Szigeti Zsófi amszterdami élete olyan, akár egy film
Szigeti Zsófi, a Shaibo énekesnője Amszterdamba költözött, ahol zeneakadémián tanul. Blogjában bemutatja egy külföldi egyetemista mindennapjait, a kétlaki élet kihívásait, és rengeteg érdekes tapasztalatát, tippjét osztja meg veletek. Az előző bejegyzést itt olvashatjátok!
Ezeket láttad már?
A vizsgaidőszak mindig kisebb rákészülést igényel részemről, illetve a napi- és a hetirendünk is átalakul ilyenkor. Mivel nincs nagyon elhanyagolható tárgyunk, ezért igyekeznek úgy összeállítani a vizsgarendet, hogy mindenre legyen elég időnk készülni, így áprilisban volt az első, június közepén pedig az utolsó.
Minden évben le kell adnunk egy könyvet, amiben összefoglaljuk az adott tanév dalait kottákkal, megjegyzésekkel, indoklással, hogy miért azt választottuk, mit fejlesztettünk az adott darabbal stb.
Hétfőn van a határidő, úgyhogy ma legalább addig eljutottam, hogy vettem egy bemutató könyvet...
Ezután a zenekari hét következik, amikor stúdióba megyünk, felveszünk néhány dalt, illetve koncertet adunk. Ezen a héten közel 60 zenekar koncertezik, egyszerre több helyszínen.
Tetováláskészíttetés egy random tetoválónál és további kalandok Marokkóban
Tetováláskészíttetés egy random tetoválónál és további kalandok Marokkóban
A zenekari hét utáni héten lesz az ún. "Vocal Evening". Itt két dalt kell játszanunk, a hangsúly az énekeseken van, nekünk kell meghangszerelnünk az általunk választott dalt, kottákat készíteni a kísérő zenekarnak és így tovább... Számunkra ez az egyik legfontosabb esemény, és talán ez kapja iskola szerte a legnagyobb figyelmet.
A Vocal Eveninggel párhuzamosan indulnak az írásbeli és szóbeli vizsgáim, amik egészen nyárig tartanak.
Eléggé feszített a tempó, és a rengeteg készülődés mellett, közben még haza is látogatok, hogy össze tudjuk próbálni a zenekarral az új Shaibo hangzást, illetve, hogy bemutassuk a "Sun brought" c. dalunk új klipjét.
Emellett nem sok idő marad a lazításra, de valahogy mindig igyekszem beiktatni legalább hétvégente, hogy picit foglalkozzam mással is, ami nem iskola, vagy zenekar. Óriás segítség az egyébként, hogy mindenki csak húzza előre a másikat, és egy nagyon összetartó közösségben vagyok nap mint nap. Lassacskán már azt kell, hogy mondjam, testvéri kapcsolat köttetett köztünk néhány csoporttársammal. Mindenki idegen, mindenki máshonnan jött, nincs itt senkink, egymásra számíthatunk, és ez egy olyan köteléket képezett köztünk, hogy versengésnek, vagy irigységnek nincs helye. Boldog vagyok, hogy itt és velük tölthetem el ezt a négy évet.
„Ne aggódj miattam, csak érezd jól magad apuval!” - elvált szülőként sem lehetetlen úgy karácsonyozni, hogy mindenki jól járjon