B. Nagy Réka: „Darabokra hullunk szét, amikor próbálunk megfelelni olyanoknak, akiknek lehetetlen”
Mindenkié címmel megjelent B. Nagy Réka legújabb száma, amiben megosztja a tapasztalatait arról, milyen fojtogató hatással lehet a közösségi média által az influenszerekre irányuló túlzott figyelem és a határaik megsértése. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Ezeket láttad már?
Hogyan született meg az új dal ötlete? Benned motoszkált a téma, vagy más apropója volt?
Szabó Hédivel, Kiss Imivel, Horváth Balázzsal részt vettünk egy színházi produkcióban „Túlságosan vékony falak” címmel, ami az online lét negatív, illetve pozitív oldalait mutatja be bizonyos jeleneteken keresztül. Ebben a darabban énekelek is, szerettük volna, ha lenne egy saját dala a produkciónak, ami tulajdonképpen összefoglalná az előadás üzenetét. Az a célunk, hogy sokan meghallják és elfogadják ezt. Az előadásban a saját tapasztalatainkról, megtörtént eseményekről beszélünk. A „Túlságosan vékony falak” rendezője Georgita Máté Dezső, a dalszöveget pedig Morócz Tamás dalszerzőnek köszönhetjük, Somogyvári Dániel hangszerelt, így nagyon gyorsan, másfél hét alatt megszületett a „Mindenkié” című sláger. Arról szól, hogy hiába mutat bármit magából, a hétköznapjaiból az, aki akár csak egy kicsit is ismert, egyre többet és többet várnak el tőle a követői. Megsértik a privátszféráját, a magánéletét, nem érzik a határokat, főleg az online térben. Találkozás esetén pedig úgy is közelednek felénk, mintha ismernének minket.
Voltak nagyon negatív tapasztalataid?
Volt, hogy követtek és leveleket dobtak be a postaládámba. A legdurvább ilyen eset akkor történt, amikor beköltöztünk a házunkba: becsöngettek hozzám egy nagyapa az unokájával, hogy ők ismernek engem, szeretnének bejönni és megsimogatni a kutyáimat. Udvariasan elmondtam, hogy nem szeretném, és elnézést is kértem, mégsem értették meg a szituációt, és még ha csak nem is rosszindulatból, de faggattak, hogy miért nem engedem be. A másik nehéz kérdés az, amikor idegenek a gyermekvállalásról faggatnak, és állandó téma a kapcsolatom is. Huszonöt évesen ezt nem mindig könnyű feldolgozni.
Az ismert embereknek nehéz megvédeni önmagukat, de sok embernek alapból problémát okoz az énhatáraik megbecsülése. Te hogy vagy ezzel?
Ha nyilvános helyen vagyok, szívesen fotózkodom, beszélgetek azokkal, akik érdeklődnek irántam, akár meg is ölelhetnek, jólesik. Inkább az az ijesztő, ha a házunkhoz jönnek oda. A gyerekek esetében nem érzem nehéznek a figyelmet, de ha a felnőtt emberek nem tartják be a határokat, az meg tud viselni. Szerencsére azért nem motoszkál bennem állandóan ez a jelenség, magam mögött tudom hagyni a negatív kommenteket, mintha nem is léteznének. Az online tértől függetlenül teszem a dolgomat nap mint nap. Az énhatárainkat csak akkor tudjuk megvédeni, ha vigyázunk a mentális egészségünkre, ehhez pedig önismeret szükséges, amihez nem árt egy jó pszichológus: nekem is van. Egy jó szakember rávilágít, milyen negatív érzés fakad belőlem, és mi az, amit csak az általános emberi természetnek, másoknak köszönhetek.
Az építő kritikát szívesen fogadod?
Abszolút, és sokat is tanulok mások meglátásaiból. Például a videóimnál a kamerabeállításban segítettek „idegenek”, de van, hogy a zenéim kapcsán hallgatok másra. Az építő kritikával azonosulok, és mindig megfontolom azokat. De sokszor inkább a személyembe kötnek bele, például abba, hogy hány kiló vagyok, miért vörös a hajam stb. Ezeket is próbálom megfelelően kezelni.
A dal, amit írtál, ha nem ismerjük az eredőjét, egy teljesen más kontextusban is értelmezhető, méghozzá a nem megfelelés érzéséről szól.
Igen, volt, aki azt írta, ezzel az érzéssel azonosul a dal hallgatása közben, hogy nem felel meg a külvilágnak, magányos, nem olyan emberek veszik körül, akik mellett önazonos lehetne. Darabokra hullunk szét, mikor próbálunk megfelelni olyanoknak, akiknek lehetetlen. Fiatalabb koromban én is mindig erre törekedtem, jól akartam teljesíteni az iskolában, a szüleim kedvéért. Felnőtt fejjel pedig magamnak generáltam a folyamatos megfelelési kényszert. Valójában még mindig bennem van a vágy arra, hogy folyamatosan száz százalékon kell teljesítenem.
Honnan jöhet ez a vágy?
Őszintén? Nem tudom. Talán az online világ kényszere. Tehetségesebbnél tehetségesebb, szebbnél szebb emberek vesznek körül minket, annyi impulzus ér minket a mindennapokban, hogy ez meg tudja zavarni az önképünket. De nem kell mindenkinek megváltania a világot, megtöltenie az arénákat énekesként: nem muszáj a legjobbnak lenni, az is elég, ha csak a megfelelő ambíciók és célok mellett élvezzük az életet.
Szerinted mi egy influenszer egészséges viszonyulása önmagához és a követőihez?
Az lenne az ideális, ha minden tartalomkészítő a valóságot mutatná be, és nem a szponzorok határoznák meg, mit posztol. Természetesen, én is ebből élek, de rossz irányba vitte el a közösségi médiát a reklám. Az ember szeretne pénzt keresni, de sokszor úgy érzem, inkább visszamennék abba a régi időszakba, mikor még sokkal őszintébb volt a tartalomgyártás. Én azt vallom, hogy az ember így is merje megmutatni önmagát és az esendőségét. Csak olyat vállaljunk el, amivel tudunk azonosulni! Minden egyéb meghasonlás. Nekem is más a színpadi énem, mint a hétköznapi, de amit nyilvánosan mondok el, azt a valóságban is komolyan gondolom.
Mik a terveid erre az évre?
Terveim szerint szeptemberben jelenik meg az albumom, szeretnék komolyabban foglalkozni olyan lelki témákkal, amik engem is közvetlenül érintettek a húszas éveim elején: például a depresszióval, a kilátástalansággal, illetve az evészavarral. Mély, komoly dalokra vágyom. Remélem, sok embernek tudok segíteni azzal, hogy megosztom a személyes tapasztalataimat.
Nem tesz ez túlságosan sebezhetővé téged?
De igen, és nagyon félek is, ahogy a most megjelent dal hatása miatt is aggódtam. Viszont eddig annyira pozitív volt a fogadtatás, hogy ez bátorít.
Mivel töltekezel?
Egy jó koncert, egy közönségtalálkozó sok erőt ad. A hétköznapokban az állataim (a kutyáim és a lovam) töltenek fel, valamint a sportból merítkezem, a western lovaglásban elért sikerekből. Természetesen a párkapcsolatom is feltölt, támogató férjem van, aki mindenben mellettem áll és biztonságban érzem magam vele. A barátaim is inspirálnak. Annyi mindenből lehet erőt meríteni, csak keresni kell a lehetőséget és a pozitív dolgokra koncentrálni!
