Artemas Diamandis: „Ha a közönség látja az őszinteségem, ami a dalokból jön, akkor minden jó”
Az idei nyár egyik legnagyobb slágerét köszönhetjük neki, amit csak a Spotify-on 820 milliószor hallgattak meg. Sem a TikTokot, sem az Instagramot nem tudtad hónapokig megnyitni anélkül, hogy ne hallottad volna a dalát. Az angol-ciprusi Artemas Diamandis a Szigeten lépett fel, nem is sejtve, hogy a dala egyébként nem csak a buliján, de úton-útfélen különböző szórakozóhelyeken is elhangzik, sőt a fesztivállátogatók sétálgatás közben is éneklik.
Ezeket láttad már?
A fellépése előtt beszélgettünk vele arról, milyen izgalmas az, mikor vadidegen emberek a dalodra kreatívkodnak, vagy hogy hogyan lehet 24 évesen feldolgozni, hogy ekkora gigaslágert jegyez az ember. Artemas Diamandis gyorsan a kedvencünk lett.
A Sziget Buzz színpada a legizgalmasabb feltörekvő zenekaroknak ad otthont. Izgalmas látni, hogy minden évben van olyan előadó, aki akkor még, amikor a Sziget szervezői lekötötték a fellépését, valóban csak feltörekvők voltak, mire azonban elindul a fesztivál, már igazi sztárok. Artemasra az igaz, hogy a dalait rengetegen hallgatják, azonban semmifajta sztárallűr nem jellemző rá, szerényen és nagyon jókedvűen válaszolt a kérdéseinkre.
Mikor érkeztetek, volt időd szétnézni?
Igen, amint megérkeztünk Budapestre, lepakoltunk, és azonnal belevetettük magunkat a város felfedezésébe. Nagyjából két óránk volt erre, és szerettem volna ezt a lehető legjobban kihasználni. Nagyon tetszett, igaz, azt is be kell vallanom, hogy valószínűleg csak a legturistásabb helyekre jutott idő, illetve egy kicsit a buliengyedre, de gyönyörű hely. Ami még lenyűgözött, hogy váratlan helyeken lespriccelnek vízzel. Imádom ezeket a ventillátorokat, amivel az arcodba spriccelik a vizet minden beülős helyen. Nagyon vicces.
A Sziget nagyon eklektikus hely, te az ilyen jellegű, vagy a sokkal specifikusabb fesztiválokat részesíted előnyben?
Inkább az olyanokat, mint ez a fesztivál is, mert milyen menő, hogy van egy hely, ahol az én fellépésemmel egyidőben bulizhatsz Dom Dolla zenéjére, vagy megnézheted Marc Rebillet szettjét, aki vegyíti a zenét, a komédiát és az improvizációt, én meg inkább rockos-elektronikus felállással lépek majd fel. Nagyon menő, hogy keverheted az élő zenét, a zenekaros bulikat és a DJ fellépéseket. Olyan hely ez, ahol annyi mindent tudsz egy nap alatt befogadni, amennyit csak szeretnél.
Egy interjúban azt mondtad, hogy a 90-es évek grunge zenéje volt rád nagy hatással. Hogyan jött egy olyan kor zenéje, amikor még meg sem születtél?
Ez volt a kiindulópont, az a hatás, ami miatt úgy gondoltam, hogy én is zenélni szeretnék. Emlékszem, hogy szünet volt az iskolában, nagyjából 16 éves lehettem, és nagyon unatkoztam otthon. A Netflixen keresgéltem és rátaláltam egy Kurt Cobainről szóló dokumentumfilmre, és azt gondoltam a kép alapján, hogy ez a csávó nagyon menőnek tűnik.
Annyira megtetszett, hogy olyan akartam lenni, úgy akartam kinézni mint ő. Imádtam az egész sztorit, és annak ellenére, hogy mind tudjuk, hogyan végződött, mégis időtlen lett Cobain zenei hagyatéka. Egyébként ez érdekes, mert ugye csak fiatalon látod, minden fotó, videó és felvétel, ami készült róla, a fiatalságát őrzi, és nem tudom hogy csinálta, de azóta is, minden egyes generációval képes rezonálni az, amit akkor a Nirvana létrehozott. Ott vagy 15-16 évesen, szarul érzed magad, keresed, ki is vagy valójában, és akkor megtalál. Velem ugyanez történt, a tökéletes időpontban jött velem szembe, és azóta is visszanyúlok hozzájuk.
A te zenéd is rezonál a fiatalokkal, nem véletlen, hogy a trending között van a közösségi oldalakon. Mindig azon gondolkozom, hogy szerzőként milyen érzés, amikor emberek a te zenédre készítenek videókat?
Az I like the way you kiss me című dalra rengeteg videó készült, és tényleg mindenhonnan az szólt. Néha én is megnyitottam a közösségi oldalt, és szembejött a zeném valami nagyon furcsa videóval. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy ez milyen érzés nekem? Sosem állt szándékomban, vagy nem gondoltam, hogy ez történik majd, persze mindig is azt szerettem volna, hogy a zeném tetszen az embereknek, de ez a fajta siker szürreális volt számomra. Főleg, hogy nem olyan régóta foglalkozom igazán komolyanvehetően a zenével. Nagyon sok munkát és ötletet tettem bele, és nagyon boldog voltam, hogy ezt az emberek érzik és ez átjön számukra is, és sok helyen vezette a listákat.
De ez egyben nyomást is helyez rád a következő dalok írásánál?
Nem hiszem, komolyan nem olyan régen foglalkozom a zenével, de ez nem azt jelenti, hogy az egészet most kezdtem el. Tizenhét éves voltam, amikor elkezdtem kiadni a dalaimat, szépen lassan épült bennem ez az egész, és örülök, hogy nem csak úgy egyik napról a másikra jött a siker, hanem szépen lépkedtem előre, fejlődtem. Ezt fogom csinálni ezután is, fejlődök, írom a dalaimat, azt csinálom, ami boldoggá tesz, kihasználom a kreativitásomat, és meglátjuk, mi történik ezután. Ennyit tehetek én, a többire pedig nincs ráhatásom.
Mitől lesz számodra egy fellépés kifejezetten jó?
Attól, ha jó az ének, mert nagyon bizonytalannak érzem magam emiatt. Ha jó a hangom, minden jó, lehet, hogy csak én vagyok ott és a zenekarom, és senki nem jön el a bulira. De ha a hangom rendben van, ha úgy tudom előadni a dalaimat, az érzéseimet, a gondolataimat, ahogy azt szeretném, ha a közönség látja az őszinteségem, ami a dalokból jön, akkor minden jó.
Dizájner kollaborációk – miért akarnak a divatházak egy szeletet a fast fashionból?