt a címlapoknak, hol valós, hol mások által kitalált történtekkel. Ám egy idő múlva besokallt, és kiszállt a közszereplői státuszból. Még a közösségi oldalát is feladta, ez ugyanis elvárás volt a munkahelyén, amikor drasztikusan megváltoztatta az életét.

Kilenc évvel ezelőtt szálltál ki a médiából, és nem azért, mert nem kaptál felkéréseket. Miért hagytad abba, és miért most térsz vissza?

2015-ben húztam le a rolót. 2014-ben már éreztem, hogy el szeretnék távolodni a médiától, és elkezdtem keresgélni a lehetőségeket egy új élethez. Ennek elég komoly oka volt, kissé kicsúsztak a dolgok a kezemből. Olyan cikkek jelentek meg rólam, amelyeknek még csak valóságalapja sem volt.

Nem csak ki volt színesítve egy történet, a végén már minden emberi jóérzés határát súrolták a rólam megjelent írások. Kértem a szerkesztőségeket, hogy ne csinálják, vegyék figyelembe, hogy kisgyereket nevelek, és számára is kellemetlenek lehetnek az édesanyjáról szóló valótlan hírek, amikor iskolába megy.

Próbáltam minden módon érvényre juttatni, hogy nem korrekt, amit velem csinálnak. Egy idő múlva teljesen más személyiség kezdett rólam kialakulni a médiában, mint amilyen vagyok. Amikor a kislányom elkezdett írni, olvasni tanulni, akkor úgy döntöttem, hogy elég, a gyerekem mindennél fontosabb, váltanom kell. Hiába hívtak, konzekvens voltam ezen a területen. Vérzett a szívem, de tudtam nemet mondani a szereplésekre és interjúkra.

Schobert Lara: „Szeretném, ha végre nem csak a szüleimet látnák bennem”

Nem féltél, hogy az ismertséged lesz az akadály a továbblépésben?

Nehezen hoztam meg ezt a döntést. Mindig is kevesebbet gondoltam magamról, mint mennyit érek, és attól tartottam, nehéz lesz a civil életben az én ismertségemmel elhelyezkedni. Eltűntem a képernyőről, ám a címlapokon még egy ideig szerepeltem.

Azt gondoltam, hogy olyan munkahelyet fogok csak találni, ahol kifejezetten a „Bálint Antóniával” akarnak majd dolgozni, de én éppen ezt akartam elkerülni. Magam mögött szerettem volna hagyni a médiát, és pont arra vágytam, hogy ne az ismert embert lássák bennem. Ez nem tűnt egyszerűnek.

Milyen munkára vágytál?

Három diplomám van, művelődés szervezői főiskolai és egyetemi diplomám, pr szakértői egyetemi végzettségem, amit ma használok. Ezekkel akkor hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Először az ingatlanozásra gondoltam, talán ott nem lesz probléma, ha felismernek. Elkezdtem, de nem kerültem jó helyre, és nem tudtak megtanítani a szakma fortélyaira.

Idővel publikussá vált, hogy civil területen folytatod az életed?

Igen, időnként posztoltam képeket a munkámról, és ez volt a szerencsém. Egyszer egy ismerősöm írt a közösségi oldalamon, hogyha már úgyis civil területen tevékenykedem, lenne-e kedvem kipróbálni a banki szektort. Nem is értettem, miért gondolja, hogy jó lennék bankárnak. Kiderült, hogy nem fiókba keresnek kollégát, hanem mobilbankárokat toboroznak. A feladat hitelkártya-értékesítés volt, tehát nem kellett a fiókban ülni.

Belevágtál és sikerült?

Több körös állásinterjún vettem részt, nem is tudtam, hogy így működik a kiválasztás. Végül felvettek, és megkaptam magam mellé a legjobb mentort, aki mindenre megtanított. Persze időnként nagyon nehéz volt, de miután mindig szorgalmas voltam és figyeltem, egy hónap múlva már megmutatkoztak az eredményeimen.

A harmadik hónapban bekerültem az ország legjobb tíz értékesítője közé, rengeteg hitelkártyát adtam el. Ezzel a teljesítménnyel alaposan megleptem a bank vezetőségét, mert azt gondolták, rövid időn belül ki fogok esni. Végül hét évig maradtam a bankszektorban. Idővel személyi kölcsönt is értékesítettem, babaváró hitelt, ám az adósságrendezés tetszett a legjobban.

Négy emberből három nem megfelelő parfümöt használ a szakértő szerint - te közéjük tartozol?

Mi fogott meg ennyire benne?

Imádtam, hogy az ügyfeleknek sikerült sokkal jobb hitelkonstrukciókat ajánlani. Előfordult, hogy majdnem a felére csökkentettem a havi törlesztőrészletüket, megkönnyítve ezzel sok család életét. Sikerélményem volt, boldog voltam, amikor tudtam segíteni az embereknek az anyagi terheik csökkentésében.

Jött a Covid és minden leállt, munkahelyet váltottam majd az ukrán-orosz háború miatt kivonult az új bankom az országból. Utána egy olyan helyen dolgoztam, ahol az összes bankkal kapcsolatban álltam, és az ügyfeleknek ismét a legjobb lehetőségeket tudtam ajánlani. A hetedik év végére azonban már kicsit elfáradtam.

Ekkor jött el az a pillanat, hogy ismét a média felé kacsintgattál?

Már nézelődtem más irányba, de a televíziózás nem jöhetett szóba a bankszektor mellett. Ráadásul a FB-on a közel ötvenezres követőtáborommal rendelkező oldalamat is be kellett zárnom 2015-ben.

Ördög Nóra: „Már sokkal kevésbé számít, hogy a többség mit gondol rólam

Többféle munkába belekóstoltam, még PR igazgatóként is dolgoztam. Most egy hajápolási termékeket forgalmazó cégnél is dolgozom, de a pénzügyi szektor is megmaradt az életemben, mint PR-os. Ezek azonban már nem kötnek korlátok közé, elvállalhatok néhány szereplést.

Nem félsz, hogy a médiában ugyanazzal találkozol, ami miatt elmenekültél?

Kicsit megváltoztam, már nem érdekel annyira, mit gondolnak rólam, nem olvasok kommenteket. Arra törekszem, hogy amit elmondok egy újságírónak, az úgy jelenjen meg a médiában.

A Tiktok-csatornámon sok mindent el tudok mondani magamról, ha szeretnék. Már nem vagyok annyira kiszolgáltatva, tudom hallatni a hangom. Az igazságtalanságot továbbra sem szeretem, bánt is, de nem foglalkozom vele.

Micsoda átalakulás! Lissák Laura teljesen új arcát mutatta meg friss fotóin

A sikerre felkészültél, hiányzott a közönség szeretete?

Igen, amit érzékelek magam körül, az pozitív és feldob. Sokan hiányoltak a képernyőről, örülnek, hogy újra felbukkanok, és ez jólesik. Akik meg rosszindulatúak, azoknak nem velem van bajuk, hanem magukkal.

Nem hagytak rajtad nyomot az elmúlt évek, pont úgy nézek ki, mint korábban…

Nem estem szét. Néha megyek csak kozmetikushoz, ritkán fodrászhoz. A sportolás is rapszodikusan működik nálam. Az elmúlt két hónapban azonban ismét elkezdtem intenzíven edzeni. Amikor úgy érzem, hogy elszaladt a ló, nekifogok és az eltervezett eredményig meg sem állok.

Nem gyötrődöm ezen, a matek az matek, annyi idős vagyok, amennyi. Ha valaki megjegyzést tesz a koromra, akkor kedvesen megjegyzem neki, hogy nem csak én, de az édesanyja is öregszik, és nem gondolom, hogy ezért kevésbé szereti. Tehát, ha baja van velem, az nem a korom miatt van.

Bódis Kriszta: Mindannyiunk gazdasági érdeke, hogy ne gettótörvények közt szocializálódó tömegek lehetetlenítsék el a gazdaságot és az ország fejlődését

Születtek tartós barátságok a médiás korszakodban?

Sosem voltak ismert barátnőim, csak a Rába Timi, aki tizenhat éves korom óta ismerek. A legjobb barátaimat harminc éve a civil életből ismerem. Végig csináltak velem mindent, ami csak jött: a szépségversenyt, a botrányt, a tévés szerepléseket. Szeretem az embereket, a társaságot, ismeretlenekkel is szívesen szóba állok és beszélgetek.

Közvetlen vagyok és szeretek kommunikálni, aminek a bankban és a műsorvezetésben is nagy hasznát vettem. Ugyanúgy el tudtam beszélgetni egy pénzügyminiszterrel, mint egy művésszel, vagy egy civil emberrel. Az igaz, hogy amikor élő adásokat vezettem, mindig remegett kezem-lábam, de ezt a nézők nem láthatták.

Mi volt a legizgalmasabb pillanatod?

A legjobban talán Antal Imrénél izgultam, aki nagy példaképem volt. Végig arra gondoltam, hogy jövök én ahhoz, hogy interjút készítsek vele élő adásban. Amúgy is izgulós vagyok, de soha nem vette észre senki. Húsz évig tudtam így műsorvezetőként dolgozni, és valószínűleg a jövőben is így fogok nekivágni az adásoknak.