"Mindent sikerült elérnem" - exkluzív interjú Hosszú Katinkával

A rengeteg rangos elismerés, van mögötted, de ugyanakkor nagyon magas léc is, amit minden alkalommal át kell ugranod.

Ez olyan, mint a motiváció. Ha minden alkalommal csak az vezérelne, hogy egyre jobb legyek, valószínűleg egy idő után kiégnék. Nem feltétlenül lehet mindig minden aspektusban jobbnak lenni, mint korábban, főleg úgy, hogy azt gondolom, most már tényleg sikerült eljutnom egy olyan szintre, amit nagyon nehéz folyamatosan túlszárnyalni. Most már kimondhatom: mindent sikerült elérnem, pont ezért próbálok kevésbé eredménycentrikus lenni. Inkább arra koncertálok, hogy élvezzem a sportot és a versenyzést. Amig nem értem el ezt a sikert, volt bennem egy olyanfajta tűz, illetve motiváció, ami tényleg tűzön-vízen átvitt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ugyanolyan mentális hozzáállással készülök a Tokiói olimpiára, mint a Rióira, de nem gondolom, hogy ez rossz, hiszen megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted abbahagyod? Ha igen, mi adott újabb motivációt mégis?

Attól függ, melyik korszakomra gondolok vissza. A húszas éveimhez közeledve volt egy időszak, amikor nagyon elegem lett, azt éreztem, hogy nem szeretném tovább csinálni. Valamiért azt éreztem, nem sikerül elérnem, amit kitűztem magam elé, akkor meg is fordult a fejemben, hogy nem úszom tovább. Viszont tizennégy-tizenöt éves koromban eldöntöttem, hogy kimegyek Amerikába, ehhez viszont jól kellett teljesíteni. Abban az időben az amerikai ösztöndíj motivált. A későbbiekben előfordult, hogy a pénzkeresés lehetősége miatt gondoltam, hogy kiszállok. Általában minden ilyen időszak rövid ideig tartott, de ilyenkor mindig volt valami, ami éppen a pályán tartott, utána pedig újra beleszerettem a sportba. Most már sokkal tudatosabb vagyok, tudom, hogy nem lehet mindig ugyanaz a motiváló erő, nem minden esetben ugyanaz vezérel.

Egy élsportoló legnagyobb megmérettetése az olimpia. Milyen érzéssel fogadtad, amikor megtudtad, hogy idén elmarad, és jövőre rendezik meg a tokiói Olimpiát?

Valószínleg azért nem éltem meg negatívan, mert előtte nagyon sok minden történt. Nem gondoltam volna, hogy ez a vírus ilyen hatással lesz a világra, de mire bejelentették az elhalasztást, addigra örültem ennek a döntésnek. Nagyon beleszólt már a felkészülésbe is, így nem lett volna jó megtartani. Igazából nem nagyon szeretek semmin sopánkodni, ezt is nagyon pozitívan fogtam fel. Plusz időt nyertem, ami lehetővé teszi, hogy kicsit pihenjek. Olyan, mintha az eddigi felkészülés lett volna a főpróba, szeptembertől pedig jöhet az éles menet.