Az év hősnője, Réz Anna, bemutatja az Üvegplafon legújabb projektjét
Pénteken az Üvegplafon Nagy feminista bulijában jártam (és igyekeztem otthon hagyni a női princípiumomat, és igent mondani a nemek közti egyenlőségre!) a Dürer Kertben, ahol Réz Anna bemutatta legújabb projektjüket, minek neve, Hogy vagy? Volt még sok izgalmas koncert is, mint például a SOPHIE HARD - Kemény Zsófi és Konsiczky Dávid új formációja, a PinUps valamint Tinipop buli Lang Ádámmal. Réz Annával, az Üvegplafon blog alapítójával beszélgettem.
Ezeket láttad már?
Mi változott az életetekben mióta átvettétek a Glamour Women of the Year díját?
Réz Anna: Igazság szerint már előtte megváltozott, amikor megkaptuk ezt a hírt, az nagy lendületet adott nekem. Már egy ideje azt éreztem, szívesen csinálnám egy kicsit másképp az Üvegplafont, azt éreztem, kellene valami új inspiráció, új projekt, ami egy kicsit más irányba viszi ezt az egész történetet. Amikor meghallottuk ezt a hírt januárban, az volt a fejemben, hogy jól van, ez legyen a kezdete valaminek. Igazából ebből nőtt ki a: Hogy vagy? Én ez után kezdtem el rajta dolgozni, hogy Kriszta (Maróy Krisztina, a Glamour főszerkesztője) felhívott telefonon. Azt gondolom, hogy e nélkül ez a történet nem jöhetett volna létre. És sok pozitív visszhangot kaptunk így ez egy nagyon kellemes élmény volt.
Mi pontosan a Hogy vagy projekt?
Réz Anna: Ezek zárt beszélgetések, nem kötött témákra. A Hogy vagy? szándékosan van szabadon hagyva, mert az volt a célunk, hogy tegyük fel azt az alapvető kérdést. Ha belegondolsz, akár politikus valaki, akár aktivista, akár reklámszakember, akár akármi más, mindenkinek van valami elképzelése arról, hogy a nők mit akarnak, és hogyan tegyenek jót a nőknek. Közben nagyon ritkán kérdezzük meg a nőket, mit szeretnének. Mi ezt a hiányt szeretnénk most lényegében betölteni. Igazából kettős célja van, mert az egészre ráépül egy kutatás, tehát szeretnénk azokat a dolgokat, amiket a nők elmondanak, tudományos igénnyel feldolgozni, és elérhetővé tenni. A másik célja, hogy hozzunk létre olyan közegeket, amiben a nők olyan módon beszélhetnek, hogy közben nem kell félniük attól, hogy őket megbélyegzik, vagy azonnal minősíteni kezdik, amiben alapvetően konstruktív választ kapnak azokra a problémákra, amivel küzdenek. Az eddigi próbabeszélgetéseinkből hihetetlen erővel kiderült, hogy sokkal közösebbek a problémáink, mint azt valaha gondolnánk. Még akkor is, ha látszólag nagyon eltérő élethelyzetekben vagyunk, más a korunk, az egyik még nem szült gyereket, a másiknak az a baja, hogy a gyerek már kirepült, stb. Akár érzelmi szinten, akár megoldási szinten nagyon hasonló problémáink vannak, amiket valahogy nem tesz lehetővé a közeg, hogy megoldjunk. A dolog egyik nagyon fontos célja, hogy a nők megtapasztalják az ebben rejlő erőt. Meg kell mondjam, az eddigi Hogy vagy? beszélgetések felemelőek voltak.
Hogy választjátok ki a résztvevőket?
Réz Anna: A beszélgetés kétféleképpen jöhet létre: a próbaköreinknél egyszerűen csak hívtuk ismerősöket, mert itt az volt a cél, hogy megnézzük, hogy működik az a struktúra, amit kitaláltunk. Nyáron már nyílt beszélgetések lesznek, de mi szervezzük meg az időpontot és a helyet, és erre online jelentkezhetnek. De van egy másik módja is a jelentkezésnek, vagy ha valaki úgy dönt, hogy maga köré gyűjt egy csapat nőt a munkahelyéről, a családjából, a barátai közül és azt mondja, gyertek ide, vagy egy már meglévő női közösség mondja azt, hogy szívesen beszélgetnének velünk. Ez a két útja van a Hogy vagy? beszélgetéseknek. Az emberek magukat szervezik, vagy mi szervezünk alkalmakat. Ezek nagyon mások sok szempontból.
Ezt olvastad már? A nők mást akarnak! Az év hősnői fontos beszéde a GLAMOUR Women of the Year gálán
Ezen kívül mivel vagytok elfoglalva?
Réz Anna: A blogunk fut, de megmondom őszintén, legjobban a Hogy vagy?-gyal vagyok elfoglalva, annak rendelem alá az Üvegplafon működését. Addig, míg kinő egy projekt a földből és sok ember tud róla, az sok idő. Őszintén szólva nagyon boldog vagyok, hogy végre újra offline lehetek. Az Üvegplafon egy beszélgetéssorozatból indult ki, egy idő után azt vettem észre, akkor vagyok elememben, ha vannak velem szemben emberek. Van, aki blogger alkat, és élvezi, hogy otthon ül a notebookjával és írja ki magából a karaktereket. Én soha nem voltam igazán ilyen. Én azt szeretem, ha úgy lehet beszélgetni, ha látom a visszajelzéseket, ha tudunk hatni egymásra. Az egész online szféra egészen másmilyen elvek alapján működik. Azt gondolom, hogy ezt a fajta ítélkezésmentes, nyitott, konstruktív, őszinte közeget nem lehet a kibertérben megteremteni. Ehhez az kell, hogy leüljünk egymással beszélgetni, minél többször. Az eddigi visszajelzések ezt erősítették meg, a leggyakoribb visszajelzések, amiket a zárókörben kaptunk, az volt, hogy ülnék még itt egy újabb két órát, és hogy sokkal gyakrabban kellene ilyet csinálnunk. Én is ezt érzem, hogy nagyon sok erőt ad, ha bizalommal tudunk arról beszélni, amiben vagyunk, és bizalommal kapcsolódni a másikhoz.
Maróy Ditta
